Valóban nyitás jellemzi az EU és Közép-Ázsia közötti kapcsolatokat?

A 19. század óta Közép-Ázsia a nagyhatalmak geopolitikai csataterévé volt. Gazdag erőforrásai, valamint stratégiai elhelyezkedése a régiót a legfontosabb szárazföldi nemzetközi kereskedelmi útvonalak metszéspontjában helyezte. Azonban az ukrajnai háború kezdetével, valamint Afganisztán (mint Közép-Ázsia déli szomszédja) tálibok által történt hatalomátvételével birtokbavételével a nemzetközi színpadon a régióval szemben újra egy nyitás tapasztalható. Ugyanebben a nyitás irányába történő elmozdulásként értékelhető az Európai Uniónak elmúlt éves közép-ázsiai mozgása is, valamint az EU tisztségviselőinek a térség országaiba tett számos látogatása.

Virtus unita fortior?

Virtus unita fortior, latinul: Egységben az erő. Ez a néhány szó a nemzeti mottója Belgiumnak, Bulgáriának, Angolának, Bolíviának, Haitinek és Andorrának is. Sajnos nem ismerjük a közmondássá és nemzeti mottóvá vált szavak pontos eredetét, azonban ma a világ számos térségében alapvető eleme ez a fajta megközelítése a regionális együttműködéseknek.

A szereplők újak, a játék a régi?

1813 és 1907 között a birodalmi Oroszország és a Nagy-Britannia között stratégiai verseny zajlott a Közép-Ázsia feletti uralmáért, amelyet Nagy-Britanniában „Nagy Játéknak” (angolul: Great Game), míg Oroszországban „Az árnyak tornájának” (oroszul: Турниров теней) neveztek. Az akkor tengeri nagyhatalomnak számító Britannia számára ebben a versenyben elsősorban az indiai szubkontinens szolgált platformként, hogy eljusson Közép-Ázsiába, addig az orosz birodalom a régió északi részéről nyomult be a térségbe.

Atomerőmű a sztyeppén?

Kazahsztán Magyarországhoz hasonlóan azért fordult az atomerőművek irányába, hogy ezzel is diverzifikálja Kazahsztán energiamérlegét, csökkentve az ország külső energiaforrásoktól való függőségét, és ezáltal erősíti a gazdasági szuverenitást.