Az ifjúsági migráció kérdését széleskörű társadalmi, tudományos és politikai érdeklődés övezi, s mind a közbeszédben, mind a hétköznapi diskurzusokban gyakran átpolitizált álláspontok kialakulásával találkozhatunk.
A fiatalokkal kapcsolatban számos toposz él a köztudatban, amelyeket időről időre érdemes meg- vagy inkább felülvizsgálni. Ezen sztereotip feltevések között előkelő helyen szerepel a fiatalok elvándorlásának kérdése.
Milyen mozgásterek és kényszerpályák vezették Magyarországot, valamint Ausztriát a kiegyezéshez, volt-e alternatívája (például a Kossuth Lajos által vizionált dunai államszövetség) a kompromisszumnak, valamint tekinthető-e a kiegyezés az 1920-as trianoni országcsonkítás egyik fő okozójának?
A közel három hónapja tartó orosz-ukrán háború miatt gyerekek százezrei menekültek el otthonaikból, hátrahagyva az addig megszokott mindennapi életüket is.
Nem arról van szó, hogy eljött a liberalizmus megújításának ideje, hanem arról, hogy a kialakulóban lévő posztliberális rend körvonalai egyre világosabbá válnak.
Ha van egy tanulság, ami a nemrégiben zárult Konferenciával kapcsolatban levonható, az az, hogy bármik legyenek is a körülmények, (háború, egészségügyi válságok, gazdasági visszaesések, vagy bármilyen szerencsétlen precedensek) mindig lesz egy olyan kis létszámú elszánt hívő, akik számára a kontinens megmentése csupán a szerződések hosszadalmas és bonyolult reformjaiban áll.
