Olvasási idő: 6 perc

Több ellentmondásos információ jelent meg mostanában az időjárással kapcsolatban. A Copernicus Klímaváltozási Szolgálat jelentése szerint Európában sosem mértek még olyan magas átlaghőmérsékletet, mint tavaly. Mekkora a veszély? Kóta Gábor és Basa Márton írása.

Nemrég látott napvilágot a hír, hogy Olaszországban 30 oC fok feletti hőmérsékletet mértek idén januárban, de Görögországban és Máltán is a nyári évszaknak megfelelő volt rövid ideig az időjárás, ugyanakkor Madridban 60 cm-es hó hullott. A december nálunk is enyhe volt, viszont most januárban már mínusz 20 oC körüli hidegre is volt példa, és országosan leesett a hó. A napokban viszont ismét szokatlanul enyhe idő várható. Csak kapkodjuk a fejünket. Mi történik, milyen hatásokkal jár mindez? A Klímapolitikai Intézet rövid ismeretterjesztő írásunk erre keresi a választ.

Az átlaghőmérséklet bolygónkon szinte mindenhol növekedett az elmúlt évtizedekben. Ez a felmelegedés nem egyenletesen érinti a Föld különböző régióit, például a sarkok környékén sokkal erőteljesebb, ám hazánkban is érezteti hatását. A nagy kilengések ellenére az utóbbi negyven évben Magyarországon a középhőmérséklet a korábbi, sokéves átlagokhoz képest mintegy 1,5oC-kal emelkedett és gyakran 12oC fölé kúszott. Az általános felmelegedés azonban szezonálisan sem egyforma.

A forróbb nyarak mellett meghatározó az enyhébb telek gyakoribbá válása.

Az évi összes csapadékmennyiség alig csökkent, sőt a téli átlag még emelkedett is, azonban az eloszlás jóval egyenlőtlenebb, és az enyhébb idő miatt

kevesebb hó esik, és gyakran előfordul, hogy alig néhány centiméter hó hull egész télen.

De a gyerekek bánatán túl, akik már alig látnak fehér karácsonyt és nem tudnak sem szánkózni, sem hógolyózni, milyen más következményekkel járnak az enyhébb és szélsőségeket is tartogató telek?   Az enyhébb telek negatívan hathatnak a mezőgazdaságra és az élővilágra is, amik a mérsékelt övnek ezen részén a téli fagyokra és a hótakaróra rendezkedtek be.  

A fagyok csökkentik a kártevők és bizonyos inváziós fajok állományát, ám hozzá kell tenni, hogy a kártevők többsége az évszázadok, évezredek alatt jól alkalmazkodott a fagyosabb telekhez is, így megtalálják a módját a túlélésnek, például épületekben, avarban, kéreg alatt rejtőznek, vagy pete, báb formában vészelik át a telet. A hőmérséklet mellett szintén nagyon fontos a hótakaró, ami megvédi a talajt a kiszáradástól és a tavaszi olvadáskor folyamatos vízutánpótlást szolgáltat. Az enyhe tél miatt tehát a szántóföldi gazdálkodásban és a gyümölcstermesztésben is gondot okozhat a kártevők megnövekedett száma és a hamarabb kiszáradó talaj, azonban a kártevők ellen a természetes diverzitás növelésével és a monokultúrák kerülésével részben lehet védekezni, és a talajt is meg tudjuk óvni, ha a csapadék mennyisége egyébként nem csökken. Ehhez kerülni kell a szántást és a „feketére művelést”, tehát másodvetésről, megfelelő talajtakarásról kell gondoskodni az őszi-téli hónapokra, nem is beszélve a vízgazdálkodás és az öntözés fejlesztésében rejlő lehetőségekről.

Klímavédelmi és lakossági szempontból azonban jelentős pozitívummal is járnak az enyhébb telek.

Kevesebbet kell fűteni, a fűtés pedig az egyik legnagyobb költség a háztartások számára és az egyik legjelentősebb légszennyező és szén-dioxid kibocsátó faktor a téli hónapokban. Az enyhe telek a fűtési költségek megtakarításán túl még egy kevésbé jelentős, de sokak által nagyra értékelt pozitívummal járnak, miszerint az utóbbi évtizedekben sikerrel lehet termeszteni hazánkban olyan értékes gyümölcsöket, mint a kivi, a datolyaszilva és főképp a füge, amely manapság a kertek elmaradhatatlan díszévé válik. Ezeknek a korábban inkább „déli gyümölcs” kategóriába tartozó növényeknek nagy előnye, hogy egyelőre nincs hazánkban fontos kártevőjük, így esetükben nincs szükség semmilyen növényvédelemre. Látható tehát, hogy - bár a gyerekeket ez nem vigasztalja - az enyhébb teleknek negatív és pozitív hatásai egyaránt vannak.

A gyakoribb szélsőségek, különösen a tél végi, kora tavaszi hidegbetörések viszont egyértelműen jelentős kárt okozhatnak.

A korai virágzású gyümölcsfák (elsősorban a barackfák, de a szilva, körte, alma is) súlyos, 50-90 százalékos terméskiesést is szenvedhetnek. A váratlan mínuszokkal szemben nehéz megvédeni a fákat (a nagyobb gyümölcsösökben időnként próbálkoznak többféle fagyvédelmi megoldással, több-kevesebb sikerrel, kiskerti körülmények között alig). Úgy tűnik tehát, nem várhatjuk azt, hogy a következő években, évtizedekben hosszú hetekig hó borítsa télen a tájat, de nagy havazások, komoly fagyok időnként biztosan lesznek – sajnos nem ritkán tél végén, tavasszal. Mivel egyre ritkábban kell majd havat lapátolni, lesz időnk elgondolkodni a hosszú téli estéken, hogy az erőforrások okos, fenntartható használata a megoldás a klímaváltozással, jelen esetben az enyhébb téllel és hóhiánnyal összefüggő kihívásokra is.

A két szerző a Klímapolitikai Intézet kutatója (Kóta Gábor), illetve kutató gyakornoka (Basa Márton).