Olvasási idő: 8 perc

Nemrég, ahogy arról már írtunk a Corvinákon, nem kis felháborodást váltott ki az az ítélete az Európai Unió Bíróságának, amelyben gyakorlatilag betiltja a zsidó és muszlim vallásúak rituális vágóhídjainak gyakorlatát. Balogh Csaba a ítélet jogi konzekvenciáiról.

Az eset nyomán felvetődő érdekes kérdések közé tartozik az is, hogy a jövőben vajon miként fog alakulni a zsidó-keresztény vallási, kulturális szempontok és a liberalizmus szellemében meghozott ítéletek, jogszabályok ütközése. Jelen ügyben szokatlan módon éppen az emberi jogi szempontok kerültek csorbításra, csak éppen állatjólléti okokból.

A korábban megjelent írásunkban – elsősorban vallási szempontból – boncolgatott témánál maradva áttekintjük a „kóser vágásos ítélet” fontosabb jogi vonatkozásait.

Veszélyben a vallásszabadság az étkezés területén

Az említett ítélet mindenekelőtt megállapítja, hogy „a Flamand régiónak az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvénye tiltja az állatok hagyományos zsidó és iszlám szertartás szerinti levágását és előírja, hogy ezeket az állatokat a szenvedésük enyhítése érdekében a levágás előtt el kell kábítani”. Az említett flamand jogszabály 2017-es megszületését a helyi zsidó és muszlim közösségek részéről erőteljes tiltakozás követte.

A jogsérelemmel érintett közösségek tehát a zsidó, illetve muszlim meggyőződésű társadalmi csoportok, hiszen vallási előírásaik az állatok efféle kábítását kizárják. Azok értelmében az állatnak egészségesnek, sértetlennek kell lennie. Azonban a kábítás – történjen az akár elektromos sokkhatás, akár kémiai anyagok alkalmazásával – folyományaként az állat egyes részei sérülhetnek, s ezért az már nem fogyasztható a zsidó és muszlim étkezési szokások szerint.

Tehát egy zsidó polgár esetében a kóser húsfogyasztásban megnyilvánuló vallásszabadsághoz való jog ilyenkor egyértelműen csorbát szenved. Esetükben pedig ez a jogkorlátozás ellehetetleníti a vallásuk lényegi elemét képező és több évezredes gyakorlatát.

Vagyis a vallásszabadság az étkezés területén kiüresedik, amennyiben exporttal nem pótolják a kóser vágás tilalma nyomán kieső hazai kínálatot.

Mindezt pedig – az ítélet szóhasználatát követve – az állatjólléttel kapcsolatos különleges nemzeti érzékenység okán meghozott belga állatvédelmi törvény idézte elő; majd az Európai Unió Bírósága legitimálta az állatjólétre – mint az Unió által elismert általános érdekű célkitűzésre – való hivatkozással. Alapelv ugyanis, hogy a vallásszabadsághoz való joghoz hasonlóan alapvető jogot korlátozni csak más alapvető jog, illetve legitim célkitűzés alapján lehet (pl. közbiztonság), feltéve, hogy ez a korlátozás szükséges és arányos. A Bíróság pedig az állatjóllétet is ilyen általános érdekű célkitűzésnek fogadja el; a kábítás jelentette korlátozást a vallásszabadság vonatkozásában pedig arányos korlátozásnak tekinti.

A többség legális önkénye és a kisebbségek szabadsága

A belga állam törvényi szintre emelt (állatjólléti) érzékenysége végső soron Belgium egyes vallási kisebbségeinek vallásszabadságát, s ezen keresztül emberi méltóságát is érinti. Vagyis jelen ügyben a társadalmi többség – feltételezve, hogy a belga állampolgárok nagyobb része valóban egyetért az állatvédelmi törvény vonatkozó passzusaival – akarata egy kisebbség jogainak a rovására valósul meg. Voltaképpen ez a (vélelmezett) többség legális önkénye a kisebbség szabadsága fölött.

Az EU Bíróság ezen döntése egy olyan alapvető jogot kényszerített meghátrálásra az állatok érdekeit szem előtt tartva, mint a vallásszabadsághoz való jog. S ezzel végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a zsidó és muszlim emberek mindennapi életéhez tartozó vallási, lelkiismereti kérdésnek számító étkezési szokások érvényesülését a magánéletükben felülírják a belga törvényhozás állatjólléti aspirációi, az ún. belga nemzeti érzékenység.

A szekuláris igazságszolgáltatás túlterjeszkedése

Mind a belga törvényhozás, mind pedig az Európai Unió Bíróságának eljárása és döntése a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően született. Ez nem is lett kritika tárgya. A probléma jogi vonatkozásban sokkal inkább az, hogy egy állami szereplő és egy uniós bírósági fórum hozhat döntést olyan ügyben, amely jellegénél fogva a zsidó és a muszlim felekezethez tartozás lényegéhez tartozik – anélkül, hogy az eljárás során érdemben figyelembe vették volna ezen kisebbségi csoportok speciális szempontjait és azokat súlyuknak megfelelően kezelték volna.

Az állam és az egyház a történelem folyamán szétvált egymástól Európában, és azok egymáshoz való viszonya, együttműködésük módja államonként eltérő. De az, hogy a belga állam, illetve Európai Unió Bírósága a szekularizáció keretein túlterjeszkedve ilyen módon és mértékben behatol a vallási kisebbségek életébe, bizonyos mértékig a szekularizációval megy szembe. Még akkor is, ha az állatok jóllétére hivatkozva jár el. Hiszen az uniós (világi) igazságszolgáltatás fórumaként az EUB, illetve tagállami törvényhozóként a belga parlament színtisztán vallási, lelkiismereti kérdésekben hoz döntést. Ez pedig nehezen egyeztethető össze az állam és az egyház szétválasztásának elvével.

Elvétett egyensúlyi állapot

Ami az ügyben emelt kifogások még lényegibb alapja, az voltaképpen etikai, morális természetű. Az ítélet úgy fogalmaz, hogy annak „célkitűzése, hogy az állatjóllét védelmének célját összeegyeztesse az egyént megillető azon joggal, hogy kövesse a vallása által előírt táplálkozási szabályokat”.

Ezen a ponton sajnálatos módon úgy tűnik, a Bíróság elvétette a kérdésben egymással szembenálló két érdek helyes mérlegelését, súlyozását, de legfőképpen azok összeegyeztetését. Az egyensúlyi állapotot nem sikerült megtalálnia.

Az állatjóllétet előnyben részesítette a lelkiismereti és vallásszabadsággal, s áttételes módon az emberi méltósággal szemben.

S ez végső soron az emberi jóllétre, életminőségre is kihatással van – különösen a hitüket a mindennapjaikban is aktívan megélő, gyakorló zsidó és muszlim polgárok esetében. Ugyanis a vallási életben nem járatos, a mindennapok vallási gyakorlatától idegen nézőpontja folytán a Bíróság nem vette tekintetbe az ítéletében legitimált jogkorlátozás azon további következményeit, amelyek kihatnak a gyakorló hívők életminőségére. Például a kóser vágás tilalma nyomán Belgiumban a kóser ételhez jutás lehetősége észlelhető mértékben szűkülhet, ami miatt a kóser ételek exportjára fognak szorulni az ott élő vallási kisebbségek – amennyiben maradnak olyan államok a régióban, ahol nem kerül szintén tilalom alá a kóser vágás.

Az ilyen típusú étkezést nem toleráló társadalmakban pedig a hívők mindennapjainak részévé válhat az a fajta kiszolgáltatottság érzés, szorongás, amelyek az emberi jóllétükre szintén káros hatással vannak.

Vagyis az emberi jóllét szempontjait háttérbe szorította az állatjóllét ügye.

Kilátások

A most szóban forgó „kóser vágásos ítélet” egyik velejárója, hogy a jövőben alapul fog szolgálni további európai országok számára, hogy ha úgy akarják, szintén korlátozzák a zsidó és muszlim közösségek vallásszabadsághoz való jogát. S ha ez valóban megtörténik, akkor egyre problematikusabbá válik majd a hívők számára, hogy hitüket gyakorolják a hétköznapokban. Ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy újabb zsidó tömegek vándorolnak majd ki Izraelbe. A muszlim emberek tekintetében a kivándorlás kevésbé mondható valószínűnek.

A szerző az MCC Kutatócsoport kutatója.