Olvasási idő: 8 perc

Magyarországon már évek óta sikeres biogazdálkodást folytató termelőket kerestünk fel és kérdeztünk tapasztalataikról. Ismereteik, módszereik révén hitelesen be tudjuk mutatni a gazdálkodás ezen módjának lehetőségeit, gyakorlatát és nehézségeit. A Klímapolitikai Intézet helyszíni riportja.

Az ökológiai gazdálkodás jelenlegi részaránya, a fogyasztók részéről tapasztalható, folyamatosan növekvő igény a biotermékek iránt és az EU „termelőtől a fogyasztóig” stratégiájának célkitűzései alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy hazánkban óriási lehetőségek rejlenek a biogazdálkodás színterén. Mind magyarországi piacra, mind exportra szánt biotermények és árucikkek esetében nagy a potenciál, és folyamatos piacbővülés várható.

Korábbi írásunkban áttekintettük a biogazdálkodás általános jellemzőit és előnyeit. Jelen tanulmány pedig gyakorlati ismeretekkel kíván segíteni azoknak a gazdáknak, akikben már felmerült, hogy belevágjanak, sőt, célunk, hogy akár azok is gondolkodóba essenek, akik számára ez idáig szóba sem jött alternatívaként az ökológiai gazdálkodás.

Magyarországon már évek óta sikeres biogazdálkodást folytató termelőket kerestünk fel és kérdeztünk tapasztalataikról. Reméljük, ismereteik, módszereik révén hitelesen be tudjuk mutatni a gazdálkodás ezen módjának lehetőségeit, gyakorlatát és nehézségeit. Szándékosan választottunk teljesen eltérő területnagysággal és portfólióval rendelkező gazdaságokat, hogy próbáljuk azt is érzékeltetni, mennyire különböző adottságok esetén is működőképes lehet ez a modell.

Lássuk tehát a részleteket! Elsőként a Magorganic Kft.-t, akik ezer hektár léptékű területen foglalkoznak ökológiai szántóföldi gazdálkodással és szürkemarha-tenyésztéssel. A sok értékes információt ezúton is köszönjük Koreny Gábornak, a gazdaság növénytermesztési vezetőjének.

Rövid történeti háttér

„A MagOrganic Kft. a Kékessy család tulajdonában van. A család tiszafüredi gazdasága a II. világháború előtt főként szőlő- és gyümölcstermesztésre épült, a családnak mintegy 40 katasztrális holdnyi területen voltak ültetvényei. A gazdaság legismertebb ágazata Kékessy György európai hírű nemesfűz-termelése volt.

1991-ben megalakítják a ma már MAGOR-DAK néven működő részvénytársaságot, mely szántóföldi növények termesztésével, állattenyésztéssel – és a hagyományokat tisztelve – fűzvessző termeléssel és fűzbútor gyártással foglalkozott. 2011-ben a több generáció óta Tiszafüreden élő Kékessy család tulajdonába került a Tiszaigari Mezőgazdasági Kft., mely 2018 óta MagOrganic Kft. néven üzemel.

A gazdasági környezet változásai, a tulajdonos környezettudatos gazdálkodás iránti elkötelezettsége, a hatékonyság és eredményesség növelése szükségessé tette, hogy a művelésbe vont földterületeket központosítsuk és kialakítsunk egy olyan cégstruktúrát, amely lehetővé teszi ennek a célnak a megvalósítását.

A MagOrganic csoport a Tisza-tó környékén, Tiszafüred, Tiszaigar, Tiszaörs és Tiszaszentimre határában található.Tevékenységünk elsődlegesen az ökológiai növénytermesztés és állattenyésztés. A cégcsoport foglalkozik csemegekukorica, zöldborsó, árunövény, takarmánynövény ökológiai gazdálkodásnak megfelelő előállításával. 2017 óta a cégcsoport területein ökológiai besorolású dió, 2018 ősze óta pedig gyógynövények – kamilla, cickafark – kerültek telepítésre. A vállalkozás több öntözhető területtel rendelkezik, melyek nagyságát folyamatosan bővíti. A csoport palettáját kiegészíti továbbá az őshonos magyar szürke marha fajtatiszta tenyésztése, tartása. Az állatok a Hortobágyi Nemzeti Park területén található ellenőrzött ősgyepeken legelnek, téli időszakban a csoport szántóin megtermelt takarmánnyal biztosított fejlődésük.”

Koreny Gábor megerősítette, hogy a tulajdonos környezettudatos szemlélete meghatározó volt a biogazdaság létrejöttében, mindazonáltal azt is leszögezte, hogy az ökológiai termelés rentábilisabbnak is bizonyult. Évekkel ezelőtt a társasághoz tartozó egyes földterületeken még konvencionális gazdálkodás folyt és csak más, sok esetben gyengébb termőképességű földeken zajlott biogazdálkodás. Számításaik során azonban arra jutottak, hogy a bioművelés jövedelmezőbb, így elhatározták, hogy kizárólag ökológiai gazdálkodást fognak folytatni a teljes területen, vállalva az előzőleg konvencionálisan művelt földekre vonatkozó, törvény által előírt 2 éves átállási időszakot is.

Jelenleg mintegy 1300 ha szántóföldön termelnek, főként őszibúzát (400 ha), olajnapraforgót (200 ha), csemegekukoricát (150 ha), zöldborsót (80 ha), a fennmaradó területeken pedig takarmánynövényeket, nagyrészt lucernát és gyógynövényeket. A földek 10-20 aranykorona közötti értékűek, főleg homokos vályog típusúak, máshol szikes vagy agyagos jellegűek. A gyengébbnek számító talajok közül agyagon főként lucernát, a szikes területeken pedig bizonyos gyógynövényeket pl. kamillát vagy cickafarkot termesztenek.

Mivel biogazdálkodásban a kémiai növényvédő szerek és a gyomírtók nem engedélyezettek, arról érdeklődtem, milyen nehézségekkel szembesülnek, és milyen módszereket alkalmaznak.

Gábor elmondta, hogy számukra egyértelműen a gyomnövények (pl. mezei aszat, muhar, stb.) jelentik a fő problémát. A védekezés ellenük összetett. Egyrészt a tervezett vetésforgó és a másodvetések általi takarás eleve segít alacsonyabb szinten tartani jelenlétüket. Másrészt direkt, mechanikus módszereket is alkalmaznak, pl. kora tavasszal (márciusban kétszer) gyomfésű segítségével „takarítják” a táblákat, ezáltal a frissen előbújt gyomok csíranövényeit eltávolítják. Ez a módszer pl. őszibúza esetében elegendő, ugyanis az ősszel vetett búzanövény ekkorra már elég erős ahhoz, hogy a gyomfésű ne károsítsa, a további hónapokban pedig már a növekvő, sűrű állományt alkotó fűféle nem enged teret más növények megjelenésének. A haszonnövény általi takarás a kapás kultúráknál (napraforgó, kukorica) is fontos tényező a gyomok elleni védekezésben, azonban pl. kukoricánál a tágabb sorköz és a keskeny levelek miatt a természetes takarás csak később éri el a kívánt szintet. Itt bizony szükség van sorközművelőre, sőt, a kézi erővel történő kapálásra is, amit egy néhány tíz fős brigád segítségével május folyamán végeznek el.

Mivel réz- és kéntartalmú oldatok kivételével gombaellenes szerek biogazdaságban nem alkalmazhatók, felvetődött, hogy akkor a fuzárium (az általa termelt ún. mikotoxinok miatt) mennyire okoz gondot a biobúza termesztése során.

Gábor meglepetésre leszögezte, hogy a fuzárium vagy más gombabetegségek náluk egyáltalán nem jelentenek problémát, sőt, megdöbbentő módon már az aratás után, mindenféle tisztítási folyamat előtt mért toxinszintek is megfelelnek a vonatkozó európai uniós fuzáriumtoxin határértékeknek. Hozzátette, hogy konvencionális gabonatermesztés esetén sok esetben tapasztalta ennek több, mint a dupláját is (3000 μg/kg körüli DON szinteket), a kiterjedt permetezések ellenére. A megoldás nagyrészt Fusarium-rezisztens fajták (pl. karcagi, burgenlandi típusok) választásában rejlik, de szükség esetén egy ökológiai gazdálkodásban alkalmazható fuzárium-parazita készítmény is kijuttatható. A biogazdaságban engedélyezett bordói lét is alkalmazzák biztonság kedvéért, de csak évente egyszer, április elején. Egyébként a fuzáriummal fertőzött szemektől a gabonatisztítóban elég hatékonyan meg lehet szabadulni, így az általuk értékesített szemes gabona is teljesíti az emberi fogyasztásra szánt lisztektől elvárt 750 μg/kg alatti DON szintet. (A malomban újabb tisztítási folyamat következik az őrlés előtt.)

A teljes elemzés ITT olvasható.

Ábra: europapont.blog.hu