Olvasási idő: 11 perc

Sokkolóan antiszemita múlttal rendelkező politikust választhatnak meg a magyar Országgyűlésbe, méghozzá az ellenzéki összefogás jelöltjeként. Boris Kálnoky írása.

Ein Politiker mit schockierend antisemitischer Vergangenheit soll ins ungarische Parlament gewählt werden – als Kandidat der vereinten Opposition. Die internationalen Medien scheint der Fall nicht zu interessieren. Es wäre vielleicht anders, würde er für die Regierungspartei Fidesz antreten.

(Magyar fordításért kérjük, görgessen lejjebb.)

Kürzlich fragte mich der Kollege einer bekannten deutschen Zeitung, ob ich ihm etwas zu dem Fall von László Bíró sagen könne. Also zum Kandidaten der vereinten Opposition bei der Abgeordneten-Nachwahl in Tiszaújváros am 11. Oktober. Der Kollege wunderte sich, weil so etwas mit deutschen Augen betrachtet schlichtweg unmöglich scheint: Ein rechter Jobbik-Politiker, der sich in der jüngeren Vergangenheit durch krasse antisemitische Ausbrüche in den Sozialen Medien hervorgetan hat, wird unterstützt von Linken, Grünen und Liberalen.

“Das ginge bei uns nicht”, meinte der Berliner Journalist. “Das ist ja, als würden Grüne, Die Linke und die SPD einen AfD-Kandidaten vom rechten Flügel unterstützen, der auch noch Nazi-Sprüche ins Netz stellt”.

Bíró hatte unter anderem Budapest “Judapest” genannt – eine auch von den Nazis gern gebrauchte Wortschöpfung des österreichischen Antisemiten und Wiener Bürgermeisters Karl Lueger (1844-1910).

Der deutsche Kollege wollte wissen, warum das den ungarischen Linken und Liberalen nicht ähnliche moralische Probleme bereitet wie linken, grünen und liberalen Politikern in Deutschland. Immerhin richten sie alle, in Ungarn wie in Deutschland, den Vorwurf an Ministerpräsident Viktor Orbán, er trete “europäische Werte” mit Füßen. Und Bíró? Wieso ist ein Mann, der sich zu antisemitischen Sprüchen hinreißen lässt, für die Vorkämpfer der “europäischen Werte” als ihr ganz eigener Kandidat akzeptabel?

Die Antwort ist einfach und realpolitisch. Bíró schaffte im Wahlkreis bei den letzten Wahlen 2018 eigenhändig 31,6 Prozent. Er ist der Kandidat mit den besten Erfolgschancen.

Sieger war 2018 der in der Region beliebte Ferenc Koncz, ein in der Region beliebter Politiker der Regierungspartei Fidesz, der aber am 10. Juli bei einem Motorrad-Unfall tragisch ums Leben kam. Daher die Nachwahl. Für Fidesz kandidiert nun seine Tochter Zsófia Koncz.

Als Bíró nominiert wurde, waren seine antisemitischen und antiziganistischen Entgleisungen nur seinen Anhängern auf Facebook bekannt. Und vermutlich den diversen Parteiführungen - man darf annehmen, dass sie professionell genug sind, um alles über alle relevanten Politiker des Landes wissen zu wollen, und oft auch zu wissen.

Als dann ab dem 18. August das Thema in den Medien hochgespielt wurde, war es rein wahlkampf-logistisch wohl zu spät, um sich nach einem neuen Kandidaten umzusehen. Und so entschuldigte sich Bíró für seine rassistische Hetze und hoffte, wie auch die versammelte Opposition, die Krise aussitzen zu können. Momentum-Chef András Fekete-Győr sagte, er würde Bíró nicht in seine Partei aufnehmen, aber ansonsten befinde man sich in einer dringlichen “Wahlsituation”. Ferenc Gyurcsány, Chef der linken “Demokratischen Koalition” (DK), sprach diffus vom “langen Schatten” der antisemitschen Vergangenheit von Jobbik, nicht aber davon, Bíró seine Unterstützung entziehen zu wollen. 

Denkbar, dass man sich bei den Oppositionsparteien jetzt immerhin intensiv Gedanken darüber macht, solche peinlichen Situationen bei der Aufstellung der Kandidatenlisten für die Parlamentswahl 2022 zu vermeiden.

Für Fidesz geht es bei dieser Nachwahl um die Zwei-Drittel-Mehrheit im Parlament. Die ist weg, wenn der Wahlkreis verloren geht. Für die Opposition geht es um sehr viel mehr: Um ihre moralische Glaubwürdigkeit.

Sollte man zumindest meinen. Ihre gesamte politische Kommunikation ist auf moralische Unbeflecktheit und “europäische Werte” ausgerichtet.  Riskiert die Opposition nun nicht ein verheerendes Medienecho?

Bislang nicht. Abgesehen von der regierungsnahen Presse. Ungarns “regierungskritische, unabhängige” Medien haben nur verhalten von dem Fall berichtet, und die internationale Presse so gut wie gar nicht. Hätte ein Fidesz-Kandidat Juden “verlaust” genannt, wäre wohl europaweit ein medialer Donnerhall die Folge gewesen.

Das wirft die Frage auf: Wie halten es Europas Medien mit dem Antisemitismus? Zu Recht wurde Jobbik seit seiner Gründung meist als rassistisch gefärbte Partei beschrieben. In der Regel wurde dies nebenbei als Keule gegen Fidesz genutzt: Die Regierungspartei distanziere sich nicht hinreichend und mache rassistische Ansichten damit salonfähig.

Und wie ist es, wenn man sich nicht nur nicht distanziert, sondern mit Jobbik koaliert? Zugegeben, die Partei beschreibt sich als geläutert. Aber der Geist ist offensichtlich noch da, den die Partei einst aus der Flasche rief. Der Fall Bíró ist ein Beleg dafür.

Sichtbar wird das aber nur, wenn darüber berichtet wird. Denn in mancherlei Hinsicht sind es die Medien, die entscheiden, was Antisemitismus ist. Etwa Orbáns Anti-Soros-Kampagne: Weltweit wurde darüber negativ berichtet. Der Fall Bíró: International Unsichtbar. Und so muss die Opposition vorerst nicht um ihren guten Ruf fürchten und kann, laut moralisierend, unmoralische Politik machen.

Doch nicht das ist das Problem. In der Politik geht es selten um “Werte”, aber immer um Macht und Interessen. Das gilt für moralisierende Politiker ebenso wie für solche, die auf den gehobenen Zeigefinger als Mittel der Politik verzichten. Die Oppositionsparteien tun hier also nur das, was Politiker immer tun.

Die Medien hingegen erfüllen in der Demokratie eine Funktion als unabhängige Kontrollinstanz der Politik, und gefallen sich in dieser Rolle. Wenn dabei aber nur die eine Seite des politischen Spektrums “kontrolliert” wird – wenn die Medien nur rechts genau hinschauen, nicht aber links – dann ist es wie mit einer kaputten Waagschale: Sie erfüllt ihre Funktion nicht mehr.  

Der Autor ist Journalist, Korrespondent für deutschsprachige Zeitungen und Leiter der MCC Media School.

Titelbild: dpa

 


Magyar fordítás:

 

Média és antiszemitizmus

Sokkolóan antiszemita múlttal rendelkező politikust választhatnak meg a magyar Országgyűlésbe, méghozzá az ellenzéki összefogás jelöltjeként. A nemzetközi médiát pedig úgy tűnik, hogy az eset nem érdekli. Lehet másként lenne, ha az illető a Fidesz politikusa volna.

Nemrégiben egy neves német újság munkatársa megkérdezte tőlem, hogy tudnék-e mondani valamit Bíró László esetéről. Vagyis az október 11-ei parlamenti időközi választás tiszaújvárosi, közös ellenzéki jelöltjéről. Az újságíró kolléga csodálkozott az eseményeken, ugyanis német szemmel nézve lehetetlennek tűnik, hogy ilyesmi megtörténjen: egy jobboldali jobbikos politikust, aki a közelmúltban kirívó antiszemita kitörésekkel jelent meg a közösségi médiában, a baloldal, a zöldek és a liberálisok is támogatják.

„Ez nálunk nem történhetne meg” – mondta a berlini újságíró. „Mintha a Zöldek, a Die Linke és az SPD közösen támogatna egy jobboldali AfD-jelöltet, aki náci szlogeneket hangoztatna az online felületein.”

Bíró többek között „Judapestnek” nevezte Budapestet. E kifejezést az antiszemita, egykori bécsi polgármester, Karl Lueger (1844–1910) hozta létre, s a nácik is előszeretettel alkalmazták.

A német újságíró tudni akarta, hogy a magyar baloldal körében az eset miért nem vet fel hasonló erkölcsi kérdéseket, mint a német baloldali, zöld és liberális politikusok számára? Hiszen Magyarországon és Németországban valamennyien azzal vádolják Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy eltaposta az „európai értékeket”. És Bíró? Miért elfogadható az „európai értékekért” harcoló jelöltként egy olyan férfi, aki antiszemita jelszavakat használ?

A válasz egyszerű, és reálpolitikai. A legutóbbi 2018-as parlamenti választások során Bíró önállóan 31,6 százalékot ért el a választókerületben. Ezért ő a legjobb esélyekkel rendelkező jelölt.

2018-ban a régióban nagyon kedvelt, a Fidesz színeiben induló Koncz Ferenc nyerte meg a választásokat, ám tragikus módon július 10-én egy motorbalesetben életét vesztette. Ezért váltak szükségessé az időközi választások. A Fidesz támogatásával lánya, Koncz Zsófia pályázik a megüresedett pozícióra.

Bíró az antiszemita és cigányellenes kisiklásairól jelölésekor csak a Facebook-követői értesültek. És valószínűleg az egyes pártok vezetői is – hiszen feltételezhetjük, hogy elég profik ahhoz, hogy az ország releváns politikusairól minden információt tudni akarnak.

Miután augusztus 18-án az ügy megjelent a médiában, a kampánylogikai szempontból túl késő volt ahhoz, hogy az ellenzék új jelöltet találjon. Ezért Bíró bocsánatot kért a rasszista hajszáért, és azt remélte – ahogyan az összefogott ellenzék is –, hogy ki tudják ülni a krízist.

A Momentum elnöke, Fekete-Győr András Bíróval kapcsolatban azt mondta, hogy nem venné fel a pártjába, de egyébként egy sürgős „választási helyzetben” vannak. Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke diffúz módon a Jobbik rasszista múltjának „hosszú árnyékáról” beszélt, arról azonban már nem, hogy megvonná Bírótól támogatását.

Elképzelhető, hogy az ellenzéki pártok legalább intenzíven elgondolkodnak azon, hogy az ilyen kínos helyzeteket hogyan kerüljék el a 2022-es parlamenti választások jelöltlistáinak összeállításakor.

A szóban forgó időközi választáson a Fidesz kétharmada múlik az Országgyűlésben. Elveszik ugyanis, ha a választókerületet is elveszik. Az ellenzék azonban még többet veszíthet: az erkölcsi hitelességét.

Legalábbis így kellene gondolnia. Az ellenzék politikai kommunikációja a morális makulátlanságára és az „európai értékekere” irányul. Nem kockáztatnak egy pusztító médiavisszhangot?

Eddig nem. Eltekintve a kormányközeli sajtótól. Magyarország „kormánykritikus, független” sajtótermékei óvatosan számoltak be az esetről, a nemzetközi média pedig jóllehet, sehogy.  Ha egy fideszes jelölt „tetvesnek” nevezte volna a zsidókat, annak média mennydörgés lett volna a következménye egész Európában.

Mindez felveti a kérdést: hogyan viszonyulnak az európai médiumok az antiszemitizmushoz? Megalakulása óta a Jobbikot – helyesen – leginkább rasszista pártként jellemzik. És furkósbotként használták a Fidesz ellen: a kormánypárt nem határolta el magát kellőképpen a szélsőjobboldali párttól, ezzel társadalmilag elfogadhatóvá téve a rasszista nézeteket.

És mi van akkor, ha egy párt nemhogy nem határolja el magát a Jobbiktól, hanem koalícióra is lép vele? Ráadásul ez a párt önmagát megtisztultnak vallja. De a szellem, amelyet a párt egyszer már kihívott az üvegből, nyilvánvalóan még mindig jelen van.

Láthatóvá azonban csak akkor válik, amikor tudósítanak róla. Bizonyos szempontból a média dönti el ugyanis, hogy mi is az antiszemitizmus. Orbán Soros-kampányáról világszerte negatívan tudósított a média. Bíró ügye nemzetközileg láthatatlan. Ezért az ellenzéknek nem kell a jóhírnevét féltenie, és folytathatja a hangosan moralizáló, erkölcstelen politikáját.

De nem ez a probléma. A politika ritkán szól az értékekről, sokkal inkább a hatalomról és az érdekekről. Ez ugyanúgy vonatkozik a moralizáló politikusokra, mint azokra, akik lemondanak a felmutatott mutatóujj politikai eszközeként való alkalmazásáról. Az ellenzéki pártok most is csak azt teszik, amit a politikusok általában szoktak.

Ezzel szemben a demokráciában a médiumok a politika független ellenőrzőjének szerepét töltik be, és szeretik is ezt a feladatot. Azonban, ha a politikai spektrumnak csupán egyik oldalát kontrollálják – így ha csak jobbra néznek, de balra nem –, akkor olyanok lesznek, mint egy törött mérleg: már nem töltik be a funkciójukat.

A szerző újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.

Borítókép: dpa