Olvasási idő: 10 perc

Komoly kutatómunka zajlik a Mohács melletti emlékparkban, de vajon 5 év múlva milyen ismereteknek a birtokában fogunk és hogyan fogunk emlékezni az 500 évvel ezelőtti csatavesztésre? Papp Éva Orsolya helyszíni riportja.

 

Nyitott tömegsírban egymásra halmozott, megsárgult csontok. Megrázó látványt nyújt kusza összevisszaságuk. Az óvatosan föléjük helyezett pallók és a sír körül heverő, gondosan számozott dobozok folyamatban lévő régészeti kutatómunkáról árulkodnak. Helyszín: a mohácsi emlékpark.

A mohácsi csata tragikus esemény Magyarország történelméből. Az utóbbi időben azonban a történelmi esemény újra bekerült a köztudatba, hiszen a Mohács melletti emlékparkban komoly kutatómunkába kezdtek: az ott található öt tömegsír feltárása folyik, amelyek közül a legnagyobban 450-500 holttest található. „A jelenleg nyitott sírban kevesebb, nagyjából 180-200 csontváz van” – tudtuk meg Varga Györgytől, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely vezetőjétől. A halottak között férfiak, nők és gyerekek is vannak, akik tisztázatlan körülmények között vesztették életüket. Bizonyos feltételezések szerint ők a csata utáni temetési munkálatokat végző, török rabságba került helybéliek lehettek. A csontok exhumálásán a Természettudományi Múzeum antropológus kutatói dolgoznak, a feladat viszont korántsem egyszerű: a holttesteket szoros közelségben, egymásra fektetve temették el, így szinte lehetetlen megtalálni az összetartozó maradványokat, testről-testre haladva kell kiemelni a csontokat. A feltárás szeptemberben kezdődött és a tervek szerint hamarosan be is fejeződik. A kiemelt csontvázakat Budapestre szállítják, ahol különböző antropológiai vizsgálatoknak vetik őket alá. A kutatás célja, hogy minél pontosabb képet kapjunk a csata résztvevőiről – mondja Varga.

Impozáns tervek

A mohácsi emlékhely sorsa hányatott: a tömegsírok feltárása 1960-ban kezdődött el, nem sokkal ezután fogalmazódott meg az emlékpark létesítésének gondolata, de a kedvezőtlen politikai környezet miatt ez az elképzelések szintjén maradt. Végül 1975-ben, a mohácsi csata 450-dik évfordulójára készülve kezdődtek meg az építkezések, a park a végleges formáját a következő évben nyerte el. Ekkor fiatal képzőművészek – a Nemzet Művésze díjjal elismert Kő Pál szobrász vezetésével – sírjeleket faragtak, amelyek a csata emblematikus jeleneteit ábrázolják és a magyar hősöknek állítanak emléket. A rendszerváltás után az emlékpark hanyatlásnak indult, kikerült a köztudatból, és a szükséges karbantartási munkálatok sem valósultak meg. Majd 2011-ben jelentős megújuláson esett át, melynek köszönhetően látogatóközponttal bővült.

Nem csak a park kap érdemtelenül kevés figyelmet, hanem az esemény is, aminek emléket állít: a mohácsi csata a magyar a történelem tragikus emléke. Hóvári János történész és turkológus szerint ennek oka a múltban keresendő: a Horthy-korszakban ugyanis kiemelt szerepet kapott az emlékhely, ezért a szocializmus alatt mellőzték. Erről tanúskodik a mohácsi főtér is, ami jelenleg parkolóként üzemel. Bár a 20. század elején impozáns tervek készültek a főtér átalakítására, ezekből kevés valósult meg. Hóvári ismertetése szerint az elkészült fogadalmi emléktemplom mellett hosszú árkádsor állt volna, amelyben a mohácsi csata hőseinek mellszobrát tervezték elhelyezni. Ahogy oly’ sok más tervet, a történelem vihara ezt is elsodorta. Ugyanilyen sorsra jutott a mohácsi emlékmúzeum is. Ma egyetlen működő múzeum van a városban, de ez is csak részben állít emléket a csatának. A történész felhívja a figyelmet arra, hogy bár a szándék most is megvan mind a mohácsi önkormányzat, mind pedig a pécsi egyházmegye részéről, jelenleg senkinek nincs megfelelő anyagi forrása az impozáns tervek megvalósításához. Maguk a városlakók sem kötődnek igazán a csatához, identitásukban sokkal fontosabb szerepet játszik az egyébként méltán híres busójárás.

Hol volt pontosan a csata helyszíne?

Pedig a csatáról fontos beszélni, hiszen 1526. augusztus 29-én nem csak a magyarság egyik legnagyobb traumája történt, hanem egy közép-európai államszövetség is összeomlott – hívja fel a figyelmet Pap Norbert geográfus-történész, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Pap és kutatócsoportja egy, a Magyar Tudományos Akadémia által támogatott projekt keretében a csata eseményeinek rekonstruálásán dolgozik – nagy médiavisszhangot kiváltó és szakmai berkekben megosztó eredménnyel. A vitás kérdések legfőképpen az ütközet központjának és II. Lajos király halálának helyével kapcsolatosak.

Pap szerint ez utóbbi a közhiedelemmel ellentétben nem a Csele patak megáradt medre, hanem a Duna egyik kisebb ágát övező mocsaras terület lehetett. A király és közvetlen kísérete a mohácsi Duna-ágon úsztatva, majd a sekélyebb területeken gázolva próbált elmenekülni az oszmán sereg elől.

Ekkor történt a halálos baleset: II. Lajos lova megcsúszott és elesett az ingoványos terepen, a király a nehéz páncélzata miatt viszont nem tudott kijutni a vízből.

Ezt persze nehéz elképzelni a mai mohácsi Dunát látva – figyelmeztet Pap Norbert. A folyóparton sétálva valóban hihetetlennek tűnik az elmélet: ma egy 4-5 méter mély, 200 méter széles sávban, lustán hömpölyög a Duna. A partról hosszú palló vezet a stégekre, amelyek oldalán apró ladikok ringanak. A víz békésnek tűnik, mégis teljesen elképzelhetetlen, hogy valaha lovasok próbáltak átgázolni rajta. Pap felhívja a figyelmet arra, hogy a táj folyamatosan alakul, változik: a lemeztechtonika, a klímaváltozás és az emberi beavatkozások is hatással vannak a kinézetére, ezért sem tanácsos ránézésre ítélni.

Hasonlóan vitás kérdés a csata központjának meghatározása, ami egyúttal a tervezett régészeti feltárások kiindulópontja lesz. Pap és társai azt feltételezik, hogy a csata a Sátorhely község melletti sík területen zajlott, viszont Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum régésze és csapata szerint Majs környékén helyezkedett el a csata epicentruma. Pap ezt az elképzelést tételesen cáfolta publikációiban, szerinte az írott forrásokban megjelenő földrajzi jellemzők és történeti leírások is egyértelműen arra utalnak, hogy a sátorhelyi síkságon zajlott az ütközet. A geológiai vizsgálatok feltártak egy – ma szántóföldként szolgáló területen található, szabad szemmel alig látható – árkot is. Papp szerint ez különösen fontos lehet, mert valószínűsíthető, hogy a csata idejében ez egy ingoványos, mocsaras terület volt, amibe az előrenyomuló oszmán hadsereg belekényszerítette a magyar haderő maradékát. Ez alapján elképzelhető, hogy az évszázadok óta mezőgazdasági célra használt lankák a mohácsi csata legnagyobb régészeti leletét takarják. A kutató szerint a helyszín pontos felderítése nemcsak szakmai szempontok, hanem az emlékezetpolitika miatt is fontos. A mohácsi csata nemzeti tragédia, az esemény rekonstrukciója és az arról való méltó megemlékezés pedig elősegítheti a gyászfeldolgozást. Hóvári János hozzáteszi: Mohács emblematikus jelentőségű, egyfajta fordulópont a magyar történelemben. A csatáig tartott az erős, független, európai középhatalom számító Magyarország aranykora. II. Lajos ígéretes fiatal uralkodó volt, az ő vezetése alatt az ország akár tovább is erősödhetett volna a lengyelekkel alkotott szoros együttműködésben. Mert Hóvári szerint ezt is fontos kiemelni:

Mohácsnál nemcsak a magyar, hanem egy több nemzet tagjaiból álló, közép-európai keresztény sereg veszett oda.

Mohács 500

A történészek fontosnak tartják, hogy 2026-ban már méltó módon, egy felújított, átalakított közegben emlékezhessünk meg a mohácsi csata ötszázadik évfordulójáról. Hóvári János kifejtette: 2026. augusztus 29-e egy új korszak kezdetét jelezhetné, nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa számára. Pap Norbert szerint fontos a múltba tekinteni, elfogadni és feldolgozni a traumákat, de az emlékezésnek is irányt kell adni a jövőben. Túlzottan a múltba tekintünk, fordítva van rajtunk a sapka – véli. Hóvári és Pap több más szakemberrel és közéleti szereplővel együtt idén augusztus 29-én aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben az állam támogatását kérik a 2026-os emlékévhez kapcsolódó történelmi és a művészeti munkához csakúgy, mint a területfejlesztési beruházáshoz. Nem kisebb a cél, minthogy a waterloo-i csatának emléket állító komplexumhoz hasonló, több helyszínből álló nemzeti emlékhely jöjjön létre. A történészek elmondása szerint a kiáltványt kedvezően fogadta a kormány, ami érthető, hiszen a Mohács 2026 nem csak a nemzeti emlékezet szempontjából fontos, hanem mert külpolitikai üzenetet is hordoz. A tervezett beruházások a magyarokon kívül a V4-es országokat is meg kívánja szólítani, ezzel erősítve a történelmi és kulturális kapcsolatot közöttük.

Gyakran elhangzik a mondás, hogy “több is veszett Mohácsnál” – azonban, hogy mi veszett és hogyan éljünk a múlttal, miként tanuljunk belőle, korántsem egyértelmű. Biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkezendő hat év ilyen szempontból is nagy változásokat tartogat még Mohács számára, és az évforduló talán valóban egy új korszak kezdetét jelentheti.
 

A szerző az MCC Média Iskolájának diákja.

Borítókép: Than Mór: A mohácsi csata