Olvasási idő: 6 perc

„A legutóbbi amerikai elnökválasztás és az azt megelőző kampány során zajlott a történelem eddigi leghangosabb vitája a patriotizmusról és a globalizmusról. De mégis, hol siklik ki a globalizmus és miben vall kudarcot? – Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, sokkal pontosabban látjuk majd a kettő közötti különbséget” - e vitaindító gondolatokkal nyitotta meg Douglas Murray, a The Spectator társszerkesztője, az Európa Furcsa halála című könyv szerzője az MCC és a Danube Institute által szervezett Patriotic Talks című online szellemi csúcstalálkozó sorozat negyedik részét.

Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője vendégeivel a patriotizmus kérdéskörét járta körül három fő aspektusból. A panel résztvevői olyan kérdésekre keresték a választ, minthogy elavulttá vált-e a patriotizmus a globalizmushoz képest? Vajon az új politikai agenda történelmet hamisít-e? És vajon lehetünk-e egyszerre hazafiak és globalisták az egyre égetőbbé váló klímaváltozás kérdésében?  

Christopher Buskirk, az American Greatness nevű folyóirat alapítója és szerkesztője a patritozmusban nem veszélyt lát, hanem éppen ellenkezőleg: leszögezi, hogy a kormány feladata az állampolgárok szolgálata lenne, de ehhez képest ma az elitek kiszolgálása történik, miközben a középosztály egyre jobban szűkül és elveszíti gazdasági erejét. 

kiemeli, hogy végre láthatunk párhuzamosan egy olyan folyamatot is, amely például Németországban - az érthető történelmi okok miatt kialakult viszolygás ellenére - újra teret enged a hazaszeretetnek. Hiszen vannak a patriotizmusnak teljesen elfogadható és ésszerű formái. Grégor Puppinck, a European Center for Law and Justice igazgatója is egyetért abban, hogy ma két valóság él egymás mellett. A kérdés az, hogy hogyan valósítható meg bizonyos mértékig a globalizáció és a modernizáció az elsődleges politikai és társadalmi valóság, azaz a haza lerombolása nélkül? Ezért van az embereknek szükségük mélyen gyökerező közösségekre, hogy élni és kiteljesedni tudjanak. Senki nem bontakozhat ki egy globális, virtuális, univerzális, egyúttal elképzelések nélküli világban. 

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatójának szavai alapján az ideológiák összecsapása zajlik épp, amelyben a nyugati civilizáció zsidó-keresztény alapjának relativizálása a cél; a nemzeti identitás jelentőségének minimalizálása, a multikulturalizmus és a genderelmélet népszerűsítése. Ebben az egész folyamatban óriási szerepet játszik a történelem hamisítása. Ahogy Buskirk is kiemeli: „Az embereket úgy tudjuk meggyőzni arról, hogy adjanak fel mindent, amit szeretnek - a népük, lakhelyük és családjuk tradícióit - hogy olyan történetet mondunk el nekik, amiben minden korábbi esemény rossz volt.”

Ez a globális narratíva a történelemoktatásban egy tudatos projekt része, amiben meg akarják fosztani az embereket a kollektív emlékezettől. A cél: a régi rendet az újjal felváltani, elvenni az emberektől a vallást, a családok, a barátok iránti szeretetet, és mindezt globalista ideológiával pótolni, ami nem más, mint a fogyasztás kultusza és a materializmus. 

A BLM mozgalom, amely begyűrűzött az Egyesült Királyságba is, egy ilyenfajta ideológia része, teszi hozzá Murray. Míg korábban azt tanították, hogy Nagy-Britannia legfőbb érdeme nem csak az volt, hogy mélységes eladósodásának köszönhetően eltörölte a rabszolgaságot, de a tengereket is ellenőrizte, hogy ezzel más országok rabszolgakereskedelmét is megállítsa, ahhoz képest ma egy rabszolgatartó államról szóló kifordított retorikát hallhatunk. 

Ugyanilyen kifordított narratíva követte Trump elnök idei július 4-i, Mount Rushmore-nál elmondott beszédét is: ahogy maga is elmondta, meg akarta menteni a történelem tanítását, és le akarta győzni ezt a posztmodern és dekonstrukcionista narratívát, ám a média éles kritikával illette az esemény után.

Ez azért is van, mert az ideológia nem szereti az igazságot, állítja Puppinck. Az ideológiák hirdetői feláldozzák az igazságot és a történelem újragondolását használják fel egy ország hiteltelenítésére vagy éppen az egyház lejáratására. 

Ezért nagyon fontos egy konzervatív ember számára megőrizni az őszinteség iránti mély szeretetet. Meg kell őriznünk az intellektuális tisztességünket és ragaszkodnunk kell az őszinte történelmi és jogi szemlélethez, különben elveszítjük az ideológiai csatákat.

Felmerül tehát az is, hogy mindezek türkében akkor hogyan lépjünk fel a jelenben, kiváltképp a klímaváltozás kérdésében? 

Ez egy ún. hiperprojekt, hangzik el Buskirktől, azaz olyasvalami, amit nem láthatunk igazán, ami csak az emberek elméjében létezik. Szerinte, ha Magyarországot összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal például környezetvédelmi kérdésekben, mindkét ország akkor cselekszik a leghelyesebben, ha arra koncentrál, ami a határain belül zajlik, és amire hatással tud lenni.

Andreas Glarner svájci parlamenti képviselő, pártjának, a Svájci Néppártnak a migrációval és menedékjoggal foglalkozó szakértője is bírálja a párizsi egyezmény óta egyre erősödő narratívát, amely szerint globális problémákra globális válaszok adhatóak.

Helytelennek tartja, hogy míg a kis országokat gyakorlatilag az iparuk megszüntetésére kényszerítik, addig például Kína egyetlen munkanap alatt Svájc teljes szén-dioxid-kvótáját bocsátja ki.

A baj akkor adódik, ha a nemzetközi szintek veszik át az államok feladatait, hiszen – ahogy Szánthó Miklós is megjegyzi -, a globalisták olyan problémákra kínálnak megoldást, melyeket saját maguk találtak ki. 

A szerző az MCC Kutatócsoport kutatója.