Olvasási idő: 12 perc

Elemző körkép az október 1-i bécsi tartományi választásokról, Hajdú András tollából.

2015 októberében, a migrációs válság idején úgy tűnt, hogy a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) részéről komoly kihívás éri az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) közel egy évszázados bécsi dominanciáját. Akkor az SPÖ az előzetes várakozásokhoz képest komoly fölénnyel nyert, tartományi és kerületi szinten egyaránt. Öt évvel később teljesen eltérő politikai környezetben került sor a bécsi választásra.

Michael Ludwig személyében 2018-tól új vezetője van a bécsi szociáldemokratáknak, akinek szereplésével kapcsolatban annyi volt a kérdés, hogy mennyivel javíthat pártja 2015-ös eredményén és a választás után folytatja-e az együttműködést a zöldekkel, esetleg új koalíciós partnert keres. Az FPÖ korábbi vezetője, Strache botránysorozata után nem a szociáldemokraták leváltását, hanem a veszteségek minimalizálását tűzte ki célul, miközben Strache új pártjával (Team HC Strache) is meg kellett küzdenie. Az FPÖ nem érte el célját, öt évvel korábbi szavazótáborának alig ötödét tartotta meg, a párt politikusai egyedül annak örülhettek, hogy Strache saját listája nem lépte át az 5 százalékos küszöböt. Értékelés a 2020. október 11-én tartott bécsi választás eredményeiről.

Bécs általános politikai jellemzői

Bécs az SPÖ hagyományos fellegvára. Az első köztársaság idején az egyetlen szociáldemokrata vezetésű tartomány volt és 1945 után megszakítás nélkül szintén az SPÖ adja a város főpolgármesterét. A szociáldemokraták birtokolják hagyományosan a kerületi polgármesteri székek döntő többségét is, így az évtizedek során az önkormányzatokon, valamint a szakszervezeteken keresztül rendkívül erős hálózatot építettek ki a városban. A hatalmi gépezet egyik alapja az önkormányzati bérlakás-állomány, ami révén a fővárosi és kerületi önkormányzatok számos lekötelezettje tud olcsó lakhatási lehetőséghez jutni.

Kerületi szinten az SPÖ dominanciája szintén érvényesül, azonban akad néhány kivétel, ahol a kereszténydemokrata Osztrák Néppárt (ÖVP) hosszú ideje birtokolja a polgármesteri széket. Ezek többnyire a leggazdagabb, nagypolgári belső kerületek (Belváros) és külső, kertvárosi, egykori nemesi családok által lakott részek (Döbling, Hietzing). A szociáldemokrata érdekkörön kívül eső szavazókért (vállalkozók, önfoglalkoztatók) a zöldek és a 2010-es évek elején újjászerveződő liberálisok (Neos) versenyeznek az ÖVP-vel. A közép- és felső-középosztály választói viselkedésének változása következtében a zöldek 2015-ben átvették, és 2020-ban is megtartották a korábban stabil néppárti kertvárosi kerület, Währing vezetését. A lakosság összetételének megváltozása következtében pedig billegő kerületté vált a korábban szintén néppártinak tartott Josefstadt, amelyet a zöldek 2020-ban ismét megnyertek. Az SPÖ igazi riválisának azonban nem a néhány kerületet stabilan vezető ÖVP és nem is a jelentősen megerősödő zöldek számítottak az utóbbi évtizedekben, hanem a bevándorlás- és elitellenes FPÖ.

Az FPÖ felemelkedése és megrendülése Bécsben

A szociáldemokraták támogatottsága az 1970-es és 1980-as évek során fokozatosan csökkent, amiből nem az addigi második helyezett ÖVP, hanem a bevándorlás-ellenes retorikát 1986 után egyre markánsabban alkalmazó Szabadságpárt profitált a legnagyobb mértékben.

Az FPÖ programja főképp azokban a munkásnegyedekben bizonyult vonzónak, ahol korábban az SPÖ dominált. Őket érintette leginkább a külföldi, elsősorban muszlim bevándorlók nagyszámú megjelenése, akikkel az élet több területén (pl. munkaerőpiac, közbiztonság, városkép) is egyre komolyabb konfliktusba kerültek. Az SPÖ vezetői azonban nem foglalkoztak az elsősorban a munkáskerületekből érkező panaszokkal, ami sok korábbi szavazójuk FPÖ irányába történő fokozatos elszivárgását eredményezte.

Az FPÖ felemelkedését ideiglenesen a párt kormányra kerülése és a 2005-ös pártszakadás törte meg, amikor a korábbi sikereket elérő pártelnök, Jörg Haider és környezete új pártot alapított. Ebben a válságos helyzetben választották az FPÖ új elnökévé Heinz-Christian Strachét. Strache bécsi kispolgári családból származik, középiskolás korától szoros kapcsolatban állt a Szabadságpárt hátországával és fokozatosan végigjárta a párt ranglétráját. Vezetésével az FPÖ visszatért a harsány ellenzéki viselkedéshez, újjáépítette szervezeti hálózatát, így támogatottsága újra emelkedett. A 2015-ös tartományi és önkormányzati választásra a migrációs válság csúcspontján került sor, amely mellett az FPÖ esélyeit javította, hogy a görög euróválság, valamint az akkor hivatalban lévő Faymann-kormány szürkesége és eredménytelensége egyaránt a protest hangulatot erősítette. Úgy tűnt, hogy az FPÖ az SPÖ első helyét is veszélyeztetheti, az utolsó közvélemény-kutatások 2 százalékos különbséget mutattak a két szereplő között. A bécsi SPÖ erejét mutatja, hogy még ebben a nehéz szituációban is jelentős különbségű (39,6 – 30,8) győzelmet aratott az FPÖ felett. Az SPÖ sikeresen mobilizálta a választásra táborát, emellett aktivistái számos olyan zöld és néppárti szavazót tudtak sikeresen megszólítani az utolsó héten, akik tartottak az FPÖ győzelmétől, ezért a szociáldemokratákra szavaztak.

A ciklus során Michael Häupl főpolgármester (korábbi ígéretének megfelelően) távozott hivatalából, az utódlási harcot Michael Ludwig nyerte, aki inkább a klasszikus baloldali szakszervezeti, munkás és kispolgári réteghez áll közelebb. A kampányban is rendre konfrontálódott a koalíciós partner zöldekkel, elsősorban közlekedési elképzeléseiket (pl. autómentes városmag megteremtése) támadva. Az SPÖ számos kerületi szervezete (amelyek egy része korábban is kritizálta a két párt együttműködését) is a zöldek ellen fordult a kampányban, ami már előrevítette annak a lehetőségét, hogy a szociáldemokraták új partnert keresnek a 2020-2025 közötti ciklusra.

A lehetséges partnerek sorából Ludwig két pártot zárt ki: a korábbi nagy ellenfél Strache régi és új pártját. A Strache nevével összeforrt Ibiza-botrány következményeitől máig szenvedő FPÖ a bécsi kampányban sem talált megoldást problémáira. A pártnak továbbra sincs első számú, megkérdőjelezhetetlen vezetője és arra sem tud választ adni, hogy bevándorlásellenes követeléseinek egy részét az ÖVP (amelynek kampánya több kérdésben is inkább hasonlított az FPÖ-re mint a Kurz előtti Néppártra), sőt néhány kerületi szociáldemokrata politikus is átvette. Ennek következtében a párt a veszteségek minimalizálására törekedett, miközben meg kellett küzdenie korábbi vezetőjével is, aki tavaly év végén még politikai karrierje lezárásáról értekezett, majd néhány hűséges önkormányzati képviselőre támaszkodva új pártot szervezett.

A 2020-as választás eredményei és következményei

A közvélemény-kutatások alapján a választás két kérdésről szólt: kivel folytathaja a város irányítását az SPÖ; sikeres lesz-e Strache visszatérési kísérlete. A válasz a levélszavazatok rendkívül magas száma miatt csak több nappal a választást követően vált biztossá. 2020. október 11-én ugyanis csak a választásra jogosultak 36,9 százaléka jelent meg a szavazófülkékben, több mint 337 ezer választó inkább a levélben történő szavazás mellett döntött, amiben a járványhelyzet jelentős szerepet játszott.

 A 2020-as bécsi tartományi választás előzetes eredménye

Párt

Szavazatarány (%)

Mandátum

Szociáldemokrata Párt (SPÖ)

41,62

+2,03

46

+2

Osztrák Néppárt (ÖVP)

20,43

+11,19

22

+15

Zöldek (GA)

14,80

+2,96

16

+6

Liberálisok (Neos)

7,47

+1,31

8

+3

Oszrák Szabadságpárt (FPÖ)

7,11

-23,68

8

-26

Strache

3,27

+3,27

0

0

Egyéb

5,30

+2,92

0

0

Forrás: https://www.wien.gv.at/presse/2020/10/12/vorlaeufiges-ergebnis-der-wiener-gemeinderatswahl

A választás az FPÖ drámai mértékű szavazatvesztését hozta, amiből a többi párt csak korlátozottan tudott profitálni. Öt évvel korábbi, 257 ezres táborából több mint 100 ezer szavazó maradt otthon, ami az előzetesen vártnál is drasztikusabb visszaesést eredményezett. Strache ennél jóval kevesebb korábbi szabadságpárti szavazó számára bizonyult vonzónak (listája 24 ezer szavazatot szerzett, akik közül 17 ezer érkezett az FPÖ-től), ami szintén annak a jele, hogy a korábbi pártvezér negatív politikai márkává vált, és személyes politikai karrierje mellett az FPÖ támogatottságát is tartósan romba döntötte. Strache ibizai „nyaralásáról” készült, a 2019-es EP-választás kampányában német lapok által nyilvánosságra hozott videó nem csupán a párt korábbi elit- és korrupcióellenes profilját rombolta le, hanem komolytalanná tette a politikust, valamint pártját is. A 2019-es előrehozott parlamenti választási kampányban pedig az is egyértelművé vált, hogy a korábban a „kisember” problémáit hirdető politikus a pártkasszából finanszírozta az átlagos szint feletti életmódját. Azóta az FPÖ minden választáson drasztikus visszaesést szenvedett el, amely trend talán a bécsi választással érte el tetőpontját. Bár a radikális jobboldali párt új bécsi vezetője, Dominik Nepp mindenért Strache személyét tette felelőssé, a párt az utóbbi másfél évben folyamatos vezetési és kommunikációs válsággal küzd, amiről a bécsi eredményt követően egyre több tartományi vezető nyilatkozik nyilvánosan is. A pártnak a bevándorlás és a koronavírus kezelésére adott kormányzati és fővárosi intézkedések kritizálásán túl nem volt érdemi üzenete. Nepp ráadásul jóval magasabb státuszú családból származik mint Strache és az FPÖ több vezetője, ami körzejátszott abban, hogy nem tudta megszólítani a megelőző 15 évben felépített szavazótábor döntő többségét. (Az FPÖ 2015-ös szavazótáborának szétesése a SORA közvélemény-kutató intézet adatai alapján.)

A korábbi évtizedekben erős vezetők (Haider majd Strache) által megjelenített párt a válságos helyzetben új modellre tett kísérletet. 2019 májusában a 2016-os elnökjelölt, a párt mérsékelt arcának tekintett Norbert Hofer lett a párt elnöke, aki mellett a parlamenti frakcióvezetői szerepet a jóval radikálisabb Herbert Kickl tölti be.

A korábbi időszaknál mérsékeltebb, „emberi arcot” mutató pártelnökre épített  stratégia elbukni látszik, mert a párt klasszikus szavazói nem ezt várják az FPÖ-től.

Kickl pedig hiába építette újjá a párt szervezetét, gazdasági hátországát, jelölte ki az új stratégiai irányokat a 2005-ös pártszakadás után, frakcióvezetőként már jóval korlátozottabb sikereket tudott elérni. A „kétarcú” pártvezetés szövetségi szinten idegen az FPÖ identitásától és hagyományaitól, amelynek sikertelensége bénító hatást gyakorol az egész pártra.

A párt jövőjével kapcsolatban a fő kérdés, hogy ki lesz az a politikus, aki Haider és Strache után újra képes lesz a Viktor Adler Markt-ra tömegeket vonzani és őket lázba hozni. Hofer, Kickl és a bécsi elnök, Nepp erre az utóbbi másfél év eredményeinek tükrében alkalmatlannak bizonyult. A párt nehéz helyzetét azonban az mutatja a legjobban, hogy a bécsi eredmények után sokan követelték a párt megújítását, azonban az elnöki tisztségre eddig senki sem kívánt jelentkezni.

A szerző az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatótanára.

Borítókép: APA/Helmut Fohringer