Olvasási idő: 4 perc

A Migrációkutató Intézet novemberben közzétett elemzése szerint az elmúlt hónapokban a turizmusáról híres Kanári-szigetek az elhúzódó európai migrációs válság új színtere lett. Vargha Márk, az Intézet kutatója gyorselemzésében az azóta eltelt időszak eseményeit összesítette.

 

A szigeteken idén robbanásszerűen nőtt a tengeri érkezések száma, melynek nyomán sokan „új Leszboszt” vizionálnak. Az új trendben szerepet játszik a migrációs útvonalak átrendeződése, az a jelenség, hogy a szubszaharai lakosok, ha tehetik, elkerülik a polgárháborús Líbiát. Ugyanakkor a koronavírus-válság erősítette a Maghreb-térségben működő határvédelmet, ami szintén a kevésbé őrzött útvonalak, így az Atlanti-óceán felé tereli az útra kelőket. A válság harmadik oka, hogy a COVID-19 miatt Spanyolország nem tudja működtetni egyébként meglehetősen jól működő kitoloncolási rendszerét. Végül negyedik tényezőként a COVID-19 gazdasági hatásai mostanra bontakoztak ki a kibocsátó országokban, ami ezreket ösztökél az útra kelése. 


Gyorselemzésünk az elmúlt hetekben bekövetkezett fejleményeket veszi számba, amelyek azt mutatják, hogy – dacára a helyi és madridi erőfeszítéseknek – egyelőre továbbra sem sikerült megnyugtató megoldást találni a válságra. Ráadásul az a megoldás, hogy helyi szállodákban helyezzék el a migránsok harmadát, komoly aggodalommal tölti el a turizmusból élő mintegy 2 millió helyi lakost a közelgő idegenforgalmi előszezonra vonatkozóan.

A számok

A Kanári-szigetekre novemberig Afrika felől érkezők száma meghaladta a 11 ezer főt. A nyomás nem látszik enyhülni, mára az érkezők száma meghaladta a 22 ezer főt is. A 49. és 50. hét adatait az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága még nem közölte, ugyanakkor a már közölt számok alapján látható, hogy 2020 válságos évként fog bevonulni a Kanári-szigetek történetébe – még akkor is, ha a 2006-os Cayuco-válság rekordjától (31 678 fő)  el is fog maradni az idén bevándoroltak száma. Arról is tényként lehet már beszélni, hogy idén a szárazföldön, azaz a két enklávén keresztül igencsak mérsékelt volt a Spanyolországba bejutni próbálkozók száma, a vízi utat választók nagyobb része pedig az Atlanti-óceánt választotta a Földközi-tenger helyett.

A helyzet a szigeteken

A legsúlyosabb helyzet Gran Canaria déli részén, a mogáni önkormányzathoz tartozó Arguineguínben alakult ki, mert az itteni kikötő szolgált regisztrációs központként. Az elkerített területen nagy a túlzsúfoltság, az 500 főt befogadni képes kikötő hivatalos adatok szerint is ötször ennyi ember tartózkodási helye. Sok illegális migráns, akiknek nem jut sátorban hely, a dokkolón, a szabad ég alatt alszik, ráadásul a közegészségügyi állapotok miatt a patkányok sem ritkák a területen. Itt a vonatkozó jogi szabályozás miatt legfeljebb 72 óráig tarthatók a bevándorlók, a valóságban azonban ez az idő sokkal hosszabb. Itt végzik el rajtuk a koronavírus-tesztet is, ami az adminisztráció leterheltsége mellett a másik oka a hosszabb itt-tartózkodásuknak.  

Mogán önkormányzatának vezetője, Onalia Bueno látványosan vette nyomás alá a kormányt egy akciójával. Amikor a zsúfoltságot csökkentendő, közbiztonsági okokra hivatkozva a hatóságok kiengedtek az utcára 197 táborlakót, a polgármester buszra szállította fel őket és a szigetcsoport fővárosába, Las Palmasba küldte, ahol a spanyol központi kormány helyi képviseletének épülete volt a végállomás. Ezután a kormány a sziget déli részén turistaszállásokon helyezte el ezt a csoportot, majd lépéseket tett az arguineguíni zsúfoltság érdemi enyhítése érdekben, azon túl, hogy körülbelül 1 800 főt, nőket és kiskorúakat szállított át a félszigetre. 

A Migrációkutató Intézet teljes elemzése ITT olvasható.

Borítókép: tagesspiegel.de