Napjainkban az emberiség számos világméretű kihívással kényszerül szembenézni. Nyakunkon a koronavírus-járvány, a globális felmelegedés, a nemzetközi migráció és a szűnni nem akaró polgárháborúk – csak hogy néhányat említsünk a legjelentősebb próbatételeink közül. A mindannyiunkat érintő nehézségek jobb megértése érdekében ésszerű lenne tudományos egyetértésre törekednünk legalább az említett jelenségek kiváltó okait illetően. Alapesetben a tudományos kommunikáció feladata lenne, hogy felhívja a figyelmet az akadémiai világban zajló kutatásokra. A hírfogyasztók kíváncsiságának felkeltésével és az új felfedezések jelentőségének érzékeltetésével növelhető a kutatások társadalmi támogatottsága, a széleskörű és közérthető tájékoztatás pedig kritikai gondolkodásra ösztönözheti az érdeklődőket.
A szélhámosok azonban kihasználják a tudomány összetettségét. A sajtóorgánumok szerkesztőségei gyakran képtelenek megkülönböztetni a szakmai megalapozottsággal bizonyított tételeket az áltudományos megállapításoktól. A bennünket nap mint nap elárasztó „információtengerben” lehetetlen minden egyes állítás valóságtartalmát ellenőrizni. Az első olvasatra meggyőző, tudományosnak tűnő tételmondatok ráadásul gyakorta visszaköszönnek termékeket, szolgáltatásokat vagy éppen politikai állásfoglalásokat népszerűsítő felületeken.
Először is: a tudományos eredmények publikálása rendkívül hosszadalmas folyamat. A szakcikkek közreadásának időigényes procedúrája kedvez az áltudományos írások terjesztésének. A gyorsaság ugyanis hatalmas előnye a szakmaiságot nélkülöző, vagy csak nyomokban tartalmazó irományoknak a tudományosan bizonyítható következtetéseket tartalmazó közleményekkel szemben. Egy-egy kézirat szakmai elbírálása a rangosabb tudományos folyóiratok esetében akár több hónapig is eltarthat a cikkben foglalt állítások és a felhasznált források aprólékos ellenőrzése miatt. A saját publikációs tapasztalataim szerint a szakmai és nyelvhelyességi értékelés, valamint a tördelés miatt átlagosan 5−6 hónap telik el a tanulmányok benyújtása és megjelentetése között. A legfrissebb eredményeik mielőbbi közzététele érdekében a kutatók gyakran töltik fel kézirataikat a lektorálást nélkülöző, ún. preprint fórumokon. A Covid-19 válság kezdetén szakmai elbírálás előtt álló cikkek lepték el ezeket a szervereket a járvánnyal kapcsolatos legújabb ismeretanyag közzétételének szándékával, mivel az embereknek gyors válaszokra – a szerzőknek pedig hírnévre – volt szükségük.
Az áltudományos közlemények sikerének második lehetséges oka az általános kognitív viselkedési normáinkban keresendő. Az emberek nagyobb valószínűséggel hisznek a nézeteiket megerősítő állításoknak. Agyunk előnyben részesíti az exoterikus, azaz a kívülállók számára is hozzáférhető állításokat a megszokott gondolkodási mintáinkba kevésbé beilleszthető tézisekkel szemben, tekintet nélkül az adott következtetés bizonyíthatóságára vagy ellenőrzött forrásokkal való alátámaszthatóságára. Egy-egy új jelenség értékelésénél hajlamosak vagyunk a szükségszerűnél nagyobb hitelt tulajdonítani a hasonló témában szerzett tapasztalataiknak, ami megnehezíti számunkra az innovatív megközelítések befogadását, értelmezését. Észjárásunk eme sajátossága mindenképpen hasznos lehet számunkra, ha sietve kell döntéseket hoznunk a rendelkezésünkre álló ismeretek objektív kiértékelésére szánható idő hiányában. Tényellenőrző képességünk azonban csorbát szenved ilyen esetekben.
A „fake science” gyors terjedésének harmadik lehetséges magyarázata a pszichológia világába repít bennünket. Az áltudományos szerzők jól ismerik az emberi elme működését, és megpróbálják kihasználni gyengeségeinket. A szimpátiánk elnyerése érdekében a hamis szakmaiság képviselői gyakran öltik magukra a tudományos fősodor által üldözött vagy elhallgattatni szándékozott áldozat szerepét. „Eredményeiket” jellemzően egyedi vagy rejtett ismeretanyagként mutatják be, amelyekhez csak azon kivételesek juthatnak hozzá, akik nem sajnáltak időt és pénzt áldozni a tudás elsajátítására.
A felületes szemlélő számára a hamis tudományos megnyilvánulások nem különböznek az igaziaktól. A magabiztos pszeudotudományos „beszélő fejeknek” sokszor még kutatási területük valódi szakértőinek sem kell lenniük, s rendszerint a tudóstársak ellenérveit, megjegyzéseit, aggályait sem kívánják megismerni az eredményeik közzététele előtt.
Az ügyes imposztorok bevonják a nyilvánosságot a gondolkodás folyamatába, ami meggyőző lehet a félrevezethető publikum számára. A tudománytalanul érvelők gyakran használnak az érzelmeinkre ható, imponáló szóvirágokat, számos alkalommal pedig a bemutatott jelenségek hátterében zajló összeesküvések feltárására invitálnak minket. Az egyszeri érdeklődőben tetszést kelt, hogy „megtornáztathatja” az intellektuális képességeit a szerző által bemutatott összefüggések meg- vagy félreértése során. Sajnos azonban sokszor hajlamosak vagyunk összekeverni a korrelációt az ok−okozati összefüggéssel: csak azért, mert két jelenség között felfedezhetünk valamiféle kapcsolatot, még nem feltétlenül jelenthetjük ki, hogy az egyik mozzanat a másik következményeként ment végbe.
Végezetül ejtsünk szót a modern tömegtájékoztatás szerepéről. Manapság a tudományos eredmények bemutatásakor a média szeret egymással szembenálló, pro és kontra oldalakat megszólaltatni.
Az infotainment, azaz az informatív szórakoztatás erőltetett pártatlansága alááshatja a tudományosságot.
Mégis hogyan szűrhetjük ki az áltudományos megállapításokat? Egy-egy érvelés hitelességének megítélésekor törekedjünk szkepticizmus és a bizalom egyensúlyban tartására. A kutatási következtetések érvényességének elfogadása előtt ismerjük meg azok bizonyítását, és ne alkossunk ítéletet a tényezők összeségének megismerése előtt. A tényellenőrzésnek napjainkban több formája áll rendelkezésre, mint valaha. Az új tudományos kutatások online közzétételét és megvitatását szolgálja például a Reddit Science közösség, a legkülönbözőbb szaktekintélyek színvonalas előadásai pedig könnyedén megtekinthetők a TED Talks-on. A free knowledge mozgalmaknak és a széles körben elérhető online „árnyékkönyvtáraknak” köszönhetően már nem is kell költséges olvasójegyet váltanunk az akadémiai adatbázisokban elérhető folyóiratcikkek, könyvek megtekintéséhez.
Napjaink egyik legnagyobb kihívása a tudományos kommunikáció vonzóvá tétele a nagyközönség számára a megbízhatóság, az objektivitás és az átláthatóság megtartása mellett. Az ismeretterjesztés minősége a bizalom kiépítésére és fenntartására tett erőfeszítésekben mérhető, aminek a pontos információk bemutatása mellett része a tudásterjesztés mögött álló folyamatok megvilágítása is. A kutatók, a szakértők és a folyóiratok szerkesztői a tudományos kommunikáció etikai integritásának letéteményesei. A publikációknak egyértelműen megfogalmazott, általánosan érthető, ugyanakkor megalapozott eredményeket kell tartalmazniuk, amelyeket védhető – és lehetőség szerint végtelenül megismételhető – kutatási módszer segítségével ért el a szerző. A tudósoknak mindezért kifinomult kommunikációs készségekre van szükségük. A kutatóknak minden lehetőséget meg kell ragadniuk a munkájuk jelentőségének érzékeltetésére, és annak bemutatására, hogy a tudomány az identitásuk szerves részét képezi.
This article is also available in English.
Borítókép: shutterstock.
