2016-ban lengyel és horvát indítványra született meg az elképzelés, hogy az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő európai uniós tagállamok hozzanak létre egy szorosabb gazdasági együttműködésen alapuló tömböt. Az itt fekvő 12 állam (Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) olyan területeken szeretne határokon átnyúló projekteket megvalósítani, mint a közlekedés, kommunikáció, energia és védelem. A 2022-es év elején Moldova is jelezte csatlakozási szándékát a kezdeményezéshez.
A Három Tenger Kezdeményezés nem újkeletű, gyökerei legalább száz évre nyúlnak vissza. Az első világégést követően Lengyelországban született meg a Intermarium (Tengerköz) geopolitikai koncepció, amely a szakértők szerint már a középkortól kezdve jelen volt a lengyel külpolitikai gondolkodásban. Józef Piłsudski államfő elképzelése szerint a szövetség a szovjetek és németek hegemóniája elleni kelet-közép-európai katonai-védelmi együttműködésre fókuszált volna. Ez sajnos a gyakorlatban nem valósult akkor meg. Az ezredfordulón a lengyel politikai vezetés próbálta felújítani a gondolatot, és átültetni a jelenkor keretei közé, de most az energiaellátás diverzifikálása szempontjából megközelítve, válaszul a Lengyelországot kikerülő Északi Áramlat 2 gázvezetékre. Továbbá a Kezdeményezés célja a résztvevő államok gazdasági növekedésének elősegítése, amelyet az országhatárokon átívelő közúti, vasúti és vízi, illetve gázvezetékek infrastrukturális fejlesztésével kívánnak elérni. A legfőbb cél a Nyugat-Európához való felzárkózás.
Az Egyesült Államok támogatta a Kezdeményezést, mivel az be tudta illeszteni saját külpolitikai eszköztárába. A lengyel BGK fejlesztési bankon keresztül indult el a Kezdeményezés pénzügyi lábának kiépítése 2019-ben, a Három Tenger Kezdeményezés pénzügyi Alapjának életre hívásával. A közép-európai régió számára sürgető az észak-déli közlekedési folyosók kiépítése és megerősítése.
A kezdeményezés egyik legnagyobb projektje a Via Carpatia, egy közel 3300 kilométeres, autópályákból és gyorsforgalmi utakból álló folyosó. A tervezet szerint a litvániai Klaipėda Balti-tengeri kikötővárost kötné össze a görögországi Szalonikivel, leágazással a romániai Konstanca és a bolgár-török határon levő Szvilengrád felé 2026-ig. Magyarország is csatlakozott a Három Tenger Kezdeményezés alapjához, és abban 16 projektre tett javaslatot a digitalizáció, a szállítmányozás és az energia területén. A magyar szakaszon már befejeződött a Via Carpatia 230 kilométeres szakaszának építése, míg a romániai és szlovákiai szakaszok teljes kiépülésére 2030 előtt nemigen lehet számítani. A távlati cél az, hogy a Via Carpathia összekapcsolódjon a tervezett Via Balticával, amely Varsót kötné össze Tallinnal.
Prioritás Magyarország számára a visegrádi országok fővárosai közötti nagy sebességű vasút kiépítésére, amely hálózatba Bukarestet is szeretnék bekapcsolni. Egy másik, szintén az észak-déli irányú összeköttetés jegyében megvalósítandó projekt az észak-déli gázfolyosó teljes körű kiépítése. Energiabiztonságunk szempontjából a legfontosabb, a Szlovákiával és Romániával, majd Szlovéniával kiépülő gázkapcsolat. A Trimarium Kezdeményezésből, magyar segítséggel, már megvalósult a horvát Krk szigeti LNG-terminál beüzemelése. Mivel a gázellátás diverzifikációja nemzetbiztonsági ügy, ezért a cél egy olyan szlovén-magyar gázvezeték létrehozása, amely kiszolgálja a két ország közötti gázellátást, és kiterjed Olaszországra is.
A 2018-as bukaresti csúcstalálkozón nemcsak a Kezdeményezés tagállamai vettek részt, hanem az Egyesült Államok, a Nyugat Balkán- és a volt Szovjetunió legnyugatibb országai is.
Az első két ország államfői jelezték is, hogy szívesen csatlakoznának a megállapodáshoz. A februárban kirobbant orosz-ukrán háború még aktuálisabbá tette ezt a kérdést, mivel ezen országok csatlakozása egy megoldás lehetne az orosz energiahordozóktól való függés csökkentésére.
Az Atlantic Council amerikai agytröszt egy régebbi elemzésében is támogatja Moldova és Ukrajna bevonását a Trimarium projektbe, mivel ez a két ország stratégiai fontosságú a földrajzi, geopolitikai elhelyezkedésük és energiabiztonsági okok miatt. Tehát az egész kelet európai régió energiabiztonsága számára fontos, nem is beszélve az egységes európai energiapiac megteremtéséről. A szerző szerint, a Transzatlanti közösség kötelessége az erőteljes politikai, technikai és pénzügyi támogatások fenntartsa Moldovában és Ukrajnában, ezek szuverenitásának megőrzése érdekében.
A Foreign Policy Research Institute agytröszt elemzése szerint az Európai Unió azon dolgozik, hogy gazdaságilag megőrizze versenyelőnyét Pekinggel és Moszkvával szemben, ezért Európa szerte regionális együttműködési kezdeményezések kerültek a középpontba. A szovjet örökség részeként a kelet-nyugati infrastruktúra továbbra is fejlettebb, mint az észak-déli kapcsolatok, mindez az egész Európának problémákat okoz, különösen az EU energiafüggetlenségére való törekvésében. A szerző megjegyzi, hogy Grúzia, Ukrajna és Moldova nem tagjai a Három Tenger Kezdeményezésnek, habár a régióban fekszenek és mindháromnak társulási megállapodása, szabadkereskedelmi megállapodása és vízummentes utazási megállapodása van az EU-val. Szerinte az EU-n kívüli országok bevonása a Kezdeményezésbe az EU számára előnyös lehet, különösen, ami a közlekedési folyosók fejlesztését és az energiadiverzifikációt illeti. Az energiaforrások Oroszországtól való eltávolodása megváltoztatja a hatalmi dinamikát Európában, és gyengíti Oroszország geopolitikai pozícióját.
Még nem tudjuk megmondani, hogy a mostani háborús helyzet lassítja vagy megállítja Moldova csatlakozását a Kezdeményezéshez, vagy netán felgyorsítja azt. De tény, hogy e kicsi ország erőfeszítését Románia továbbra is töretlenül támogatja.
