Nem csoda, hogy migrációs programjuknak épp ezt a címet adták, melyet nemrég – nem elírás – az IKEA Tervvel egészítettek ki. De mit is olvashatunk ezekben?
A Flamand Érdek a belga – és flamand – politikai skála jobb szélén elhelyezkedő párt, mely a betiltást meg nem váró Flamand Blokk átalakulásával született. Történetét radikális és mérsékelt politikusainak állandó harca kíséri végig. A jelenlegi elnök, Tom Van Grieken regnálása alatt stabilizálódni és fokozatosan erősödni látszik, európai parlamenti képviselői az Identitás és Demokrácia frakciójában ülnek – természetesen a francia Nemzeti Tömörülés, a német Alternatíva Németországnak, az olasz Liga és az osztrák Szabadságpárt mögött másodhegedűsi szerepben. Ezeket a pártokat egyebek mellett a kemény migrációkritikus politika is összeköti, s ez a Flamand Érdek politikai krédójának egyik sarkalatos pontja is.
– írja az Európa Erőd című program előszavában Van Grieken, aki 2022 májusában a CPAC Hungary-n is részt vett és Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta hivatalában. Nem csoda, hiszen a program világos és a magyaréval megegyező válaszokat ad arra, mi a teendő a nyolcadik éve húzódó európai migrációs válságban: „A külső határokat jobban, minden lehetséges eszközzel kell őrizni. A törvénytelenséggel szemben fel kell lépni. A hazaküldési politikának hatékonyabbá kell válnia. A szerződéseket az aktuális kontextushoz és problémához kell igazítani.”
A kívánatos közösségi politikával kapcsolatos legfontosabb megállapításokat a program szerzői alcímek rangjára emelték: A menekültáradat megállítása politikai akarat kérdése; Az illegális bevándorlást nem elszenvedni kell, hanem harcolni ellene; Diplomáciai eszközökkel a tömeges bevándorlás ellen. Ezután 2016-tól 2021 októberéig ismerteti a belgiumi helyzetet és bírálja a sokszínű, hétpárti (!) szövetségi kormánynak a kérdésben tanúsított magatartását. Kiemeli, hogy a nemzetközi védelemben részesülők aránya az évek során fokozatosan csökkent, vagyis egyre többen élnek vissza a menekültügyi rendszerrel. Vallja, hogy a hangsúlyt át kell helyezni a hazaküldésre és a visszailleszkedésre, amint a háború vagy üldöztetés megszűnik a származási országban (figyelemmel követve az ott uralkodó biztonsági helyzetet). Vagyis: a menekültstátusz nem eredményezhet állandó tartózkodási jogot.
Szintén alkalmazandó megoldásként hivatkozik az Egyesült Királyság és Dánia kormányainak azon elképzelésére, mely az Európai Unión kívüli központokban dolgozná fel a menedékkérelmeket és nem adna esélyt védelemre azoknak, akik mégis irregulárisan lépnének be Belgiumba. A menedékkérők nagyobb értékű vagyontárgyait pedig biztosítékként foglalná le az eljárás idejére.
A Flamand Érdek szigort követel a bűncselekményt elkövetőkkel szemben is: menedékkérelmüket elutasítaná, menekültstátuszukat visszavonná és csak az alapvető szolgáltatásokat („ágy, fürdő, kenyér”) biztosítaná számukra. Nemtetszésének ad hangot a dokumentumban a párt azzal kapcsolatban is, hogy egyre több az adminisztratív őrizetbe vett, valamint a La Manche keleti partjának elérése előtt Belgiumon áthaladó tranzitmigráns, a börtönben ülő bevándorló, kudarcos a kiutasítási, repatriálási és önkéntes hazatérési gyakorlat, míg a tartózkodási szabályok minél hosszabb időn keresztül való megsértése „amnesztiát”, vagyis legalizációt eredményez.
Szó van még a határőrizet fejlesztéséről, végső esetben a határőrség visszaállításáról az osztrák PUMA nevű mobil egység mintájára, a schengeni külső határ védelméhez nyújtandó belga segítség fontosságáról, az emberkereskedelemért kiszabható minimális büntetés tízszeresére emeléséről, az irreguláris migránsok szállásadóival és foglalkoztatóival szembeni büntetőjogi fellépésről, az illegális tartózkodás esetén való házkutatásról, a visszaküldési központok kapacitásának bővítéséről is. A programban az integrációval kapcsolatos számtalan problémát sem rejtik véka alá a szerzők.
A szociáldemokrata vezetésű Dánia és a néppárti-zöld vezetésű Ausztria példájára való hivatkozás 2022 őszén kiegészült, és IKEA Terv címmel olvasható formát öltött a néppárti-liberális Svédországra való hivatkozással. A tavalyi év októberében tartott parlamenti választásokon a modern svéd állam történetében mindössze harmadszor ugyanis a jobboldali blokk (most éppen három) pártja került kormányra a skandináv államban. A kampányban a migráció központi téma volt, mely a Svéd Demokraták (SD) nevű (Magyarországról nézve egyáltalán nem) radikális formációt a második legerősebb párt pozíciójába repítette. Ulf Kristersson, a blokk miniszterelnök-jelöltje pedig kiengedte az SD-t a hosszú karanténból: kormányának külső támogatójaként az SD is aláírta a ciklus prioritásait tartalmazó Tidö-megállapodást, melynek leghosszabb fejezete épp a migrációval és integrációval foglalkozik.
A Flamand Érdek eme kvázi koalíciós szerződésben foglaltakat állítja példának az európai és hazai jogalkotók elé az IKEA-ban, mely bár a Lehet Más a Bevándorlás –Immigratie Kan Echt Andersmozaikszava, a híres bútorgyár mégis hevesen, perrel fenyegetve tiltakozott a szándékosan áthallásos cím és dizájn ellen. Ami a tartalmat illeti, 14 pontból álló intézkedéscsomagról van szó, mely alapvetően három csoportra bontható. Nyolc pont belga szövetségi jogszabálymódosítást, négy pont politikai irányváltozást tart szükségesnek, míg két pont a párt által már benyújtott törvénymódosító javaslatokra hivatkozik.
A cél pedig megegyezik a svédekével: az Európai Unióban közösen elfogadott minimumszabályokon kívül semmi olyan ne maradjon a belga jogrendszerben, mely a menedékkérők számára kedvezőbb. Így például szükségesnek tartja a harmadik országbeli állampolgár és az uniós polgár családtagjai fogalmának szigorítását, a kötelező beilleszkedési teszteket a családegyesítés során érkezők számára, az ingyenes jogi segítségnyújtás korlátozását, a fellebbezési időszak lerövidítését, a biztonságos harmadik országok listájának bővítését, a származási országokra való nyomásgyakorlás fokozását a visszafogadás érdekében és még sorolhatnánk.
S hogy a tervekből mi valósul meg? Flandria autonómiája nem öleli fel az önálló bevándorláspolitikát, így regionális szinten a tervek kevéssé értelmezhetők, de a Flamand Érdek hangját a flamand kormányban való részvétele kétségtelenül felerősítheti. Aztán már csak a 2024-es választások megnyerése után a vezetésükkel felálló szövetségi kormányban kell természetes partnerével, az Új Flamand Szövetséggel (N-VA) dűlőre jutnia a bevándorláspolitikai fordulatot illetően – már ha sikerül a jelenlegi 25, illetve 20%-os országos támogatottságot megőrizniük és növelniük úgy, hogy mást ne kelljen bevonniuk a kabinetbe. Ehhez azonban a balra szavazó, föderalista és befogadáspárti vallonoknak is minden bizonnyal lesz majd néhány szavuk…
