Lengyelország és Románia 1919. június 22-én létesített diplomáciai kapcsolatot, szövetségük beilleszkedett a bolsevik Oroszország elleni cordon sanitaire létrehozásába, amely Nyugat-Európát védte. A lengyel–román szövetség a két világháború közötti időszakban a második Lengyel Köztársaság és a Román Királyság által aláírt szerződések sorozata volt. Az első szerződés a védelmi szövetségről szóló egyezmény volt, amelyet 1921. március 3-án írtak alá Bukarestben. Az öt évre kötött szerződés mindkét felet arra kötelezte, hogy fegyveres segítséget nyújtsanak egymásnak, ha valamelyik felet jelenlegi keleti határainál megtámadják, és célja a lengyel-szovjet háborút éppen elveszített Oroszország visszaszorítása volt. Az 1920-as évek elején Románia Csehszlovákiával és Jugoszláviával együtt hozta létre a Kisantantot. A szövetség elsődleges célja a magyarországi revizionizmus ellensúlyozása volt, amely Románia szempontjából Erdélyt is érintette. Azonban Take Ionescu akkori román külügyminiszter a Lengyelország és Csehszlovákia közötti határnézeti nézeteltérések miatt nem tudta bevonni Lengyelországot és Görögországot a szövetségbe.
Varsó és Bukarest együttműködése nem új keletű: 2009-ben írták alá a kétoldalú stratégiai partnerségi egyezményt, amelyet 2015-ben újítottak meg, az utóbbi időben viszont kétségtelenül mélyült és sokrétűbbé vált, mondhatni szintet lépett a kétoldalú kapcsolat. A stratégiai partnerség aláírása óta eltelt 14 évben négy közös román-lengyel kormányülést tartottak, ebből kettőt az Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete után. Oroszország február 24-én indította el területszerző háborúját, március 3-án Varsóban került sor a közös kormányülésre, idén március 28-án pedig Bukarestben.
Az elmúlt években a két ország kormányainak képviselői rendszeresen, magas szintű látogatásokat folytattak, ami a kétoldalú együttműködés iránti kölcsönös érdeklődést tükrözi. Lengyelország teljes mértékben támogatta Románia európai uniós és NATO-tagságát is. Mindkét országban a közelmúltban a lengyel–román szolidaritás napjává nyilvánították március 3-át, mivel 102 évvel ezelőtt a Lengyel Köztársaság ezen a napon írta alá a Román Királysággal a kölcsönös védelmi szövetségről szóló egyezményt. A román külügy közleménye szerint az egyezmény egyaránt tükrözi a két ország közötti mély barátságot és a széles körű kétoldalú stratégiai partnerséget. A tervek szerint évente megünneplik az évfordulót, mind nemzeti és mind helyi szinten, valamint a két ország közötti különleges kapcsolatok népszerűsítése és tudatosítása érdekében közös diplomáciai, kulturális és oktatási rendezvényeket terveznek.
A Bukaresti Kilencek 2015 novemberében alapított csoportosulás, amely Románia fővárosában jött létre Klaus Johannis román és Andrzej Duda lengyel elnök kezdeményezésére. Tagjai a NATO kelet-európai tagállamai: Lengyelország és Románia mellett Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia és Szlovákia. Célja a NATO keleti szárnyának országai közötti katonai együttműködés elmélyítése, valamint a legfontosabb biztonságpolitikai kérdések megvitatása. A csoportosulás létrejötte elsősorban a Krím és Kelet-Ukrajna 2014-es orosz inváziójára adott reakció volt. Valamennyi B9 ország vagy az egykori Szovjetunió érdekszférája vagy annak része volt. A Három Tenger Kezdeményezés az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 ország, az Európai Unió tagállamainak közös egyezménye. Lengyel elképzelés alapján, történelmi előzmények ismeretében jött létre 2016-ban. A latinul Intermarium, magyarul Tengerköz néven ismert, Lengyelország-központú régiós együttműködési terv az 1920-as évekből, Józef Piłsudski marsalltól származik, de az első világháború utáni geopolitikai viszonyok miatt kudarcra volt ítélve. Andrzej Duda lengyel államfő 2015-ben hirdette meg a korábbi Intermariumhoz hasonlítható, de a 21. századi realitásokat figyelembe vevő elképzelését. 2017. július 5-ei varsói államfői találkozó vendégeként a kezdeményezést támogatásáról biztosította Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. A Három Tenger Kezdeményezés deklaráltan nem új politikai szervezet vagy tömb, hanem elsősorban olyan gyakorlati célokat szolgáló együttműködés, mint a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzése, a határokon átnyúló projektek megvalósítása, az infrastruktúra és az energiaszektor fejlesztése. Napjainkban az energiabiztonság és a védelem kérdései is részét képezik.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy Varsó és Bukarest együttműködése a kulcs ahhoz, hogy a kelet-közép-európai régió hangját jobban hallják a világban. Szerinte Lengyelországnak és Romániának ki kell alakítana egy hármas kooperációt Ukrajnával, ami segítené a beruházásokat, a jövőre szóló katonai stratégiai terveket, és mindezzel létrejöhetne egy új gazdasági közösség Kelet-Közép-Európában. Láthatjuk, hogy ez már a harmadik nagyívű lengyel regionális terv, amely azért is logikus, mivel Ukrajna, Lengyelország és Románia területre, illetve népességre a legnagyobb államok az Oroszország és Németország közötti régióban. A három országban körülbelül 80 millióan laknak, és területük több mint 1 millió négyzetkilométer, amely a legnagyobb egység Európában, az EU-n kívül.
A lengyel-román gazdasági, befektetési és katonai együttműködés a közép-európai országok irányába elmozduló súlypontot, illetve az orosz energiahordozóktól való függetlenedést tűzték ki célul. Az márciusi együttes kormányülésenközös védelmi ipari fejlesztésről állapodtak meg. A két kormány közötti megbeszéléseken a védelem, a külügy és szállítási infrastruktúrafejlesztés is szóba került. Felmerült a Via Carpathia és a Rail-2-Sea kiépítése, amely révén megvalósulhat a konstancai és a gdansk-i kikötők összekapcsolása. Ez nemcsak Románia és Lengyelország, hanem Magyarország, Szlovákia és Bulgária számára is előnyös lenne, és Ukrajnának is segítséget jelentene.
A negyedik közös kormányülésen elsősorban a regionális együttműködésről, a biztonsági kérdésekről és a transzatlanti kapcsolatok erősítéséről volt szó. A hadseregek közötti interoperabilitás kiépítését és a fegyveres erők modernizációját az egyforma fegyverrendszerek beszerzésével is próbálják elérni. Mindkét ország rendelt HIMARS és Patriots rakétákat, valamint Abrams tankokat. A miniszerelnökök továbbá tárgyaltak a NATO keleti szárnyán zajló hadgyakorlatok megszervezéséről, valamint a közös lőszergyártásról.
A látványosan erősödő Bukarest és Varsó közötti kapcsolatokról léteznek kevésbe pesszimista vélemények is, miszerint mégsem váltja Bukarest Budapestet. Barabás T. János szerint az ukrajnai háború miatt erősödik a lengyel–román együttműködés. Szerinte Románia nem vette át Magyarország helyét a lengyel külpolitikában, annak ellenére, hogy Budapest biztonságpolitikai fontossága csökkent az elmúlt évtizedekben a Nyugat számára. Ennek a geopolitikai folyamatnak az az oka, hogy a Fekete tenger régiója felértékelődött a NATO számára, így Románia lett a térség fő amerikai támaszpontja. Az elemző szerint a lengyel–román hangzatos megegyezések jelzésnek tekinthetők az Egyesült Államok számára, hogy meg akar felel nekik mivel még több támogatást szeretnének kapni az orosz birodalmi politika aktivizálódás árnyékában.
