Számos elmélet született már arról, hogy mit is nevezünk tehetségnek, azonban abban mindenki egyetért, hogy az nem egy tulajdonság, inkább egy fejlődési folyamat, mely során az egyén és a környezete folyamatos interakcióban vannak egymással. Ehhez - az intelligenciahányados és teljesítménymérés fókuszba állítása helyett - inkább az erőforrások kiaknázását érdemes figyelni, lehetőséget adni a fiataloknak, hogy a bennük rejlő képeségek megjelenhessenek, teret kapjanak.  

A korai években, gyermek- és fiatalkorban (bár szeretünk legendákat gyártani híres tudósok, kreatív emberek gyerekkoráról) a kreatív személyiség még nem jelenik meg – hiszen a személyiségfejlődés is folyamatos. Tehetség helyett ekkor még leginkább az élénk érdeklődés az, ami megmutatkozik. Minden gyerek bármilyen tevékenység iránt érdeklődik, amelyben az erőforrásokért folytatott versenyben előnyre tehet szert. Nagy szerepe van ebben a korban a felnőttek iránti csodálatnak és a felnőttek figyelmének, amellyel segítjük az énhatékonyság, más néven az önbizalom fejlődését. Ekkor rendkívül lényeges, hogy a szülők hogyan viselkednek: a motiválásban, a gyermeki tehetség irányításában van jelentős szerepük. Segíthet a tehetség kibontakoztatásában, ha a szülők a tudás forrásaként tudnak jelen lenni, és őszinte visszajelzést adnak gyermeküknek a teljesítményükről, ügyességükről.

A gyerek kellő érzelmi és kognitív támogatása kulcsfontosságú. Megfigyelhető a kreatív emberek gyermekkorának elemzésekor, hogy vagy kivételesen sok támogatást kaptak, vagy nagyon sokat nélkülöztek és sok kihívással szembesültek – középút nem jellemző. Az ilyen fiatalkori élmények kapcsán döntő, hogy azokat hogyan dolgozza fel a gyermek, pl. kudarcként él meg valamit, vagy a kihívások legküzdhetőségének élményeként tekint egy problémára. Ugyanez igaz a társadalmi háttérre is: a kreatív, tehetséges emberek közül sokan származtak szegény családból, vagy éppen fordítva: felső osztálybeli családokból, középút itt sem jellemző. Az MCC nevelési-oktatási programjai nem foglalkoznak a társadalmi különbségekkel, csak annyiban, hogy a képzések ingyenessé tételével a kedvezőtlenebb családi háttérrel rendelkező tehetséges fiatalok is esélyt kapnak képességeik fejlesztésére, szemben az üzleti felfogásban elindított programokkal.  

A kreativitás fejlesztésében a kötelező oktatásnak, az iskolának mint intézménynek kevés szerepe van. A személyes tanár-diák, mester-tanítvány kapcsolatnak viszont annál nagyobb a jelentősége. A tanárnak meg kell találnia az egyensúlyt az általa teremtett követelmények és a diák képességei között: egyrészt az örömteliség, másrészt a tudás iránti vágy felébresztése a pedagógus feladata. Az MCC is erre fekteti a hangsúlyt, amikor lehetőséget kínál az egyéni képességfejlesztésre, a mentorálásra, a tutoriális oktatásra, kifejezetten nem a tömegoktatás módszerei szerint jár el a tehetséggondozás során.

A tehetséges kamaszok az átlaghoz képest kevesebbet foglalkoznak kortársaikkal, a szexualitással, és kevésbé távolodnak el a családtól – így viszont több időt töltenek az élet védett területein, ahol könnyebb kísérletezni és tanulni. Ebben az időszakban nem ritka a marginalizálódás élménye. Később, például a felsőoktatásban, és akár az MCC-ben, a kreatív fiatalok könnyebben megtalálják azokat az embereket – tanárokat, barátokat –, akik befogadóbbak az egyediségre, értékelik azt, így az elszigetelődés érzése mérséklődhet, a fiatal könnyebben az „értő” közösség részévé válhat. A társaikhoz képest a kreatív fiatalok magasabb szintű kíváncsiságot (nyitottság a külső ingerek iránt), nagyobb hajtóerőt (belső motivációt) élnek át. Az oktatók – akár az MCC iskolarendszerében – amellett, hogy kíváncsiságot ébreszhetnek egy-egy téma, szakterület iránt, felfigyelhetnek a diákjaikra, és megtörténhet a valódi tehetséggondozás. 

Az áramlat-élmény, ismertebb nevén flow egy olyan szubjektív állapot, amelyben ki tudjuk hozni magunkból a legtöbbet a kompetenciáink gyakorlásával, amelyben alkotni tudunk, eredményességünk, teljesítőképességünk csúcsra járatható, hiszen egy tiszta céllal rendelkező kihívás vezet minket. Csíkszentmihályi Mihály kreativitásról írt könyvében leírja, hogy a flow állapot a tehetség megjelenítésének bölcsője (Kreativitás - A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája, Akadémia, Bp, 1998). Az MCC és a Magyar Kutatási Hálózat Természettudományi Kutatóközpontjának Kognitív Idegtudományi és Pszichológia Intézete közös kutatást indít, amely azt vizsgálja, hogy a fiatalok problémamegoldó képessége hogyan változik flow és antiflow helyzetekben. A hagyományos önkitöltős kérdőívezés mellett különböző fiziológiai-élettani jelek rögzítése és elemzése (pl.  EEG, HRV, pulzus, EMG, galvanikus bőrellenállás) is megtörténik a kísérlet során. A min. 30 fő bevonásával megtervezett, EPKEB engedéllyel rendelkező laboratóriumi kísérlet során a fiatalok az MCC saját fejlesztésű multimodális, bioszenzoros technológiáját viselik majd, miközben az ismert Tetris játék eltérő nehézségi szintjein kell majd különböző pályákat teljesíteniük. A kísérletnek köszönhetően közelebb kerülünk majd a kreativitás kibontakoztatása szempontjából kulcsfontosságú flow élmény megértéséhez, ezzel az egyik legtöbbet idézett magyar tudós Csíkszentmihályi Mihály örökségét is ápoljuk.