A jelenlegi elnököt, Joko Widodot 2014-ben választották meg először és a második ciklusa most 2024 elején fog lejárni. Joko Widodo elnöksége nemcsak azért figyelemre méltó mert 2014 és 2023 között a gazdaság növekedési üteme viszonylag gyors volt hanem azért is, mert ő volt az első olyan elnök, aki nem az ország hagyományos politikai elitjéből kiemelkedve nyerte meg a választásokat. Az óriási népszerűségét a pragmatizmus és üzleti érzék mellett a  szociális érzékenység és kisemberek iránti figyelemnek köszönhette, amelyek egyidejűleg jellemezték kormányzását. 

Az ország külpolitikai dilemmáit jelenleg az amerikai és kínai vetélkedés és az abban játszott indonéz szerep határozza meg. Az egyik oldalon az USA-nak jelentős külpolitikai és kulturális befolyása az országban, míg a másik oldalon Kína dinamikusan invesztál és a legnagyobb kereskedelmi partnere Indonéziának. Az export piacokat nézve Kína kétszer fontosabb Indonézia számára, mint az USA. Mind az ország hosszú távú fejlesztési stratégiáját, mind pedig a választásai témákat illetően a nikkel kérdése kulcsfontosságúnak tűnik a bel- és külpolitikai szereplőknek. 

A jelenlegi vezetés 2020-ban tiltotta meg a nikkel nyersanyagként való kivitelét, elsődlegesen azzal a céllal, hogy magasabb hozzáadott értéket előállító beruházásokat vonzzon a gazdaságba. Mindeddig 14 milliárd dollárnyi befektetést váltott ki ez az intézkedés, harmincszorosára ugrott a nikkellel kapcsolatos export és azokban a régiókban, ahol a fémet bányásszák két számjegyű volt a gazdasági növekedés az elmúlt években. A helyzet iróniája az, hogy az intézkedés nyomán számos kínai vállalat invesztált ebben az iparban és mára a nikkelfeldolgozó ipar 90 százaléka kínai vállalatok kezében van, míg az amerikaiak nem követték példájukat. 

Nem véletlen tehát, hogy a nikkel kérdése és Kína növekvő gazdasági szerepe Indonéziában a választási viták középpontjában áll. Így pl. a január 21-i vitában Gibran Rakabuming, a PDI-P alelnök jelöltje, aki nem mellesleg a jelenlegi elnök fia, azt állította, hogy a másik alelnök jelölt, Muhaimin csapata a kínaik által készített akkumulátorokat preferálja az indonézzel szemben. A vitában a többi alelnök jelölt hevesen támadta jelenlegi elnök nikkel politikáját, amelyet Gibran, az elnök fia a védelmébe vett. 

A kritika a beruházások környezeti negatív hatásaira irányult és nyilvánvalóan a kínai növekedés erősödésére és innentől kezdve a vita már inkább külpolitikáról szólt, mint gazdaságfejlesztésről. Ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy a választókat erősen megmozgató témáról is van szó, hiszen 2023 decemberében egy 21 ember életét követelő robbanás volt az egyik a Morowali Industrial Parkban lévő nikkel olvasztó üzemben és nem ez volt az első ilyen baleset. 

Érdemes emlékeztetni rá, hogy a jelenlegi elnök ellenfelei az előző választásokon azt a stratégiát alkalmazták, hogy megvádolták az elnököt, hogy vörös szőnyeget terít a kínaiak elé…. Akkor ez a stratégia nem működött és az előzetes közvélemény kutatások szerint ez most sem fog. Míg nyilvánvaló, hogy a nikkel feldolgozás okozta környezetvédelmi problémákat kezelni kell és a termelést biztonságossá kell tenni, az amerikai beruházások elmaradása stratégiai hiba és nem járul hozzá az amerikai félbe vetett bizalom javításához, miközben a keretek meglennének – lásd a pl. a nemrégiben (2023. november) kötött átfogó stratégia megállapodást; amelyet csak tartalommal kellene  megtölteni.