A regionális identitás relatíve egy új fogalom, amely a területhez kötődő identitás egyik válfaja. Megszületése a regionális fejlődés politikai koncepciójához kapcsolódik, amelyet decentralizációs koncepcióként is felfoghatunk. A regionális identitás fogalma még közel sem kidolgozott, aminek egyik oka, hogy maga a regionális politika sem olyan idős fogalom.

Kelet-Közép Európából nézve az országok közötti regionális együttműködések, párbeszédek és platformok nem ismeretlenek. Visegrádi Együttműködés, Közép-Európai Kezdeményezés Kelet-Közép Európában vagy az Északi Tanács, amely Európa északi országainak a fóruma. 

Ezekhez a regionális kezdeményezésekhez hasonló elképzelések mentén gondolkodnak Közép-Ázsia országai – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – is, annyi különbséggel, hogy a külpolitikai prioritásokat előtérbe helyezve a régióval interakcióba lépő külső tényezőkkel szemben egységes „frontot” és álláspontot alkotnak.

A kezdetben a regionális integrációs kísérletek nemcsak a közép-ázsiai államok részéről vallottak kudarcot, hanem a külső hatalmak, mint például Oroszország, Kína és az Egyesült Államok által kezdeményezett próbálkozások is csupán korlátozott eredménnyel jártak. 2016 óta azonban új tendencia volt látható ebben a kérdésben a régió országai között. 2016-ot követően a javuló kétoldalú kapcsolatok és a térség vezetőinek csúcstalálkozói reményt adnak egy olyan új integrációra Közép-Ázsiában, amely a régión belüli belső együttműködési dinamikán alapulnak.

Ennek az elképzelésnek mentén a közép-ázsiai ötök 2018 óta minden évben megrendezték a Közép-Ázsiai Országok Konzultatív Találkozóját. Így került sor 2023. szeptember 14 és 15 között a tádzsikisztáni Dusanbében a közép-ázsiai államfők ötödik jubileumi konzultatív találkozójára, amely az öt közép-ázsiai országot tömörítő platform, s amely konzultációs ülés az újonnan létrehozott Koordinátorok Tanácsának köszönhetően félig már intézményesült.

A modern világban sok ország a nemzetközi rendszerek stabilizáló mechanizmusainak leértékelődése közepette törekszik elsősorban a saját érdekei alapján a pragmatikus politikára. Azonban az öt közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – álláspontja ebben a kérdésben eltérő megközelítést alkalmaz.

Közép-Ázsia államait – saját eltérő politikai, gazdasági és más érdekeik mellett – összeköti a közös cél, amely a régióban jelen lévő politikai és gazdasági struktúrák megreformálását jelenti. 

A modern Közép-Ázsiában az egységben az erő gondolatát két összetevő jellemzi. Az első a nemzeti megújulás gondolata, amelyet különböző szinten és eltérő merevséggel fogalmaztak meg, illetve igyekeznek megvalósítani a régió országai. A közép-ázsiai nemzeti újjászületés és fejlődés ezen elemének megvalósítása a lehetőségek széles skáláját vázolta fel a térségben kezdve a nyugati tapasztalatok negatív példájától, az etnikai hagyományok újjáéledésén keresztül az abszolút semlegességig.

A közép-ázsiai integrációs folyamatok második összetevője furcsa mód az a globalizáció, amely Közép-Ázsiában elősegítette a regionális egységnek az a fajta megerősítését, amely az egy civilizációs közösségben, közös kultúrával és identitással rendelkező gyökerekben rejlik.

Talán e két összetevőből adódóan is egyedül a közép-ázsiai térséggel kapcsolatban fogalmazható meg az az álláspont, hogy míg a világ más régióiban a nemzetállamokra válsághelyzetként tekintenek, addig Közép-Ázsiában a nemzetállamra, mint az ország szuverenitásának megerősítésének eszközére és a modern közép-ázsiai államiság kiépítésének a folytatásának tekintenek. Ugyanakkor Közép-Ázsiában az állami és társadalmi építkezésnek megvannak a maga sajátosságai, amelyeket alaposabb vizsgálatot igényelnek. 

2024-re a világban, valamint a Közép-Ázsiát körülvevő térségben a politikai, gazdasági és biztonságpolitikai légkör alakulása azt jelezte a régió vezetői számára, hogy a regionális kapcsolatok szorosabbra fűzésének, a közép-ázsiai országok között egyre meghatározóbb jelentősége van, ha a jövőben a közvetlen szomszédok (Kína, Oroszország) közötti kapcsolatok és a régióban érdekelt hatalmakkal szemben egy erős és határozott regionális fellépés sokkal meghatározóbb és kikerülhetetlen szereplőként tüntetheti fel Közép-Ázsiát.

A mai fegyveres konfliktusok és feszültségek sújtotta világban a nemzetközi rendszer stabilizáló mechanizmusainak leértékelődése közepette Közép-Ázsia elsősorban a saját érdekei alapján a pragmatikus politikára törekszik, melynek hangsúlyát egy közép-ázsiai integráció csak megerősít. 

Közép-Ázsia országainak hatalmas előnye, hogy a különböző nézeteltérések ellenére képesek belső erőforrásaikat mozgósítani nemcsak a szélsőségesség és szeparatizmus különböző megnyilvánulásaival szemben, hanem a külső aktorok ellen is, melyhez az egységes diplomáciai és külpolitikai fellépést alkalmazzák, talán valami ahhoz hasonlót, amelyet a kelet-közép-európai országoknak is kellene alkalmazniuk. 

A dusanbei találkozó arra is rávilágított, hogy a közép-ázsiai regionális egység a közép-ázsiai országok közötti együttműködés erősödése és a politikai és gazdasági bizalom fokozás a belső viszályok és ellentétek mellett is egy függetlenebb, kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb régióvá teszi Közép-Ázsiát.

Azonban továbbra is kérdés marad, hogy ebben az egységben valóban meg van e erő?