Korábban a 20. századig Európa és Közép-Ázsia kapcsolatrendszerét az ókori Selyemút által kiaknázott kapcsolatok, majd pedig a 18.-19. század során Közép-Ázsiába érkező európai kalandorok, felfedezők és tudósok jellemezték. Később a 20. század folyamán a régió országai történelmének döntő részét a Szovjetunió kötelékében töltötte ezért az Európa és Közép-Ázsia közötti kapcsolatokat gyakorlatilag a Szovjetunió felbomlásáig nem léteztek.

Az „öreg kontinens” és Közép-Ázsia közötti modernkori kapcsolatrendszerének kialakulása 1992-re tehető, azt követően, hogy az öt függetlenné vált közép-ázsiai országgal – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán – Európa országai 1991 és 1992 folyamán fokozatosan felvették a diplomáciai kapcsolatot. Például Magyarország 1991-ben európai országként (és a világon is) elsőként ismerte el Kazahsztán függetlenségét. Annak ellenére, hogy Európa országai a függetlenségük elnyerését követően azonnal felvette a kapcsolatot az öt közép-ázsiai országgal komoly és meghatározó előrelépés az Európa és Közép-Ázsia között kialakult kapcsolatokban alig történt egész 2001-ig, amikor is a 2001. szeptember 11-i események következtében a régióval szomszédos Afganisztánban történő amerikai és nemzetközi beavatkozás - amely során több európai ország is fegyveres csapatokat, majd békefenntartókat küldött Afganisztánba - új lendületet adott az Európa és Közép-Ázsia közötti együttműködéseknek.

A 2000-es évek elején az európai országoknak és magának az Európai Uniónak (EU) is a közép-ázsiai régióhoz való hozzáállása úgy értékelte a térséget, hogy ez az a régió, amely Afganisztán és a tálib terror északi, közvetlen szomszédja és az EU-nak elő kellene segítenie a közép-ázsiai államok kormányainak a régió határain túlról érkező – elsősorban Afganisztánból érkező - biztonsági fenyegetések, például a kábítószereknek és iszlamista szélsőségeseknek más országokban történő tovább terjeszkedését.

Később a Közép-Ázsiával kapcsolatos európai hozzáállás fokozatosan átalakult és a regionális megközelítés elvén alapult, abban a hitben, hogy a Közép-Ázsia előtt álló kérdések összehangolt fellépést igényelnek, és a régió jobban teljesítene, ha az öt régiós ország jobban együttműködne. Ezen elv mentén az EU 2007-ben fogadta el első Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját, melyet később több bírálat is ért amiatt, hogy Európa erőforrásait túlságosan sok prioritás között – Afganisztán, Balkán, Ukrajna és Grúzia lehetséges Európai Uniós csatlakozása - osztja el, és Közép-Ázsiát egységes régióként közelíti meg, nem pedig úgy tekint rá, mint különálló, szuverén és eltérő igényű országok közösségére.

Az európai országok Közép-Ázsiával kapcsolatos megközelítését ért bírálatok következményeként az Európai Unió és a közép-ázsiai régió közötti kapcsolatok dinamikáját egy bő évtizeden keresztül egyfajta stagnálás jellemezte. Azonban az „Új lehetőségek egy erősebb partnerséghez” nevet viselő új, 2019-es Európai Uniós stratégia már figyelembe vette a korábbi, a Közép-Ázsiához kapcsolódó európai bírálatokat és tanulságokat, melynek köszönhetően az Európa és Közép-Ázsiai közötti kialakulóban lévő kapcsolatrendszerben a felek három kiemelt területre kezdtek el koncentrálni. Ez három terület pedig a gazdaság, a társadalmi felzárkóztatás és a regionális együttműködés területe volt. Mindezek mellett prioritásként kerültek még előtérbe a közép-ázsiai regionális környezetvédelmi és biztonságpolitikai kérdések is.

2024. január 17-én az Európai Parlament elfogadta az Európai Unió Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájának értékeléséről szóló állásfoglalást, amely az öt közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – számára jelentős mérföldkövet jelenthet az Európai Unióval történő kapcsolatok elmélyítésében, ugyan is a dokumentum az Unió és a közép-ázsiai régió közötti stratégiai együttműködésére szólít fel.

Az Európai Unió már az 1990-es évek eleje, a Szovjetunió szétesése óta tart fenn stratégiai kapcsolatokat Közép-Ázsiával. Korábban a régióval kapcsolatban a brüsszeli vezetés elsődleges célja a kulturális és humanitárius kapcsolatok megerősítése, a régióval történő partneri együttműködések előmozdítása, valamint a fenntartható fejlődésért és az emberi jogok regionális garantálásáért folytatott mechanizmusok elősegítése volt.

Legutóbb az Európai Unió 2019-ben módosította a közép-ázsiai régióval kapcsolatos stratégiáját, amely dokumentum akkor kiemelt hangsúlyt fektetett a regionális együttműködésekre, valamint az energetika és vízbiztonság és az emberi jogok közép-ázsiai helyzetére is.

Az Európai Parlament Külügyi Bizottsága által 2024 elején kiadott állásfoglalás fő célja, hogy felvázolja az Európai Unió és Közép-Ázsia közötti kapcsolatok megerősítésének hosszútávú vízióját, kiemelve a fenntartható fejlődést az energetika, a kritikus nyersanyagok és a biztonságpolitikai együttműködések területén úgy, hogy a közép-ázsiai országokkal történő kapcsolatok rendszerét stratégiai szintre emeli. A Külügyi Bizottság által készített jelentésből az is kiderül, hogy a térségben jelentős hatást váltottak ki az olyan geopolitikai tényezők és események, mint Afganisztánban a tálibok hatalomátvétele vagy az orosz-ukrán konfliktus. Ennek fényében a dokumentum kimondja, hogy az Uniónak frissítenie kell a régióra vonatkozó stratégiáját. A jelentés megjegyzi, hogy Közép-Ázsia „stratégiai érdekű” régió az EU számára a biztonság és a kereskedelem, valamint az energia- és erőforrás-diverzifikáció területén. Ezen kívül a dokumentum sürgeti Brüsszelt, hogy fokozza elkötelezettségét a régióban, politikai és gazdasági szinten is mozdítsa elő az együttműködést Közép-Ázsia mind az öt országával.

Brüsszelnek a Közép-Ázsiai régióval kapcsolatban kiadott új stratégiai állásfoglalása némiképp meglepő lehet. Azonban, ha figyelembe vesszük Közép-Ázsiának a nemzetközi kereskedelemben és energiabiztonságban betöltött és felértékelődött szerepét, valamint azt, hogy a közelmúltban egy korábbi Európai Uniós ország, az Egyesült Királyság is átértékelte a közép-Ázsiai szerepvállalásával kapcsolatos hiányosságokat és a hagyományos regionális és nagyhatalmak mellett – Oroszország, Kína, Törökország – London is Közép-Ázsiát újra fókuszba helyezi, az Unió álláspontjának regionális átértékelése már sokkal racionálisabb döntésnek tűnik, ha nem szeretne kimaradnia régiós erőforrásokért folytatott versenyből.

Ma az Európai Unió olyan intézményesített párbeszédeken keresztül, mint az EU külügyi főképviselői és a közép-ázsiai külügyminiszterek tanácsa, az EU emberi jogi párbeszédei és az EU–Közép-Ázsia találkozók állandó platformjai a Közép-Ázsiával folytatott regionális együttműködéseknek.Ugyanakkor a közép-ázsiai országok vezetését az a kérdés is foglalkoztatja, hogy az EU a jövőben valóban társként vagy csupán energiaforrásként kíván a régióra tekinteni.