A második magyar választásokon, 1994-ben kétharmados többséggel megalakult az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány. A jogalkotók, élve az alkotmányozó többséggel, módosították az alkotmányt. Ennek köszönhetően megszületett az ország második népszavazási törvénye az 1998. évi III. törvény, azonban ezt meg kellett, hogy előzze egy alkotmánymódosítás is, aminek keretében a népszavazás bekerült az alkotmányba, pont az Országgyűlést szabályozó részt követően. Az alkotmány a következőképpen egészült ki:

„28/C. § (1) Országos népszavazást döntéshozatal vagy véleménynyilvánítás céljából lehet tartani, a népszavazás elrendelésére kötelezően vagy mérlegelés alapján kerül sor.

(2) Országos népszavazást kell tartani legalább 200 000 választópolgár kezdeményezésére.

(3) Ha az országos népszavazást el kell rendelni, az eredményes népszavazás alapján hozott döntés az Országgyűlésre kötelező.

(4) Mérlegelés alapján országos népszavazást a köztársasági elnök, a Kormány, az Országgyűlési képviselők egyharmada vagy 100 000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés rendelhet el.

(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,

b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,

c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,

d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,

e) az Országgyűlés feloszlásáról,

f) a Kormány programjáról,

g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,

h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,

i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,

j) a közkegyelem gyakorlásáról.

(6) Az ügydöntő országos népszavazás eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele, de legalább az összes választópolgár több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott.

28/D. § Országos népi kezdeményezést legalább 50 000 választópolgár nyújthat be. Az országos népi kezdeményezés arra irányulhat, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdést az Országgyűlés tűzze a napirendjére. Az országos népi kezdeményezésben megfogalmazott kérdést az Országgyűlés köteles megtárgyalni.”

Jelentős változásokat alkalmaztak már az alkotmányban is az előző népszavazási törvényhez képest. Továbbra is megmaradtak a népszavazás különböző típusai és a népi kezdeményezés, azonban a szükséges aláírások száma megnövekedett. A népi kezdeményezés esetében eltűnt az opcionális népi kezdeményezéshez szükséges 10 000 aláírás és csak a kötelező rész maradt meg, amihez már 50 000 kezdeményező szükséges. Az országos népszavazás esetében pedig 200 000 aláírás kell az előző 100 000 helyett ahhoz, hogy az Országgyűlés kötelezően elrendelje a népszavazást.

Az új szabályozás következtében nehezebbé vált népszavazást kezdeményezni, tekintve, hogy az aláírások számát közel megduplázták. Az érvényességi küszöb azonban jelentősen megkönnyítette azt, hogy a nehezen kezdeményezett népszavazás érvényes legyen. Ennek értelmében érvényes a népszavazás, ha legalább az 50%-ot eléri az érvényesen szavazók részvételi aránya a választókorúak tekintetében, vagy az adott kérdésre a választók 25%-a egyöntetűen válaszol. A kormány ezt a módosítást az ország NATO népszavazása előtt két héttel lépte meg, valószínűleg azért, hogy biztosan érvényes legyen a népszavazás egy ilyen fontos kérdésben.

Ami figyelemre méltó változás még, hogy jelentős mértékben megnőttek azon ügyköröknek a számai, amelyek esetében nem lehet népszavazást elrendelni. A jogalkotó azáltal, hogy növelte a kizárt tárgyköröket, ezzel valószínűleg elejét akarta venni egy olyan alkotmányos válságnak, amit pont az okozott, hogy ennyire megkönnyítették a népszavazás érvényességét. Ha élünk egy hipotetikus feltételezéssel, akkor igen nagy hatalmat adna a kormány a lakosság 25%-ának, ha megtartotta volna a régi, ’89-es tárgyköri szabályozást. Ennek értelmében az a 25% képes lett volna arra, hogy az Országgyűlést feloszlassa és új választásokat tartsanak, ami az akkor kétharmados többséggel rendelkező kormánynak nem feltétlen lett volna az érdeke. Ennek megelőzéseként, illetve a korábbi alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott felszólítások miatt is szűkültek a tárgykörök.

Magyarországon 1998 és 2008 között négy népszavazást is tartottak. Ebből az első kettőt, a NATO- és az EU-csatlakozásról szóló népszavazást fogom részletesen elemezni.

 NATO-népszavazás

A rendszerváltást követően az egyik legfontosabb népszavazások egyike volt ez. Az ország kilépett a Varsói Szerződésből és ezt követően folyamatos volt Magyarország euroatlanti integrációja, amivel a Nyugathoz való tartozását akarta minél inkább kifejezni. A NATO-hoz való csatlakozás természetesen egy erős védelem reményét adta Magyarországnak. Annak ellenére, hogy az ország a rendszerváltást követően egyre inkább a Nyugat felé orientálódott, voltak, akik nem nézték jó szemmel az ország NATO-csatlakozását. Azt nem tudta felmérni a kormány, hogy vajon hány embert is érint az ellenzők köre, vagy hogy kik a bizonytalanok, akik esetleg nem mennek el szavazni vagy a csatlakozás ellen szavaznának, így ez is meghatározta azt, hogy a kormány ilyen nagy mértékben megkönnyítette a népszavazások érvényességét. Az sem véletlen, hogy ezt a népszavazás előtt két héttel tették meg. Tekintettel arra, hogy az addig tartott két népszavazás alkalmával az elsőn 58%, míg a másodikon közel 14%-os volt a részvételi arány, a kormány félelme megalapozott volt, hiszen ha csak 49,9%-os a részvételi arány, máris érvénytelen a népszavazás. Az országos részvételi arány ezen a népszavazáson 49,24% volt, és az érvényesen szavazók közel 85%-a szavazott a csatlakozás mellett.

EU-népszavazás

Ennél a népszavazásnál az előzőhöz nagyon hasonló volt a helyzet, azonban egy különös előzmény miatt könnyen különbséget tehetünk. Az akkor hatalmon lévő kormány 2002-ben egy alkotmánymódosítás keretében egészítette ki a magyar alkotmányt azzal, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról népszavazást kell elrendelni, és ezen felül tartalmazta annak időpontját és magát a kérdést is, hogy miről is lesz majd a népszavazás, illetve annak megtartásának az időpontját is.

„10. § Az Alkotmány a következő 79. §-sal egészül ki:

»79. § Ügydöntő országos népszavazást kell tartani a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő, a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozásáról. E népszavazás időpontja: 2003. április 12. A népszavazásra bocsátandó kérdés: »Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?«”

A népszavazáson a nagy pártok mind a belépés mellett kampányoltak, azonban ennek ellenére a választásra jogosultak csupán 45,62%-a vett részt. A szavazók közel 84%-a szavazott a csatlakozás mellett, tehát az igen szavazatok százalékos aránya nagyon hasonlított az előző népszavazás eredményéhez, azonban a részvételi arány meglepően alacsony volt. A NATO-csatlakozás miatti módosítások következtében ez a népszavazás is érvényesnek bizonyult az alacsony részvételi arány ellenére is. Utóbbi azonban nem nyomta rá a bélyegét az ország Európai Uniós viszonyára, hiszen a legutóbbi felmérések szerint a magyar lakosság 85%-a gondolja azt, hogy Magyarország előnyére vált a csatlakozás.