A modern gondolkodás sajátja, hogy éles határvonalat húz a vallás és a politika történetileg szorosan összekapcsolódó terrénuma közt, ezzel próbálva igazolni a teológiai szemléletmód politikai kérdésekkel kapcsolatos irrelevanciáját és illegitimitását. Mindez annak ellenére is így van, hogy a két terület nem csupán a nyugati politikai fejlődés keretei közt fonódott szinte kibogozhatatlanul össze, hanem – a tagadhatatlanul fennálló különbségek ellenére – sok esetben nagy fokú átfedés mutatkozik a körülöttünk lévő világban általuk érzékelt problémák és azok lehetséges megoldását (vagy éppen megoldhatatlanságát) illetően. Mindebben voltaképpen semmi meglepő nincs: az ember közösségi lény mivoltából nem pusztán a politikai gondolkodás létjogosultsága következik, hanem a teológia és teológiai alapokon álló megközelítések számára is megválaszolandó kérdések egész sora származik.

A Darabos Ádám és Jancsó András által szerkesztett – s javarészt általuk írt –, Theologians on Modern Politics című kötet pontosan a fenti kiindulópontból hangsúlyozza a két szférának korunkban is fennálló összekapcsoltságát. A Danube Institute és a Batthyány Lajos Alapítvány gondozásában megjelent angol nyelvű kiadványban olyan nagy hatású keresztény politikai gondolkodók életművével ismerkedhetünk meg, akik e szellemi tradíció nézőpontjából egyszerre igyekeztek megérteni a modernség beköszöntével jelentkező társadalmi-politikai kihívásokat és próbáltak a keresztény alapelvekkel összhangban lévő választ adni rájuk. Noha a kötet szerkesztői bevallottan nem törekedtek teljes képet adni az elmúlt kétszáz esztendő keresztény politikai hagyományáról, az elemzett 18 szerző névsorát mégis felekezeti, etnikai és hozzáállásbeli sokszínűség jellemzi.

A könyv első harmadában Jancsó András az európai katolicizmus hat kiemelkedő alakját, köztük három egyházfőt ajánl az olvasó figyelmébe. Nem véletlen, hogy a sort XIII. Leó nyitja, hiszen a Rerum novarum szerzője nélkül elbeszélhetetlen a XIX. században kialakuló keresztényszocialista és kereszténydemokrata irányzatok története. Jancsó joggal mutat rá, hogy Leó pápa gondolkodásában egyszerre fedezhető fel a katolikus hitelvek védelmének szándéka és a hagyományos társadalmak felbomlásában, a kapitalista gazdasági rendszerek létrejöttében, ezen belül is a munkásosztály kialakulásában rejlő társadalompolitikai kihívásokkal való szembenézés igénye. Sőt, látásmódjának e kettőssége napjainkig nyúlóan formálja a katolikus politikai eszmetörténetet, hiszen az irányzat mai, száz vagy éppen kétszáz évvel korábban élt követőit bizonyos értelemben ugyanaz a kérdés, jelesül a kortalan krisztusi eszmék és az aktuális politikai problémák egymáshoz való viszonya foglalkoztatja.

A katolikus gondolkodókról szóló blokkban további két olyan pápáról is olvashatunk, akiknek életét és a Szentszék élén töltött esztendőit mai napig élénk vita övezi. A Vatikánt igen nehéz történelmi időszakban irányító XII. Piusz kapcsán annak demokráciafelfogásába kaphatunk betekintést, a Joseph Ratzingerről szóló írás pedig a későbbi XVI. Benedek szekuláris állammal kapcsolatos nézeteit ismerteti. A német teológiai hagyomány gazdagságát mutatja, hogy utóbbi szerző mellett még másik három német származású teológussal (Erik Petersonnal, Johann Baptist Metzcel és Ernest-Wolfgang Böckenfördével) foglalkozó fejezet is helyet kapott a kötetben.

Ezt követően európai és amerikai protestáns teoretikusok néhány kiemelt jelentőségű munkáját elemzi Darabos Ádám. Roppant izgalmas megismerkedni a specifikusan református modernitáskritikát megfogalmazó holland Abraham Kuyper gondolataival, aki nemcsak teológusként formálta a közéletet, hanem a németalföldi ország miniszterelnökeként politikai szintéren is aktív szerepet vállalt. Kuyper – a széles körben elterjedt konzervatív vélekedéssel ellentétben – nem az 1789-es francia forradalom forradalmi jellegében vélte felfedezni az általa is kárhoztatott negatív társadalmi folyamatok gyökerét, hanem sokkal inkább annak vallás-, pontosabban kereszténységellenes karakterében látta a gondok igazi okát. Az erre a belátásra támaszkodó kuyperi megközelítés a modern politikai valóság problémáira – jól kivehető katolicizmuskritikát is felvillantva – a komplex világnézetként definiált kálvinizmust ajánlja ellenszerül.

A nyugati protestantizmus kiemelkedő figuráiról szólva Darabos több olyan szerző írásait is górcső alá veszi, akik a keresztény realizmus áramlatához sorolhatóak. A keresztény tanítások és a politikai valóság közti mezsgyét kereső felfogás követői közé tartoznak a Niebuhr-fivérek (Reinhold és Helmut Richard) és John Coleman Bennett. A XX. századi amerikai teológiai gondolkodás egyik, ha nem a legfontosabb alakjaként említett Reinhold Niebuhr szellemi örökségét jól jelzi, hogy Barack Obama többször a kedvenc teológusaként hivatkozott rá.

Az utolsó hat gondolkodói portré során a magyar katolikus hagyomány néhány jelentős személyisége kerül a fókuszba. A Darabos Ádám és Jancsó András mellett Dósa Hanna Zoé és Lengyel Nóra közreműködésével készült elemzések nyomán remekül látszik a hazai keresztény politikai tradíció egyidejűleg megfigyelhető mintakövető jellege és történeti megkésettsége. A blokk első felében három, igen különböző világlátású és habitusú személyiség kontúrja rajzolódik ki. Mindazonáltal közös bennük a kapitalista gazdasági rend egyénközpontúsága és az atomizálódott társadalom jelentette problémák felismerése és az azokra való reagálás igénye. Innen nézve válik érthetővé, hogy eltérő látásmódja dacára a szakszervezetiség eszméjét támogató Giesswein Sándor, a beszédeivel tömegeket lelkesítő Prohászka Ottokár és a modern média jelentőségét elsők közt felismerő Bangha Béla egyaránt valamiféle mozgalmi egyházban látta a katolikus megújhodás útját. A kötet nagy erénye, hogy az elemzett szerzők politikafelfogásának főbb pontjait taglalva nem feledkeznek meg világlátásuk problematikus és joggal bírált elemeiről sem, így Prohászka vagy Bangha kapcsán természetesen nem lehet megfeledkezni az érvelésükben rendre megjelenő antiszemita felhangokról sem.

Két eredeti gondolkodású teoretikus, Schütz Antal és Kecskés Pál mellett – a kiadványban szereplők közül egyedüli nőként – olvashatunk Slachta Margitról is. Az igen gazdag életpályát maga mögött tudó, emigrációban elhunyt szerzetesnő nemcsak a hazai keresztény feminizmus legfontosabb alakjaként vonult be a történelemkönyvekbe, hanem az első női országgyűlési képviselőként részt vett a magyar törvényhozás munkájában is. Az elveiért a különböző szélsőséges politikai kurzusok idején egyaránt konokul kiálló Slachta életművének legfontosabb eredményének nevezhetjük, hogy a radikális feminizmussal és a nők társadalmi-közéleti mozgásterét jelentősen szűkítő tradicionális szemléletmóddal egyszerre szembemenve igyekezett meghatározni a modern keresztény nőkép mögött húzódó antropológiai alapvetéseket.

A Theologians on Modern Politics a jól megrajzolt portrék és a méltányos, ugyanakkor kritikus megközelítésén túlmenően olvasóbarát stílusa és szerkezete miatt is bátran dicsérhető. A rövid, néhány oldalas fejezetek egyértelműen számot tarthatnak a teológiával vagy társadalomtudománnyal foglalkozók érdeklődésére, de akár a tág értelemben vett politikai-társadalmi kérdésekre nyitott laikusok figyelmét is felkelthetik. Az angol nyelvű kötet ráadásul nagyban hozzájárulhat a hazai keresztény (pontosabban katolikus) politikai gondolkodás nemzetközi ismertségének növeléséhez. 

(A kötet nem kapható könyvesboltokban, de az alábbi email címen jelentkezőknek a szerzők (a készlet erejéig) szívesen küldenek egy-egy példányt: info@danubeinstitute.hu.)