Furcsa lehet ez a három szó egy címben. De tanulni bárhol és bármiből szabad és szükséges. Kezdjük a végéről. Mi is az arbitrázs? Egy olyan helyzet, befektetési lehetőség, amikor, ha minden erőforrás rendelkezésedre áll az adott befektetéshez, kockázatmentesen (vagy jól behatárolható minimális kockázattal) kereshetsz meg egy adott hozamot.

Ha az összes meghirdetett szabályt betartod a konstrukció végére a számításaid szerint kell alakuljon minden. Nagyon fontos, hogy ez nem spekuláció, hanem a piaci „félreárazások” kihasználása vagy egymástól független pénzügyi eszközök szakmai alapon történő összekötéséből fakadó többlethozam realizálása. De nyilván élesben tanul az ember, lássuk, miről is van szó.

Hogyan tanultam meg én az arbitrázs fogalmát? – Kaszinózással!

A 90-es években a Ferenciek terén volt egy kaszinó, amiben több rulettasztal is működött.

A Fővám tér és a Ferenciek tere egy villamosmegállóra volt egymástól így kvázi két tanítási óra között, vagy az ebédszünetben át lehetett ugrani egyet „arbitrálni”. Fontos: Nem szerencsejátékot játszani, hanem pénzt keresni.

Ebben az időszakban volt egy akció a kaszinóban: ha bementél és megvetted 5 német márkáért az első zsetonod, akkor kaptál ajándékba még egy 5 márkás zsetont. Így 10 német márkával sétáltál be a bársonnyal borított, csillogó-villogó játéktérbe. Mire volt szükség az arbitrázs ügylet megkötéséhez? Egy társra, aki szintén be tudott fektetni 5 márkát, a rulett szabályainak ismeretére, megfelelő időzítésre és arra, hogy a ne a nullában álljon meg a golyó a rulettkerékben.

A rendszer a következőképpen működött. Bementünk ketten 5-5 márkával, megkaptuk a 10-10 márka értékű zsetont és ugyanannál az asztalnál, ugyanabban a játékkörben feltettük egymással szemben a feketére és a pirosra a 10-10 márkánkat. Mivel a szín duplát fizet, így valamelyik zsetonunk nyert és a 10 márkánk 20 márkát fizetett. Abban a pillanatban abba kellett hagyni a játékot, beváltani a 20 márkás zsetont és kijönni, fejenként 10-10 német márka készpénzzel (ne felejtsük fejenként 5-5-el mentünk be). A rendszer kockázata az volt, hogy kijön a nulla, mert akkor bukjuk a színre feltett összegeket. De matematikai alapon ennek igen kicsi az esélye és ha már egyszer lefutott a rendszer, akkor legfeljebb aznap nem kerestél pénzt.  A másik és a legnagyobb veszély az volt, hogy elhiszed, hogy ez nem szerencsejáték és tovább folytatod a játékot (aki társaink közül erre az útra tévedt, idővel mind elveszítették amit kerestek és sokan még annál is többet). Mivel személyivel lehetett bemenni ezért naponta csak egyszer volt erre lehetőség. De minden nap keresni 5 német márkát az abban az időben komoly pénz volt és a kaszinó hétvégén is nyitva volt. Tovább tudtunk gyarapítani az arbitrálási lehetőségét, amikor kiderült, hogy a Hiltonban lévő kaszinóban is van ilyen akció. Annak ellenére, hogy egy üzemeltetőhöz tartoztak nem voltak összekötve a beléptetőrendszerek, így oda is el tudtunk látogatni minden nap (igaz, ez igényelt némi beruházást, mert csak öltönyben és nyakkendőben lehetett belépni). Így a csúcsidőszakban már heti hét nap kétszer arbitráltunk és így fejenként heti 70 német márkát tudtunk keresni (ez akkoriban egy nagyon komoly kereset volt).

A mai napig nem tudom, hogy pontosan kitől indult ez a fajta „kaszinózás”, de én a Kinizsi koleszban hallottam először róla. Az elején még kevesen foglalkoztunk ezzel, de egy-két hónap alatt a Közgáz egy jelentős része és a BME-sek is tömegesen fordultak elő a rulettasztalok környékén. A kaszinókban persze rutinos döntéshozók ülnek és ültek akkor is, és egy idő után elkezdték szűkíteni először csak az ajándékzseton értékét, aztán pedig a teljes akciót megszűntették. Nehéz megítélni, hogy ez nekik milyen szaldóval zárult, hány törzsvendéget sikerült beszervezniük és megérte-e ezt a „marketingköltséget” bevállalni. A Közgáz folyósóin a két legerősebb pletyka az volt, hogy XY 4000 márkáért vett autót az így keresett pénzből, vagy, hogy YZ egy este 1800 márkát bukott ruletten, mert elhitte, amit nem szabad elhinni. Hát így tanultam meg élesben, hogy piaci anomáliákból, félreárazásokból, lehetőségekből, hogyan lehet pénzt keresni, ha megismered a zárt rendszer kereteit és mindig betartod a szabályokat.

Mai egyetemisták is arbitrálhatnak? – Diákhitel Plusz + MÁP Plusz kombó

Ferenciek terén már rég nincs kaszinó, de minden kor kínál, hogy úgy mondjam, tanulási lehetőségeket. Sokkal kevésbé egzotikus, de nagyon jó kísérlet, ha az egyetemisták számára elérhető pénzügyi eszközök összekombinálásból keresünk, extrakockázat nélkül, extrahozamot.

Méltán a magyar állampapírok sztárja a MÁP Plusz konstrukció. Öt éves futamidő, éves átlagos 4,95% hozam, adómentes kamatok, ha az Államadósságkezelő Központnál nyitsz számlát ingyenes a számla és a tranzakció is és teljesen online intézhető. Ráadásul minden évben a kamatfizetést követő öt napban 100%-os áron visszaváltható (tehát a likviditást is biztosítja időről-időre a hosszú futamidő ellenére). Ha valakinek van befektetni való pénze és nem akar kockázatot futni (az államcsőd esélye kb. olyan mint a rulettben a nulla) ez egy remek befektetési eszköz.

Jellemzően az egyetemisták nem bővelkednek extra, befektetésekre váró forrásokban, de mi van, ha mégis szembejön egy ilyen és az abból kinyerhető pénz nem kell a napi megélhetéshez. Ráadásul, ha az a forrás nagyon olcsó pl. kamatmentes. A Diákhitel Plusz ilyen: max. 500.000 Ft felvehető bármilyen célra, 6 éves futamidővel és az első évben nem kell törleszteni. Ha a maximum összeg felvételre kerül a maximális futamidőre, akkor a második év első hónapjától 8333 Ft-ot kell törlesztenem havonta.

Mi történik, ha egy nagyon olcsó (nulla kamatozású) forrást összekötök egy alacsony kockázatú, relatíve magas hozamot kínáló befektetési lehetőséggel. Megkeresek kvázi kockázatmentesen egy csomó extrahozamot. Mire van szükségem? Most kvázi semmire, csak fel kell vennem a hitelt, nyitnom kell egy számlát az ÁKK-nál és lejegyezni a hitel értékében MÁP Pluszt. Mi a szabály, amit be kell tartani? A második év első hónapjától biztosítanom kell, hogy havi 8333 Ft-ot mindig be tudjak fizetni. Mit kapok cserébe? A hatodik év végén lesz kb. 670 ezer megtakarított forintom (azt feltételezve, hogy a 6. évben is be tudom hasonlóan fektetni a MÁP+-ból az 5. év végén kipörgő pénzemet – 4,95% éves hozammal). Kiszámoltam. A pénzáramok alapján ez egy kétszámjegyű éves hozamot jelent. Számolja ki a kedves Olvasó és összevethetjük a számításainkat.

Persze mindenkit óvnék attól, hogy az olcsó forrás lábát értse csak meg ennek a konstrukciónak és abból magas kockázatú ügyleteket kössön, autót vegyen vagy fesztiváljegyre költse (ezek más termékek, amelyek a zárt rendszerből kilépnek és hasonlóak a szerencsejátékra rászokó barátaink esetéhez).

Joggal teheti fel valaki a kérdést, hogy a kaszinónak az előző esetben vagy a Magyar Államnak ez utóbbi esetben miért érheti meg, hogy ilyen lehetőségek elérhetőek legyenek a piacon? 

A kaszinót feljebb már tárgyaltuk, de nézzük meg az Államadósságkezelő és a Diákhitel Központ potenciális gondolkodását ebben a speciális esetben. Ha élesíteni akarjuk a kérdést, miért hagyják, hogy ilyen konstrukció a piacon összerakható legyen? Egyrészt joggal mondhatják, hogy annyira kevés diák nyúl ehhez a forráshoz ilyen céllal (legtöbben a tanulmányaikra, megélhetésükre fordítják), hogy elenyésző a hatása. Másrészt az így belépő diákok, pénzügyileg tudatosabbá válnak, hosszú távú megtakarításokban gondolkoznak, az Adósságkezelő Központ ügyfeleivé válnak és reményeik szerint hosszú távon is részt vesznek majd Magyarország finanszírozásában.

Nekik ezek alapján megéri, nektek, diákoknak meg ilyenekből kell élesben tanulni és egy kis extrahozammal indítani a befektetői életeteket. Persze ez egy erősen pénzügyi jellegű megközelítés.  Mindig mérlegeljétek, hogy ezen az elérhető olcsó forráson mi a magasabb hozamú eszköz. Egy nyelvtanulási lehetőség, egy szakmai folyóirat előfizetés még ezt az arbitrázst is verheti hosszú távú „hozamban”.

A szerző az MCC Üzleti Ismeretek Műhelyének vezetője.

Borítókép: pnd.org