Napjaink legfontosabb diskurzusai közé tartozik a környezetvédelem, a természetes ökoszisztémák megóvása, a globális ökológiai válság egyre sürgetőbb kezelése. Nem véletlen, hogy ez a téma ilyen mértékben foglalkoztatja a modern embert, illetve az sem, hogy ilyen megosztóan jelenik meg a társadalmi köztudatban.

A téma iránt tanúsított óriási érdeklődés arra enged következtetni, hogy olyan nagy horderejű problémával állunk szemben, mely az egész emberiség jövőjére hatással van.

A világunkat elválasztó üvegfal

Ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy ember és természet közös problémáját ne csak szétválasztva, egymástól elszeparálva szemléljük, vizsgáljuk, és kezeljük, hanem mint organikus egységet próbáljuk meg értelmezni. Egyértelmű, hogy a jelenlegi problémák hátterében az ember természettől való elszakadása, elidegenedése, eltávolodása áll. Ennek következtében alakult ki ez a furcsa dualista látásmód, miszerint a világot emberi és nem-emberi részekre osztjuk fel. Ezt a két részt modern, technokrata világnézetünk szerint egy biztonságos üvegfal választja el egymástól. Ezen csak akkor nyúlunk át, ha élelmiszerre és egyéb nyersanyagokra van szükségünk a természetből, illetve a természet csak akkor érzékelteti a hatását az üvegfal innenső oldalán, ha hiba csúszik a rendszerbe, tehát valami kezelhetetlen csapás vagy katasztrófa sújtja emberi közösségünk. E szemléletmód helyett lenne szükségünk globálisan egy sokkal átfogóbb paradigmára, amely az embert és természetet egymással rokon, egymásra tulajdonképpen ráutalt, egymással folyamatos kölcsönhatásban álló egységként tekinti, aminek segítségével megérthetjük, és beláthatjuk, hogy ha a természettel valami „probléma” van, akkor az embernek is problémája van.

Persze mindez fordítva is igaz. Ilyen szemüvegen keresztül szemlélve már sokkal egyértelműbb, hogy az ember igényeit szükségletei fölé helyező magatartása, túlzottan kizsákmányoló természethasználata következtében pusztul és borul minden természeti rendszer, és minket életben tartó biogeokémiai ciklus.

Kulcsfontosságúnak tartom, hogy a felnövekvő generáció – akik a jövő nemzedékeit később nevelni fogják, - első találkozása ezzel a témakörrel ne egy értelmetlen és kezelhetetlen pánikkeltés legyen, hanem a megismerés, megértés útja

,amin járva eszközöket kaphatnak a saját és gyermekeik jövője, valamint a természet minden élőlényének megmentésére.

A FIT Program ötödikeseknek szóló Környezeti tudatosság kurzusa tehát a globális megismerés és megértés felől indulva, a lokális cselekvés irányába haladva kívánja terelgetni, kalauzolni, magával vinni azokat a bátor, érdeklődő, már fiatalon érzékeny és felelős gondolkozású gyerekeket, akik az MCC FIT Programjában részt vesznek.

Első lépések: rácsodálkozás, és a kötődés kialakítása

Legelső lépésként a környezetünket alkotó természettel, ezzel a sok millió élőlény között minket is tápláló, nagy élő rendszerrel kell kötődést, ragaszkodást kialakítani már az egészen fiatal korosztályok számára, hiszen amihez kötődünk, azt szeretjük; amit megszerettünk, az fontossá válik; ami pedig számunkra fontos, arra vigyázni fogunk, annak a védelme is prioritást élvez életünkben. A természetes környezet gazdagságára, sokféleségére, gyönyörűségére olyan ritkán adódik alkalmunk rácsodálkozni, ezért először is meg kell tanulnunk szemlélődve jelen lenni a természetben. Erre nagyon alkalmas, hogy mindjárt a kurzus elején kiszaladjunk a régióközpont épületéből, és felfedezzük, hogy nem csak városoktól távoli mezőkön, hegyek-völgyek erdeiben, vízpartokon élhetjük át ezt az élményt, hiszen a természet valamilyen formában mindig közel van hozzánk, legyen az belvárosi, kertvárosi vagy kisebb települési helyszín. A gyerekek feladata, hogy öt természeti elemet gyűjtsenek össze kint tartózkodásunk rövid ideje alatt. Az öt dolog kritériumai a következőek: egy élő, egy élettelen, egy illat (vagy szag), egy szín és egy hang, melyek a természetből származnak, és amiket akár a kezükben, akár az emlékezetükben be tudnak hozni a terembe, ahol megosztjuk egymással szerzeményeinket. Ez a megérkezést segítő kis játék amellett, hogy felhívja a figyelmet a közvetlen környezetünkben jelenlévő természet változatosságára, és szükségességére, általában rögtön oda is elvezeti a gyerekeket, hogy maga az ember is a természet része, hiszen mindig akad egy-egy lelkes jelentkező, aki „saját magát hozta” mint élőlényt.

A koronavírus miatti korlátozások sokszor online keretek közé kényszerítenek minket az elmúlt egy évben, ám ez nem minden esetben hátrány, hiszen tapasztalatom szerint az is nagyon értékes és izgalmas élmény és egyben tanulás, mikor a gyerekek saját otthonukon belül vagy kertjükben indulnak hasonló felfedező körútra.

Térben és időben globális megismerés – hogyan jutottunk a jelenlegi állapotba

Ahhoz, hogy az általunk ismert Föld mint tökéletes élőhely kialakulhasson, 4.6 milliárd év kitartó fejlődése, átalakulásai, katasztrófái és regenerálódásai, evolúciója kellett végbemenjen.

Ezt a számunkra felfoghatatlan hosszúságú időtávlatot úgy próbáljuk meg emberi léptékben elképzelni, hogy a Föld bolygó keletkezésének pillanatától napjainkig terjedő időt, megpróbáljuk 24 óraként értelmezni, így több milliárd év eseményeit tudjuk „a Föld egy napjában” elhelyezni.

Lerajzolva egy képzeletbeli 24 órára osztott faliórát, könnyen jelölhetjük a Földtörténet fontosabb eseményeit, és igazán látványos a végeredmény, miszerint a modern ember, a Homo sapiens sapiens ezen az órán ábrázolva, mindössze négy másodperccel ezelőtt jelent meg Afrikában. Figyelemre méltó, hogy ez alatt a „4 másodpercünk” alatt milyen óriási változásokat hoztunk létre a Földi ökoszisztémák mindegyikében. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jutottunk a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató, barlangban lakó, és a természetnek teljességgel kiszolgáltatott ősembertől a mai, épített környezetben, technikailag és tudományosan fejlett ellátórendszerek hálójában élő emberi léthez, ráfókuszálva az előbb megállapított négy másodperces időintervallumra, végigkövetjük az emberiség hat „nagy ugrását”, amelyek a Bioszféra átalakításában is nagyon nagy szerepet játszottak. A hat nagy lépést: 1. tűz felfedezése, 2. kommunikáció és nyelvek kialakulása, 3. mezőgazdaság kialakulása, 4. államok és civilizációk keletkezése, 5. nagy földrajzi felfedezések és európai hódítások kora, illetve 6. a jelenleg is tartó tudományos, technikai és energetikai forradalom, - egy kis csapatokban eljátszott, különleges Activity segítségével jelenítik meg és élik át a gyerekek.

Sokszor felmerül bennük a kérdés, miszerint a kurzus e blokkja történelem, vagy földrajz órának számít-e? Szerencsére az MCC FIT Program interdiszciplináris, tudományhatárokon átívelő, azokat egymással összekötő keretei tökéletes közeget biztosítanak a kurzus számára is, hiszen napjaink globális ökológiai válságának megértéséhez nem elég kizárólag természettudományos szemszögből, vagy a társadalomtudományok keretei között vizsgálódnunk, hanem a lehető legtöbb tudományterület bevonásával, ötvözésével tudunk igazán felkészülten tájékozódni, és megoldási lehetőségeket keresni.

Szembesülés az antropogén eredetű valóságos problémákkal

Az emberi tevékenység által okozott valós problémákkal szembesülni és azok hátterét megérteni azért nagyon fontos, mert így elkerülhetjük azt, hogy egyrészt pánikkeltő, valótlan rém-, és álhírek, vagy éppen ellenkezőleg, megnyugtatónak hangzó, ám szintén tudományosan megalapozatlan vélemények, téves információk csapdájába kerüljünk.

Számos közismert és talán már elcsépeltnek hangzó témakör kering körülöttünk: globális klímaváltozás, erdőirtások, az ipari mezőgazdaság okozta élőhely degradáció, fosszilis tüzelőanyagok bányászata és égetése következtében zajló természetpusztítás, a biodiverzitás rohamos csökkenése, tengerek túlhalászata, az óceáni szemétszigetek, az ózonlyuk kérdése és még sorolhatnánk. Ezeknek valós hátterét és létezésük különböző megjelenési formáit egy-egy televíziós híradóban tekinthetjük meg, aminek keretében a kiscsoportokban együtt alkotó diákok egy valóságosan megtörtént, ember által okozott (tehát nem természeti) katasztrófa bemutatását végzik. A gyerekek fantáziájukat szabadon engedve szinte bármilyen tévés elemet – helyszíni közvetítés, reklám, stb. - belecsempészhetnek a Híradó műsorába, ami lehet humoros vagy éppen parodizáló stílusú is, egyetlen kikötés van, hogy magát a katasztrófát minden fontos adattal és valós információval együtt, internetről letöltött képek segítségével vizuálisan is szemléltetve mutassák be a többi csapatnak.

A Föld szférái, a globális ciklusok áldása – és felborulásuk átka

Az élet közegei, a Földet alkotó négy szféra, az atmoszféra, geoszféra, hidroszféra és bioszféra jelentését és funkcióját a Tűz, víz, repülő nevű játék továbbgondolt változatának segítségével értelmezzük, és a különböző szférákhoz kapcsolt különböző aktív fizikai mozgásformák ismétlésével rögzítjük is a tudást.  A Föld, és annak minden szférája állandó körforgásnak, a talaj, a víz, a levegő, szerves és szervetlen anyagok, valamint az élővilág egymással való folyamatos kölcsönhatásainak, körfolyamatinak köszönhetően egy óriási méretű együttműködés eredményeként létezik. Emiatt vagyunk képesek élni – méghozzá nem is akármilyen minőségben – ezen a bolygón. Tény, hogy az emberiség maga nem olyan erős, és hatalmas, a természet nagy rendszeréhez képest, hogy új, ismeretlen erőket szabadítson fel, vagy indítson be. Ám folyamatosan terjeszkedő, mindig egyre többet birtokolni vágyó jelenléte nyomán bizony felgyorsítja, megbillenti ennek a rendszernek bizonyos folyamatait, melyek bolygatás nélkül, a „természet rendje szerint” sokkal, de sokkal lassabban játszódnának le, mint azt emberi ésszel képesek lennénk felfogni. Mezőgazdasági tevékenység, ipari termelés, bányászat, vagy energiahordozók elégetése által egyes szférákba juttatott szennyezőanyagok útját végigkövetve szembesülünk azzal, hogy a körfolyamatoknak köszönhető szférák közötti állandó anyag és energiaáramlás miatt ezek nem maradnak egyhelyben, hanem szétoszlanak a Föld különböző rétegeiben, és kibocsátási pontjuktól távol is felhalmozódnak az élő szervezetekben. Az 1900-as évek második felében karcinogén hatása miatt betiltott DDT nevű rovarirtószer példáján keresztül figyeljük meg, ahogyan ennek a szerves kemikáliának bizonyos bomlástermékei még napjainkig is kimutathatóak az arktiszi jegesmedvék testének szöveteiben éppen úgy, mint az Afrika bizonyos területein élő kismamák anyatejében. A rossz hír tehát, hogy a minket életben tartó ciklikus folyamatok saját szennyezőanyagainkat, hulladékainkat is visszajuttatják hozzánk, nem is beszélve arról, hogy közben megkeringetik azokat az élővilág többi színterében is, súlyos problémákat okozva ezzel.

Rendszerbeágyazottságunk megélése – a tápláléklánc

Az anyagkörforgás talán legkézzelfoghatóbb megjelenési formája az élőlények alkotta táplálékhálózat. A gyerekek kisebb csoportokra osztva alkotnak táplálékláncokat, méghozzá olyan módon, hogy ők maguk képviselik az egyes szereplőket, akiknek hangját, mozgását utánozva ismerik fel egymást, majd ez alapján minél gyorsabban sorba rendeződnek a tápláléklánc legalsó fokán álló növényektől a felső lépcsőfokon elhelyezkedő csúcsragadozókig.

Ám a láncolat körforgását is szemléltetniük kell, a feladat, hogy olyan lebontó szervezeteket építsenek be maguk közé, amik a lineárisan elrendezett táplálékláncot ciklikus megjelenésű „tápláléknyaklánccá” teszik.

Annak érdekében, hogy a természetes rendszerekben való részvételünket szemléltessük, a táplálékláncban megjelenik az ember is, csúcsragadozóként, és bizony néha egyel lejjebb, elsődleges ragadozó szervezetként. Ez semmiképp nem az embert degradálni kívánó gyakorlat, hanem inkább a holisztikus szemléletmód elősegítése érdekében, rendszerbeágyazott jelenlétünkre hivatott rámutatni.

Hazai természetvédelem, magyar nemzeti parkok

A globális körkép megismerése után egyre inkább a lokalitás felé közeledve foglalkozunk a Kárpát-medence természeti kincsekben és különlegesen változatos élőhelyekben gazdag területével is. Magyarország 10 nemzeti parkjának térképen való elhelyezésével, majd az egyes nemzeti parkok jellegzetességéről tanúskodó címerfajok és az adott park nevének párosításával fedezzük fel és ismerjük meg ezeket a minket körülvevő, sokszor kevéssé hangsúlyosan megjelenő helyi értékeket, csodás tájakat. Ezek a gyakorlatok mind aktív formában, a térben, a gyerekek közreműködésével játszódnak le, ők maguk helyezik el a nemzeti parkok kisebb térképeit egy nagyméretű Magyarország térképen, valamit a nemzeti parkok neveit, és a hozzájuk tartozó, címerükben szereplő állatfajt, vagy növényfajt is ők képviselik a párkereső során.

 A lokális cselekvés színtere – hétköznapi eszközeink, szokásváltoztatásaink

Bár az egyéni felelősségvállalás témaköréhez nagyon fontos megemlítenünk, hogy a teljes felelősség egyénre hárítása téves és kártékony mentalitás lenne. Társadalmi és gazdasági berendezkedésünk óhatatlanul a fogyasztás, termelés, anyagi javak felhalmozására és az állandó mennyiségi növekedésre ösztönöz minket, így az egyén választásai bizonyos mértékben korlátozottak, és a média által nagyon is befolyásoltak.

Nem hibáztathatjuk tehát kizárólag az egyes embereket, vagy kollektíven az emberiséget – ez pszichológiailag sem lenne egészséges, és közös célunk elérése érdekében sem túl hatékony - mert a jelenlegi gazdasági struktúrák nagymértékben felelősek a problémák kialakulásáért és fokozásáért.

Ugyanakkor azt is fontos látnunk, és erősítenünk magunkban és egymásban, hogy nem pusztán a világvezető nagy gazdasági aktorok szintjén van esély a változtatásra, hanem egyes embereknek, családoknak, kisebb és nagyobb helyi közösségeknek is nagy mozgástere és fontos szerepe van az ökologikus életmód kialakításában, az élhető jövő megteremtésében.

A legélvezetesebb, legizgalmasabb gyakorlati elem egy csapatos bevásárlás, aminek során gyakoroljuk a tudatos vásárlás minden fontos szempontját. A gyerekekkel kisebb csapatokban elsétálunk a legközelebbi bevásárlóközpontba, vagy kisboltba, és előre megírt bevásárló listáink alapján – azoktól kicsit sem eltérve, hogy az impulzusvásárlást elkerüljük – veszünk mindig épp szezonális, hazai termesztésű zöldségeket és gyümölcsöket, természetesen saját, újrahasznosítható, kifejezetten e célra magunkkal vitt vászonszütyőinkbe csomagolva. Ezzel rögtön „le is tesztelünk” egy helyi kereskedelmi egységet, hogy vajon miként viszonyulnak a saját zacskóban, saját vászonzsákban történő vásárláshoz, így a gyerekek ezt a tapasztalatot máris hazavihetik családjaikba, és közösen folytathatják a környék kiskereskedelmi láncaiban az egyre hulladék-mentesebb vásárlás gyakorlatát. A megvásárolt élelmiszereket természetesen közösen fogyasztjuk el, az uzsonnát maga a közös élmény is örömtelibbé és ízletesebbé teszi. Sajnos ezt a programpontot a Covid19-járvány idejében ki kellett emeljük a tematikából, ehelyett azonban kis csoportokban állítunk össze egy olyan menüsort, aminek a lényege, hogy változatos, szerethető élelmiszerekből, fogásokból álljon, és „ráférjen” a mi képzeletbeli klímabarát tányérunkra is.

A kurzus utolsó blokkjában konkrét gyakorlati ötletekkel, praktikákkal gazdagítjuk egymást, hiszen fontos vezérelv, hogy e téren mindannyiunk közös tudása, korábbi tapasztalata, bevált hétköznapi gyakorlata fontos, érdekes és értékes az egész csoport számára. Egymás mellé állítunk általános, mindennapjainkban használt tárgyakat és eszközöket, melyeknek ipari gyártású, multi cégek által távoli országokban létrehozott, és nagymennyiségben ideszállított termékei kiválthatóak valamilyen egyszerű, könnyen és olcsón elérhető hazai előállítású, kevésbé környezetterhelő helyettesítővel. Például a műanyag flakonokban vásárolható, különféle hatóanyagokkal rendelkező kemikáliák, tisztítószerek helyett szódabikarbónát pezsgetünk háztartási ecettel, vagy almaecettel; fóliák és egyszer használatos műanyag csomagolóanyagok helyett tartós anyagokból készülő tárolóedényekbe helyezzük az élelmiszerünket. Tisztálkodásnál a bőrünk pH-ját is felborító, és az élővizekbe jutva is káros nátrium-lauril-szulfát tartalmú samponok, és tusfürdők helyett kipróbáljuk az újra virágkorukat élő kézműves szappanokat; közeli és távolabbi célpontjainkba történő utazás esetén pedig mérlegeljük, hogy melyik közlekedési forma használata járhat a legkevesebb légszennyezéssel. Mindezt úgy, hogy egy elképzelt karakter napját irányítjuk végig, és a döntés minden egyes programpontnál a gyerekek kezében van, vajon ők mit tartanak a leghatékonyabb „zöldítő” megoldásnak az adott helyzetben. Itt már természetes módon indul be a kritikus gondolkozás, kérdésfeltevés, alakul ki vita, érvelés, belátás, tapasztalatcsere, megosztás a gyerekek között, és tulajdonképpen megkezdődik az a nagyon értékes önálló folyamat, ami a kurzus befejeztével bontakozik majd tovább, és válik mindennapi életük részévé.

A kurzus tematikájának és értékrendjének üzenete tehát, hogy átlátva és megértve a globális ökoszisztéma épségét fenyegető tényezőket, apró cselekedetekkel, szokásváltoztatásokkal, akár csak kis dolgokban is, mi magunk, gyerekek, fiatalok, családok, háztartások, közösségek elkezdjünk a változás útján járni. És bár sokan arra hivatkoznak, hogy mindez csak „csepp a tengerben”, nekünk nem szabad elfelejtenünk, hogy a tenger vízcseppekből áll.