Washington lépéshátrányba került. Az „orosz medve” mellett pedig a „kínai sárkány” is fenyegetést jelent. Egy új fegyverkezési verseny van kibontakozóban. A cél: a hiperszonikus képesség gyors kifejlesztése. 

Az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériuma 2021. október 4-én közzétette, hogy sikeresen végrehajtották az új orosz hiperszonikus cirkáló rakéta, a 3M22 Zircon tesztindítását. Indítóállomásként a nukleáris meghajtású rakétacirkáló Szeverodvinszk tengeralattjáró szolgált. Két tesztindítás történt. Az első végrehajtás során a tengeralattjáró a vízfelszínén, a másodiknál viszont a vízszint alatt tartózkodott 40 méter mélyen. A gyakorlatra a Fehér-tenger térségében került sor és a Barents-tengeren tartózkodó hipotetikus célpontot kellett megsemmisíteni. A Védelmi Minisztérium közlése szerint a rakéta az indítás pillanatától egészen a becsapódás pillanatáig minden várt tervezetnek megfelelt. A tesztindítás teljes egészében sikeres volt. 

Elsőként érdemes tisztázni miért is hiperszonikus rakéta a Zircon.

A lényeg, mivel a hangsebesség 5-szörösével halad – ami 5 Mach – ezért nevezzük hiperszonikusnak. 1 Mach és 5 Mach között beszélhetünk szuperszonikus sebességről.

A 3M22 Zircon egy hiperszonikus cirkáló rakéta. Nyílt forrásokból az alábbi alapvető adatok állnak rendelkezésre. Sebessége valószínűsíthetőleg 8 Mach, ami 9878,4 km/h-nak felel meg. Azonban egyes források „csak” 7 Mach-ra teszik a sebességét, de a  9 Mach is megtalálható maximális sebességként. Lőtávolságát 400 és 1000 km között határozzák meg, azonban megint csak előfordulnak források, ahol 500 km-ben maximalizálják. Végül a harci rész tömege 300 és 400 kg között mozog. Azonban hangsúlyozni kell, hogy pontos adatokkal nem lehet szolgálni egy olyan rakétáról, amit nem régiben állítottak hadrendbe az Oroszországi Föderációban. 

A tesztelés jelentőségét egyrészről az adja – amellett, hogy a Zircon első, tengeralattjáróról történő alkalmazása sikeres volt –, hogy az Oroszországi Föderációnak nem ez az egyetlen hiperszonikus rakétája. 2019 óta a Hadászati Rendeltetésű Rakéta Csapatok használják az Avangardot, ami 20 – 27 Mach sebességgel működik. De jelen van a Légi Kozmikus Erőknél a Kinzsal (Tőr) nevű nukleáris meghajtású, légi indítású hiperszonikus ballisztikus rakéta, aminek a sebességét az orosz források 10 Mach-ra teszik. Ebből következik, hogy az „orosz medve” sikeresen felszerelte hiperszonikus rakétákkal   a Szárazföldi Erőket, a Légikozmikus Erőket és a Haditengerészetet. Az orosz nukleáris triád teljessé vált beelőzve ezzel a nagy, tengerentúli riválist, akinek még nincsenek ilyen képességei. Ez Moszkvának komoly politikai előnyt jelenthet a jövőben. 

Másrészről ezek a rakéták jelen állás szerint nem detektálhatók napjaink légvédelmi rendszerei által. Gyorsabban repülnek, mint ahogyan észlelhetnék őket és rájuk indíthatnák az ellenrakétákat. Továbbá nem abban a magas szögben repülnek, mint a ballisztikus rakéták, ami szintén csak az észlelésüket nehezíti. Ezáltal megborulhat a paritás Moszkva és Washington között. Ez egyértelműen az előbbinek kedvez. Persze azt ki kell emelni, hogy a fentiek ellenére jelenleg is az Egyesült Államok a vezető katonai hatalom.

Az orosz elnök tisztában van azzal, hogy nincs pénze egy komoly fegyverkezési versenybe kezdeni ezért erősít rá bizonyos képességekre, amelyekkel lépéskényszerbe hozhatja nyugati „barátait”.

Természetesen felmerül a kérdés: Oroszországnak milyen érdeke származik abból, hogy hiperszonikus fegyverrendszereket fejleszt? A választ a 2000-es évek elején kell keresni. Az orosz elnök az évek alatt többször hangoztatta, hogy az amerikai elnök, George Bush hibás döntést hozott, amikor 2001-ben kilépett az ABM-szerződésből. Putyin véleménye szerint ez felborította az egyensúlyt a rakétafegyverek terén. Ezt a lépést egyértelműen Moszkva ellen irányulónak értékelték. Emellett az amerikai légvédelmi rakétarendszerek fokozatos megjelenése Romániában, Lengyelországban is sértette a Kreml érdekeit.  

Az oroszok célja a hiperszonikus fegyverek kifejlesztésével az, hogy kiegyenlítsék az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerének a fölényét olyan rakéták gyártásával, amiket – elméletben – nem tudnak ezek a rendszerek megsemmisíteni. Az orosz államfő véleménye szerint a paritást 

csak úgy lehet megőrizni a két hatalom között, ha az egyik védelmi, míg a másik támadó képessége kiegyenlíti egymást. 

Habár az Egyesült Államoknak Oroszországgal ellentétben még nincs aktív szolgálatban ilyen típusú fegyvere, azonban ezeknek a tesztelése már javában zajlik.  Ilyen például a szárazföldi haderőnem Long-Range Hypersonic Weapon (LRHW) programja, a Haditengerészet Conventional Prompt Strike (CPS) programja és a Légierő Air-launched Rapid Response Weapon (ARRW) és Hypersonic Attack Cruise Missile (HACM) programjai.

Gyakorlati példákat tekintve: 2021. szeptember 27-én sikeresen teszteltek egy hiperszonikus rakétát, azonban ez csak 5 Mach sebességet ért el – ami az alsó határ. (Ezzel szemben az oroszok 8 – 9 Mach sebességet ígérnek.)

A következő gyakorlatokra október 22-én került sor. Az egyikre Alaszkában, a másikra Virginiában. Az előbbi sikertelenül végződött, míg az utóbbi sikeres volt. Azonban ezek alapján kijelenthető, hogy Washington még nem jár élen a hiperszonikus fegyverek terén. Az alaszkai fiaskó kifejezetten visszavetette a program haladását.

Az indítórakéta, aminek a feladata, hogy megadja a hiperszonikus sebességet a robbanó fejeknek, nem érte el a kívánt sebességet. Ezáltal Washington nem tudta végre hajtani a tesztet. Ugyanakkor Tim Gorman korvettkapitány a Pentagon szóvivője nem volt csalódott, véleménye szerint: „Kísérletek és tesztek – legyenek azok, sikeresek vagy sikertelenek – adják a gerincét annak, hogy minél előbb sikeresen kifejlesszünk egy nagy komplexitású, kritikus technológiát. A Minisztérium is pontosan ezt csinálja a hiperszonikus technológiával.”

Jól látható tehát, hogy egy új fegyverkezési verseny zajlik a nagyhatalmak között. A cél ezúttal a riválisokat megelőzve kifejleszteni a hiperszonikus képességet. Jelenleg a versenyben Moszkva és Peking kifejezetten jól áll több sikeres teszteléssel, sőt a Kreml már hadrendbe is állította a három klasszikus haderőnemnél. Az amerikaiaknak rá kell kapcsolniuk a versenyre. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a fegyverkezés mellett folyamatos provokációk is zajlanak mindkét oldalról. A legújabb a november eleji amerikai hadihajók belépése a Fekete-tengerre. Ez komolyan kiváltotta az orosz államfő és a hadsereg kritikáját.