A 17. században, már török háborúk idején harcoltak és telepedtek le német katonák Magyarországon. Majd III. Károly, Mária Terézia és II. József uralkodók alatt kezdődött meg az elnéptelenedett területek újra benépesítése, amihez német földműveseket, kézműveseket, valamint osztrák és cseh bányászokat hívtak be az uralkodók. Elsősorban az úgynevezett Sváb-Törökország (mai Baranya és Tolna megye), a Vértes, a Budai-hegység, a Szerémség (mai Horvátország és Szerbia), Bakony, Bácska (ma Magyarország és Szerbia között felosztva), Szatmár (ma Románia) és a Bánság (ma Románia) vidékein telepedtek le az érkezők. Ezeken a területeken nem sokkal később gazdasági fellendülés következett be és az üres földek lassan művelt tájjá alakultak.

 Az ekkor betelepülők közül a legtöbben a mai Németország délnyugati részéről származnak, így a Rajna-vidékről, Elzász, Lotaringia, Baden-Württemberg, de kisebb számban Bajorország, Ausztria és Csehország területéről is. A helyiek a kezdetektől fogva sváboknak nevezték az érkező németeket – bár csak egy részük tartozott valóban a svábokhoz –, ami a mai nyelvhasználatban is tovább él. Az első világháború után terjedt el a dunai sváb elnevezés, hogy az 1920 után felosztott Magyarország, azaz Magyarország, Románia, Jugoszlávia területén élő svábokat egy gyűjtőfogalommal lehessen jelölni. Sokan a mai napig őrzik hagyományaikat és emlékeznek a német eredetre. Bár nem mindenki beszéli már a német nyelvet és sokan nevet is változtattak már a 19. században, mert akkor a vezető pozíciók betöltését így érhették el – ismerteti a Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa kutatója. 

Megosztottság és kihívások

A német-magyar kettős identitás megőrzése fontos volt a 20. században is, így megalakult a

Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet 1924-ben. Majd később öndefiníció alapján az országban élő németek kulturális, gazdasági, társadalmi központjának megalakítása céljával  jött létre a Volksbund der Deutschen in Ungarn 1938-ban. Ezzel később viszont a Harmadik Birodalom visszaélt és eszközként használta a kelet-európai németek mobilizálására, mely hatására a tagok közül többen „önként”, vagyis kényszerbesorozásra csatlakoztak a német hadsereghez. Ellenpontként jött létre a politikai katolicizmus által támogatott hűségmozgalom, „Hűseggel a hazához “– „In Treue zur Heimat“ címszóval, ami Tolna megyében, regionális szinten jelent meg. A mozgalom a magyar politikai nemzet eszméjét hirdette, melyben a német kisebbségnek helye és joga van nemzetisége megőrzéséhez. A II. világháború alatt a magyarországi német közösségen belül tehát nem volt teljes egyetértés a hovatartozást illetően és ennek megfelelően egyesek a magyar, mások pedig a német hadsereghez csatlakoztak.

A világháború után kezdetét vette a kitelepítés, német szóval a “Flucht und Vertreibung” (menekülés és elűzés), amely a jelentős számú német kisebbség felét, körülbelül 250 000 főt érintett. Alapját az 1941-es népszavazás képezte: aki magyarnak vallotta magát, maradhatott, aki pedig németnek, záros határidőn belül kitelepítették az országból. 1946. január 19-én indultak el az első vonatok az amerikai megszállás alatt lévő német területekre, sokan a mai Baden-Württemberg területére érkeztek -

nem csak Magyarországról, hanem a mai Szlovákia, Csehország területéről is.

Az ideérkezők a táborokból hamar átkerültek helyi családokhoz, akikkel kezdetben együtt éltek, mivel a menekültek nagy száma folytán az elhelyezés így volt megoldható. A kezdet nehéz volt, ám ezután rövid idő alatt saját házakat építettek maguknak a közösség tagjai, egymást segítve és mai napig tartó békés együttélés is kialakult idővel. Baden-Württemberg ipari központtá vált és munkájuk révén a gazdasági fellendüléshez a magyarországról érkezettek is hozzájárultak. A fájdalmas tapasztalatok ellenére a kitelepített németek jóindulattal fordultak Magyarország felé és visszatekintettek, tartották a kapcsolatot az ottmaradottakkal. Amint lehetséges volt, folyamatosak voltak a látogatások és így intenzív viszony alakult ki, ami a gazdaságban is érvényesült: a Baden-Württembergben élők voltak a magyarországi kisebbség első befektetői és közös vállalatok is alapultak, meséli a téma kutatója. 

Szoros együttműködés a 21. században

Baden-Württembergben a francia kapcsolat után a magyarországi kötődés a legerősebb, amit a testvérvárosok százat meghaladó száma is mutat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem csupán baráti, családi, informális a viszony, hanem intézményi, formális szinten is megjelenik.

Magyarország 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozása ezen a területen is pozitívan hatott, diákcsere programok valósultak meg és anyagi támogatásban is részesültek a relációk erősítését célzó, a két régiót összekötő kezdeményezések.

Baden-Württemberg tartomány intenzíven foglalkozik a kelet-európai és az onnan visszaérkezett német kisebbségek ügyével. Ulmban található a Dunai Sváb Központi Múzeum, illetve a tartományi belügyminisztérium több kutatóintézetet is létrehozott  a történelem dokumentálása, továbbadása céljból, magyar egyetemekkel és egyéb partnerekkel is együttműködnek. Ez intézetek közé tartozik az Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde és Institut für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa.

 hagyományok megőrzése is kiemelkedően fontos a Németországba kitelepítettek számára. Megalakították aLandsmannschaft der Deutschen aus Ungarn egyesületet Stuttgartban, amit 1969 óta Gerlingen város szponzorál. Évente itt tartják a Bundesschwabenball-t, amely a zenével, tánccal és népviselettel magyarországi németek kulturális örökségére emlékeztetnek. Emellett az oktatás területén is él az partnerség, például Baden-Württemberg tartomány jelentős pénzügyi támogatását élvezi a Budapesten található Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem.

Ami a gazdaságot illeti, szintén meghatározó az összefonódás, elég csak a Mercedes autókat gyártó Daimler-re (stuttgarti központ, kecskeméti Mercedes-Benz gyár), az ipartechnológiai és háztartási eszközgyártó óriás Bosch-ra (székhely Stuttgartban, budapesti leányvállalat) vagy a kozmetikai eszközlánc dm-drogeriemarkt-ra (székhely Karlsruhe-ban, számtalan hazai üzlet) gondolnunk. A cégek termékeivel Magyarországon a mindennapokban találkozunk, a vállalatok több ezer magyar embernek munkát és a hazai GDP növeléséhez is jelentősen hozzájárulnak.

politikai vezetés részéről is történtek erőfeszítések a kapcsolat mélyítésére, itt többek között a kutatás, fejlesztés, innováció és kultúra került a fókuszba. Az Ungarisches Kulturzentrum a művészetek által járul hozzá a hosszútávú jó kapcsolatokhoz, emellett kettősdiploma program indult, magyar vállalatok kaptak meghívást a baden-württembergi start-up csúcsra és a stuttgarti GlobalConnect vásárra. Sőt, még a rendőrségek is több mint 25 éves kooperációra tekinthetnek vissza.

Duna-régió stratégia

2011-ben az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a Duna-régió stratégia megvalósítását, amely a második makro-regionális stratégia az EU-ban és a résztvevő Duna menti régiók kooperációjának bővítését célozva. A résztvevő 9 EU tagállam (Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) és 5 EU-n kívüli állam (​​Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova, Szerbia, Ukrajna) között szerepel Magyarország és Németország is, ez utóbbin belül pedig elsősorban Baden-Württemberg tartomány.

A stratégia célkitűzése, hogy a résztvevő államok a közös kihívásokra együtt találjanak megoldásokat. 

Összességében tehát elmondható, hogy erős a kapcsolat Magyarország és a németországi Baden-Württemberg tartomány között. Alapját a történelmi és kulturális kötelék képezi, ami az évek során harmonikus tudott maradni a nehézségek ellenére is. Ezen stabil alapra épült a társulás a kutatásban, oktatásban és a gazdaságban is, amely mindkét fél számára előnyökkel jár. Így a jövőben is érdemes törekedni a párbeszéd biztosítására, a jó kapcsolat és egymás iránti érdeklődés fenntartására, valamint tovább bővítésére a kihívásokat, ellentéteket áthidalva. A múlt tapasztalatai alapján ez lehetséges és egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést eredményez.