A legtöbben a jó vezetőt úgy képzeljük el, mint aki képes áttekinteni és megérteni egy összetett helyzetet, a megfelelő pillanatban átgondolt döntéseket hozni, és az előre nem látható változásokra időben reagálni. Amikor pedig feltörekvő fiatal vezetőkkel találkozunk, azt szoktuk tanácsolni nekik, hogy tűzzenek ki célokat, világosan vessenek számot az elért eredményeikkel, és átgondoltan reagáljanak a kihívást jelentő helyzetre, de csak ha eljött az ideje.
A megfelelő időzítés iránti érzék központi szerepet játszik számos, a cselekvés jól időzített végrehajtását igénylő mindennapi tevékenységben. Egy labdajátékosnak akkor kell passzolnia, amikor a helyezkedő csapattársaknak sikerült lerázni az őket fogó játékosokat. Egy színészek éreznie kell a színdarab időbeli áramlását; ha túl korán vagy túl későn színre lép és mondja el szövegét, azzal elronthatja az előadást. Ha egy férfi szeretne közelebbről megismerkedni egy nővel, ki kell várnia a megfelelő pillanatot, amikor javasolhat egy a közös vacsorát.
Hasonlóképpen, azoknak a vezetőknek, akik a saját szakterületükön jól akarnak teljesíteni, kifinomult érzékkel kell rendelkezniük a jó időzítést illetően. Tudniuk kell, hogy mikor kell átalakításokat végezniük az általuk irányított szervezetben, mikor kell egy új termékbe, vagy egy új programba befektetniük, mikor kell követniük egy új gazdasági vagy társadalmi trendet, mikor kell szilárdan kitartaniuk a ellenvéleményekkel szemben, mikor kell tárgyalásos utat választaniuk egy válság megoldására, mikor kell befejezniük az egyeztetéseket és határozottan cselekedniük, mikor kell követniük a megérzésüket, és mikor tanácsos a megérzés helyett inkább az ész hangjára hallgatni, mikor kell engedniük a külső nyomásnak, és mikor kell fenntartaniuk a meggyőződésüket.
Ezek a példák arra az időre vonatkoznak, amelyet egy cselekvés végrehajtása közben tapasztalunk, és nem az objektív időre, amelyet percekben, órákban vagy napokban számolunk és mérünk. A tettek ideje a közeledő lehetőségekből, egyes lehetőségek tényleges megvalósulásából, valamint a már megvalósult és elvetett lehetőségekből tevődik össze. A lehetőségek nem ugyanolyan szabályossággal jelennek meg, mint a pillanatok kronológiai egymásutánja. Megjelenésük és megvalósításuk szükségessége egy adott társadalmi, gazdasági, kulturális vagy politikai környezet folyamatos változásától és attól függ, hogy szakmai életünk egy adott szakaszában milyen jelentőséget tulajdonítunk nekik. Amikor például egy repülőgépgyártó cég vezérigazgatója a fokozottabb környezettudatosság elvárásával szembesül, akkor sürgősen meg kell vizsgálnia van-e lehetőség jobb üzemanyag-felhasználású és sokkal alacsonyabb zajkibocsátású repülőgép-hajtóművek tervezésére.
A hatékonyságot és gyorsaságot kedvelő, az azonnali kézzelfogható eredményeket fontosnak tartó túl aktív vezetők buzgón megragadják az első adandó lehetőségeket és azonnal cselekszenek. Azoknak a vezetőknek, akik tisztában vannak a megfelelő időpontban történő döntéshozatal fontosságával más a hozzáállásuk. A türelmes és megfontolt hozzáállás lényege az, hogy az ember nem alkalmazkodik átgondolatlanul az adott helyzetből fakadó lehetőségekhez vagy kényszerűséghez, hanem késlelteti a döntést, végiggondolja annak minden hatását és következményét, és kivárja a kedvező pillanatot. A cselekvés időleges halasztása valójában aktív és éber magatartás. A cselekvés halasztásának kimondott kötelezettsége tulajdonképpen a cselekvés megfelelő pillanata figyelmes kivárásának kimondatlan kötelezettsége.
A sikeres vezetők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy hacsak nem áll elő vészhelyzet és állunk szemben a gyors cselekvés elkerülhetetlen kötelezettségével, számos vitás kérdés (a szervezet sajátos "brandépítése") és üzleti kihívás (bevételkiesés) megköveteli a rendíthetetlenül kiváró hozzáállást, amelyet nem zavar az idő múlása, és nem aggódik a cselekvés várható, de még ismeretlen pillanata miatt.
Ez a rendíthetetlen hozzáállás kizárja a szertelen, elhamarkodott beavatkozást az éppen aktuális ügyekbe és a hibázás felesleges kockázatát. Előnyben részesíti az éber készenlétet, az állandó alkalmazkodást, és ellenáll a látszólag azonnali cselekvést követelő közelgő jövő nyomásának.
Az egymás után felmerülő lehetőségek közül egyesek gyorsan elenyésznek, mások pedig sokkal hosszabb ideig jelen maradnak. A jó vezetők nem puszta konformizmus, szimpla opportunizmus vagy mindenféle elvont elveknek való megfelelés alapján ismerik fel fontosságukat, hanem a szervezetet érintő puha (átmeneti) és kemény (tartós) trendek, valamint a különféle lehetséges cselekvések következményeinek komoly mérlegelése alapján. A vezetés művészete abban áll, hogy higgadtan fel tudjuk mérni, melyik trend követeli meg a cselekvést, és hogy annak mikor jön el az ideje.
Ebből is látszik, hogy a fiatal vezetők egyik fő feladata az, hogy megtanulják, hogyan kapaszkodjanak fel az "idő hullámainak" hátára. A Cseh Köztársaság volt elnöke, Vaclav Havel irt egy meggyőző cikket az erkölcs gyakorlatáról politikában. Ebben kifejtette, hogy ezen a területen a tanulás az oktatási kereteken kívül történik. A "nagypolitikában" eltöltött évek alatt rájött, hogy a megfelelő ösztön sokkal hasznosabb, mint egy posztgraduális politológiai diploma. Egy kényes diplomáciai vagy üzleti tárgyalás lebonyolításának képességét ugyanis az úszáshoz, vagy a síeléshez hasonló módon sajátíthatjuk el: szavaink és tetteink az adott helyzet követelményeihez való többé-kevésbé sikeres alkalmazkodásunkat tükrözik. Fokozatosan megtanuljuk, mikor lehet újabb érvet előhúzni, mikor kell kompromisszumra törekednünk, mikor kell ragaszkodnunk az eredeti álláspontunkhoz, mikor lehet némi humorba ágyazva felvetni kényes kérdéseket, vagy mikor kell szűkszavúan száraz tényeket közölni. Ahogy egyre több vitában veszünk részt, egyre több tapasztalatot szerzünk, és tudjuk, mit és mikor kell tennünk. A rendkívül sikeres kanadai repülőgépipari vállalatvezető, John Saabas ezt így fogalmazta meg: "Fokozatosan megtanulunk megalapozott döntéseket hozni, és a megfelelő időben előre kitalálni azt, hogy mivel lehetünk a jövőbeni ügyfelek kedvére. Valójában ez a nyerő kombináció a jó vezető védjegye".
