Június második felében a brit és holland haditengerészet hajói Odesszában állomásoztak, ahol a Fekete-tenger térségének NATO-tagjaival (Románia, Törökország), vagy a katonai szervezettel partnerségben álló (Ukrajna, Georgia) országokkal folytattak hadgyakorlatot. Az odesszai kikötőből Georgiába igyekvő brit HMS Defender-re állítólag egy orosz járőrhajó figyelmeztető lövéseket adott, miután az előbbi „orosz vizekre” hatolt be. Ezt követően orosz állítás szerint egy Szu-24-es repülő bombákkal próbálta jobb belelátásra kényszeríteni a brit rombolót. Az incidensre Szevasztopoltól, a krími orosz flotta támaszpontjától 19 kilométerre, a Fiolent-foknál került sor.

Az esetet követően Oroszország behívatta a moszkvai brit katonai attasét, majd olyan nyilatkozatháború kezdődött, amelyben mindkét fél a másikat vádolta meg provokációval és a nemzetközi jog megsértésével.

Utóbbi alapját a tengerparti államok szuverenitásának tengeri kiterjedését és határait definiáló 1992-es ENSZ Tengerjogi Egyezmény adja. E szerint a tengerparti földsávtól számított 22 kilométerig terjed egy-egy tengerparti ország kizárólagos tengeri fennhatósága. Ebbe a tengeri sávba az adott ország hozzájárulása nélkül csak akkor léphet be egy másik ország hajója, ha a tengerjog alapján úgy nevezett békés vagy ártalmatlan áthaladásra kerül sor: az áthaladó hajó nem fejthet ki semmilyen provokatív, agresszív és/vagy megtévesztő tevékenységet.

Moszkva szerint tehát a britek nem tettek eleget az ártalmatlan áthaladás feltételeinek, amíg a brit nézőpont törvényesnek tekinti az áthaladást, ugyanis a nemzetközi jog alapján Krím-félsziget Ukrajnához tartozik. Gyakorlatban a brit romboló ukrán felségvizeket vett igénybe, hogy a legrövidebb útvonalon tudjon Odesszából Georgiába jutni. Az orosz kormánypárti média, az orosz állami hírügynökséggel (TASS) együtt vezető hírként hozta le az incidenst. A megszólaltatott szakértőik a tengerjog példátlan és tudatos megsértéseként értelmezték az esetet. Vlagyimir Maszorin, az orosz haditengerészet egykori főparancsnoka az ügyet egyenesen a Kercsi-szorosban lejátszódott 2018-as ukrán provokációhoz hasonlította.

A nem kormánypárti oldalak nem a vezető hírek között számoltak be az esetről és bemutatták mindkét oldal számadását: az orosz Honvédelmi Minisztérium szerint rálőttek a brit hajóra és megfutamították azt, amíg a britek mindezt cáfolták. Leonyid Ivasov, a Honvédelmi Minisztérium nemzetközi katonai együttműködések főosztályának egykori vezetője arra következtetett, hogy a britek megértették az orosz üzenetet, hiszen módosították az eredeti útirányt. Az egyik médium által megkérdezett szakpolitikai újságíró szerint demonstratív volt a brit ”mozgás”, mivel azon voltak bevethető fegyverek is.  Dmitri Trenin, a Carnegie Központ igazgatója úgy vélekedett, hogy annak ellenére, hogy a bilaterális kapcsolatok tovább romolhatnak, maga az incidens nem fog nagyobb üggyé eszkalálódni. Moszkva viszont egyértelművé akarta tenni, hogy a Biden-Putyin találkozó tükrében a status quo fenntartását komolyan gondolja.

Az orosz híradásokat cáfolva a brit Királyi Haditengerészet és a BBC állítása szerint csak olyan távoli lövések dördültek el, amelyek annak az orosz hadgyakorlatnak képezték részét, amiről előzetes tudomásuk volt.

A fedélzeten tartózkodó BBC munkatársai által rögzített videófelvételek tanúsága szerint a két orosz járőrhajó a távolságot tartva végig kísérte a hajót, miközben húsz orosz katonai helikopter repült el felettük. Mindeközben az orosz fél fenyegető rádióhívásokkal próbálta eltéríteni útvonaláról a brit rombolót.

Az bizonyos, hogy a brit vezetés előtt ismert volt az orosz álláspont, s az orosz fellépéssel nemcsak számoltak, hanem tesztelni is akarták azt. Erről tanúskodnak a brit Honvédelmi Minisztérium titkos belső anyagai is,

amelyet az incidens hétvégéjén hagyott el egy minisztériumi alkalmazott egy kenti buszmegállóban, itt találtak rá az 50 oldalnyi, átázott anyagra civilek.

A dokumentum az orosz válaszlépések három lehetséges forgatókönyvét vázolta fel a békésebb módszerektől az agresszívabb fellépésig. Összességében korlátolt kimenetelű összeütközéssel számoltak, mivel az orosz fél számára is nyilvánvaló volt, hogy a tengeri övezetbe 2-3 kilométernyire behatoló brit romboló nem öngyilkos küldetésre indult a fekete-tengeri orosz haditengerészet központja ellen.

Az eset leginkább brit erődemonstráció, hiszen a flottafejlesztésen túl a brit kormányzat a nagyhatalmi pozíció megőrzésében fontos szerepet szán az aktív fellépésnek is, akárcsak azt 2020 ősze óta a Kelet- és Dél-kínai-tenger esetében is láthatjuk. A brit hadiflotta megjelenése egy-egy konfliktussal terhelt övezetben elrettentő, demonstratív szándékú lehet, amellyel egy határvonalat kíván meghúzni London. Egyesek felvetik, hogy az eseményeket rögzítő brit médiastáb jelenléte pont a Krím környéki áthaladáskor sem lehetett teljesen véletlen. Az áthaladási kísérlettel kapcsolatos, kiszínezett orosz beszámolók – amelyek valószínű, hogy az orosz hadgyakorlatot állították be utólag aktív, határozott, erőteljes fellépésnek–,  ugyanakkor jelzik az orosz tűréshatár korlátait is.

A Biden-Putyin találkozón Moszkva egyértelművé tette, hogy a status quo fenntartását kívánja, a Brexit utáni új, Brüsszeltől „független” brit külpolitika pedig az Egyesült Államokkal ápolt „különleges atlanti kapcsolat” megerősítésén fáradozik. Amellett, hogy a brit áthaladással az atlanti partnerek Krímmel kapcsolatos álláspontját kívánta London újfent Moszkva számára tudatosítani, egyben jelzésértékű nyitányát képezheti egy aktívabb, konfrontatívabb külpolitikának a két atlanti angolszász ország részéről. A fiolent-foki válaszlépésekkel ugyanakkor Oroszország nyilvánvalóvá tette, hogy a félsziget kérdésében nem enged, a Krím körüli tengeri területeket sajátjának tudja és érvényesíteni kívánja és fogja is a vonatkozó tengerjogi egyezményeket, azok megsértését pedig vörös-vonalnak tekinti.

Borítókép: Sergey Smolentsev/Reuters.