A legnagyobb veszélyt voltaképpen az első napokban élte túl a nyolcpárti, nacionalistáktól szélsőbaloldaliakig és arabokig terjedő koalíció, amikor is dezertőr képviselők nem szavazták meg a kormány felállítását, 60-59 arányban nyerve el a parlament bizalmát a 120 fős Kneszetben. A jelek szerint viszont semmilyen akadálya nincsen a büdzsé elfogadásának, melynek határideje november 14, s mely - ha nem kerül elfogadásra - egyébként akár a kormány bukását is jelenthetné. Bennett nyugodtan ünnepelhette szukkot ünnepét, annak tudatában, hogy első száz napját túlélte, és ez már önmagában teljesítmény - írja elemzésében Gil Hoffman. Az alábbiakban áttekintjük a Bennett és kormánya előtt álló főbb kihívásokat a bel- és külpolitika terén egyaránt.

A fő kihívások az új kormány előtt a koronavírus újabb hulláma (és variációi) lehetnek, illetve egy a Hamásszal vagy a Hezbollahhal való konfliktus esetleges eszkalálódása. A Rá'ám arab párt azonban az utóbbi időben finomított korábbi állásfoglalásán, miszerint egy ilyen konfliktus esetén kiszállna a kormányból, hiszen - mint az Walid Taha képviselő kijelentette -, nem lenne olyan felállás, mely megfelelőbb lenne az általa képviselteknek - itt nyilván Benjamin Netanjahu esetleges visszatérésével riogatott a politikus.

Az egyik konfliktus, hogy Bennett láthatóan engedett a baloldali programnak az izraeli telepek ügyében.

Noha korábban maga is telepen lakott, és politikája eddig vallásos-nacionalista volt, úgy néz ki, az ingatag koalícióban kénytelen volt balra tolódni. Nemrég az Izraeli Véderő zsidó telepesek szőlőjét ásta ki az Arugot farmon, arra hivatkozva, hogy a terület hivatalos birtokosai ismeretlenek. Az ilyen területek az állam eddig sajátjaiként kezelte, az új kormány alatt viszont automatikusan palesztin területként kezelik azokat. Bennett kritikusai azt állítják, hogy a palesztin politika célja az egyes izraeli telepek egymástól való elszigetelése. A kritikusok ironikusnak látják, hogy míg Bennett korábban az izraeli szuverenitás Ciszjordánia úgynevezett "C" területeinek egészére való kiterjesztésével kampányolt, most küzdelem nélkül adja át a "C" területet. "A palesztin földfoglalásokat nehéz lenne nem észrevenni. A farmra vezető úton a palesztinok legalább egy fél tucat illegális kőfejtőt állítottak fel, elpusztítva a bibliai tájat és körülzárva három izraeli telepet a környéken: Ma'ale Amoszt, Ivej Nahalt és az Arugot farmot" - írja Caroline Glick újságíró.

Külpolitikáját tekintve komoly kihívás lehet az iráni fenyegetés kezelése. Három hete, Washingtonban járva Joe Biden megemlítette, hogy diplomáciai eszközökkel tervezi visszahozni Iránt a tárgyalóasztalhoz az atomalku terén, de ha ez nem fog menni, megfontol "egyéb lehetőségeket". Ez, mint elemzők rámutattak, jóval tapintatosabb megfogalmazás volt, mint amit Barack Obama mondott: ő kijelentette, hogy "minden eszköz az asztalon van". Bennett saját kormánya azt állította ekkor, hogy Irán 70 napra van az atomfegyver előállításától. Kérdéses, hogy miért elégedett meg ezzel a válasszal Bennett, és milyen módon tervez reagálni az iráni kihívásra a közeljövőben - már csak azért is, mert Biden afganisztáni fiaskója kérdéseket vetetett fel az izraeli médiában is arra vonatkozóan, mennyire is védené meg az USA Izraelt egy Iránnal való konfliktus esetében?

Szintúgy kérdésesnek tűnik, volt-e a jó sajtón túl szubsztanciája a találkozónak Bennett és el-Sziszi egyiptomi elnök között?

A találkozó után az egyiptomi fél azt kommunikálta, hogy Izrael majd segít megoldani Egyiptom "élet-halál kérdéseit". Itt nyilván az Etiópia által épített gátra gondolnak, mely a Nílus vizének drasztikus csökkenését hozhatja Egyiptom számára. Izrael azonban, mint elemzők rámutatnak, nem lesz képes megoldani a két ország konfliktusát, és nem is érdeke beavatkozni egy hasonló, afrikai érdekütközésbe. "Remélhetőleg Bennett" is tudja, "mit tehet meg, és mit nem" - írta elemzésében Eyal Zisser, a Tel Aviv-i Egyetem rektorhelyettese.

Az új kormány tehát komoly kihívások elé tekint belpolitika és külpolitika terén egyaránt. Talán nem meglepő, hogy egyelőre nem keresett további konfrontációt a V4-ek újabb tagjaival – eltekintve persze a jelenleg is zajló vitáját Lengyelországgal –, hiszen az amerikai kapcsolat újraértékelése, az iráni fenyegetésre való reagálás, illetve a kapkodva, de legalább zajló szövetséges-keresés Afrikában elegendő feladatot ad az új kormánynak. Bennett törékeny koalíciója eddig kiállta a próbát, a nagy kérdés az, hogy a fenti konfliktusok nem fogják-e szétszaggatni a lényegében csak Netanjahu személyének elutasításában egyetértő koalíciót a novemberi, büdzséről szóló döntés meghozataláig.

Borítókép: shutterstock.