A művészi, kortársba hajló, szóló produkciókat közös, tánckari jelenetek váltották, így fenntartva a figyelmet, és megtörve, vagy legalábbis enyhítve a nyomasztó jeleneteket. Ezeket az összprodukciókat még változatosabbá tette, hogy egy-egy eltérő tájegység táncát, népdalait és szokásait mutatták be, így könnyedén befogadható módon ismertette a magyar népi kultúra sokszínűségét a közönséggel. Az előadás tetőpontjára bár már számos jelenet óta számítani lehetett, ismétlődő elemeiből fakadóan mégis meglepetésként érte a közönséget, és tökéletes lezárásnak bizonyult.