A „Bodrogparti Athén” egy kicsit más szemmel

Az ünnepek után nagy öröm volt újra találkozni egymással, és még jobb volt, hogy nem a rendhagyó keretek között, hanem egy utazás során tölthettük együtt az új év első néhány napját. Már a vonaton nagy beszélgetések kezdődtek, kivel mi történt az elmúlt napokban, hogy teltek a karácsonyi ünnepek, ki hol szilveszterezett. Mindenki várta már a Téli Akadémiát, vártuk, hogy újra együtt legyünk, és sejtettük, hogy nem fogunk unatkozni.

Sárospatakot és nevezetességeit már jól ismerve elsősorban az volt a cél, hogy a fiatalok más szemszögből ismerjék meg a kedves kisváros és az itt lakók életét, a település épített örökségét. Ebben segítségünkre volt a – sokak által csak pataki refiként emlegetett – Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának igazgatója, Nagy-Baló Csaba, aki nagy örömmel fogadta a miskolci MCC-seket. Igazgató úr a jó gazda büszkeségével mutatta meg a néhány éve teljesen megújult gimnázium épületét, ahol 21. századi szinten felszerelt laborok és előadótermek várják a fiatalságot. Az intézmény vezetője elmondta, céljuk, hogy a gimnázium ismét világszínvonalú tudósokat, írókat, költőket, politikusokat bocsásson ki, hiszen a múlt kötelez is erre, mert olyan nagy elődök tanultak az épület falai között, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Fáy András, Móricz vagy Csokonay. Az EP-s diákok sok hasznos vezetői példával, jó tanáccsal gazdagodva hagyták el a nagy múltú intézményt, amely meghatározó szerepet tölt be ma is a város életében. A város, amelyet „Bodrogparti Athén”-nek is neveznek, és amely egykor a Dobó család, a Lorántffyak, majd a Rákóczi-család birtokában volt, gazdag épített örökséggel is büszkélkedhet. Ezek a kincsek egy átlagember számára talán nem is mindig szembetűnőek, de egy építész felfedezi az egyszerű, elsőre talán semmitmondó régi lakóházakban rejlő csodákat is. Erhardt Gábor, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola Építészet Műhelyének vezetője megmutatta számunkra is ezeket a rejtett kincseket, szépségeket. A város történelmi utcácskáin sétálva, nemcsak a székesegyház gyönyörű – román kori, gótikus és klasszicista jegyeket mutató – épületstruktúráját csodálhattuk meg, de felhívta a figyelmünket azokra a jegyekre is, amelyeket mi magunk biztosan nem vettünk volna észre egy régi lakóházon, azt például, hogy a ház tetején magasodó kémény sok mindent elárulhat az épület történelméről, vagy egy-egy ablak is izgalmas lehet, mert az is megmutathatja a ház korát. A Makovecz-tanítvány – tisztelegve az egykori mester előtt – egy hosszabb szakmai előadást is tartott az organikus építészetről, a tájba illeszkedő, gyönyörű épületekről, amelyek szerves részei az őket körülölelő szűkebb és tágabb környezetüknek is. Bár diákjaink nem tanulnak építészetet, nagy érdeklődéssel hallgatták a szakmája szeretetéről tanúskodó építészt, akinek köszönhetően talán ők is más szemmel tekintenek majd egy-egy épületre, és ezentúl könnyebben észreveszik a leromlott állapotban lévő házak apró csodáit, amelyek korokról és emberéletekről mesélnek.

A Tokaj-hegyaljai borvidéken járva természetesen nem hagyható ki a bor- és szőlőtermesztés megismerése sem. Diákjaink Hercegkúton Naár Ferenc borász segítségével ismerkedhettek ezzel a nehéz, de annál szebb mesterséggel, vagy inkább élethivatással. Hiszen, aki a szőlővel foglalkozik, az nem teszi le a munkát a nap végén, annak egy életforma is egyben a munkája – tudtuk meg a helyi borásztól. És a nemespenésszel borított pincefalak között, a helyi borokat kóstolva bizony a nemes nedűre is más szemmel tekintünk, hiszen érezzük benne a munkát, az emberi lelket is. A jó borhoz persze jó zene és jó tánc is illik. Ezt Török-Varga Eszter, a miskolci MCC KP-koordinátora biztosította számunkra, aki kisgyerek kora óta néptáncol, és most mindannyiunkat megmozgatott, még a kevésbé táncoslábú fiúkat is. Egy ilyen este igazán összekovácsolja a csapatot, ugyanúgy, mint a délutáni kvízjáték is, ahol a történelemtől kezdve a földrajzon és irodalmon át, egészen az operáig vagy akár a Star Wars-filmekig megmutathattuk tudásunkat. Nagyon izgalmas játék volt, mert sok minden kiderült a csapattársunkról, például az is, figyelt-e a földrajz órán, vagy szereti-e a focit, mert akkor biztosan felismeri azt a zászlót, amelyről a nagy többségnek fogalma sincs, melyik országhoz – vagy legalábbis melyik földrészhez – tartozhat. Tapasztalt kvízmesterünk, Sajó Marcell úgy állította össze a kérdéseket, hogy mindenkinek legyen azért egy kis sikerélménye, és az is fontos volt, hogy csapatként dolgozzunk együtt, hiszen mindenki jó valamiben.

Fantasztikus két nap volt! Sokat tanultunk, jól szórakoztunk, és igazi csapattá kovácsolódtunk.