(ADHD-val diagnosztizáltnak) lenni vagy nem lenni: Ez itt nem a (jó) kérdés

Bunford Nóra előadásában arra világított rá, hogy milyen változásokat könyvelnek el a pszichológiai és a pszichiátriai kutatások az idegrendszer-fejlődési és pszichiátriai rendellenességek vizsgálata vonatkozásában, elsősorban ami a "klinikai" mind pedig a "kontroll" csoportok homogenitását illeti. Az előadás alátámasztotta, hogy a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar (ADHD) diagnosztizálása, illetve dichotóm osztályozása javította az ADHD megértését, és informatív volt a tekintetben, hogy megmutatta, milyen típusú kimenetelek és következmények valószínűbbek (pl. alkoholizmus, depresszió, agresszió stb.) a diagnosztizált egyéneknél, mint az ADHD-val nem rendelkezőknél, ugyanakkor a közelmúlt eredményeinek fényében a releváns kognitív és viselkedéses jelenségek tekintetében homogénnek vélt csoportokkal ellentétben a kategóriákon belüli etiológiai és fenotípusos heterogenitásra hívta fel a figyelmet.

A beszélgetéshez Calum Nicholson, az MCC vendégoktatója csatlakozott, valamint Szilágyi Anna, az MCC Pszichológia Iskola diákja volt a rendezvény moderátora. A diszkusszió során megvitatásra került egyebek közt az ADHD szocio-kulturális kontextusa, az esetleges kiváltóokok, ami azt a kérdést is felvetette, hogy vajon mivel magyarázható, hogy egyre nő az ADHD-val diagnosztizáltak száma. Mint, ahogy számtalan társadalomtudomány témájú kutatásnak a konklúziója, hogy „a kérdéskör további kutatást igényel” vagy, hogy „a kérdéskör komplexitása megkérdőjelezhetetlen”, a figyelemhiányos/hiperaktivitási zavarral kapcsolatos kutatások vonatkozásában is elmondható mindez, jóllehet amellett, hogy további adatokra és vizsgálódásra volna szükség, más és más megközelítésből és konceptualizálással volna szükséges a téma vizsgálata. Utóbbival visszacsatolhatunk a címre, miszerint „ADHD-val diagnosztizáltnak lenni vagy nem lenni: Ez itt nem a (jó) kérdés”.