„Azt sem figyeltem, hány óra van, és még a telefonom sem hiányzott.” Egy jó hangulatú vitaklub a miskolci MCC-ben

Az este Kecsmár Gergő, az MCC Klímapolitikai Intézet junior kutatója vitaindító előadásával kezdődött, amivel ráhangolta a résztvevőket a témára, a környezetvédelemre. Az előadásban szó esett többek között arról, milyen állami eszközök segítik a klímaváltozás elleni küzdelmet, mennyire fontos az élelmiszertermelés szuverenitása, az, hogy minél több élelmiszert termeljünk meg helyben, lecsökkentve így a csomagolás, tárolás, szállítás által okozott környezetszennyezést. A szakember beszélt arról is, hogy a mezőgazdaságban alkalmazható digitalizáció, a robotika vagy akár a drónok milyen sokat segíthetnek a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, de kiemelte a folyamatos energiaellátás fontosságát is, amit Magyarországon az egyre nagyobb biztonsági fokkal bíró atomenergia teljes mértékben fedez, és beszélt a közlekedés elektrifikációjáról és az ökológiai lábnyomról is.

A színes és izgalmas bevezető után három megállapítás közül szavazással választották ki a jelenlévők, hogy mi legyen a vita konkrét témája. „Környezetvédelmi szempontból a vidéki életforma kedvezőbb, mint a városi” – így szólt a tételmondat, amiről a vitázóknak ki kellett fejteniük gondolataikat. A vitában az Egyetemi Program (EP) diákjai vettek részt, akik közül Szabó Anna, az MCC Vitaakadémia munkatársa pro és kontra csapatokat jelölt ki, majd egy rövid felkészülés után elkezdődött a „csata”. A feladat az volt, hogy a „racionális vita” formájában próbálják megmeggyőzni egymást a szembenállók. Jöttek az érvek és ellenérvek, sziporkáztak a kérdések, a csapatok felszólalói jobbnál jobb ötleteket, gondolatokat sorakoztattak fel, hogy meggyőzzék az ellenfeleket a saját igazukról. A vita végül a pro csapat gőzelmével zárult, de mint ahogy a „bíráktól” megtudtuk, csak egy hajszálon múlt ez a győzelem.

A háromtagú zsűriből Kecsmár Gergő elsősorban szakmai szempontból étrékelte a versenyzőket, azt figyelve, mennyire tudtak racionális tényeket, adatokat felsorakoztatni a felszólalók a környezetvédelem témakörében. Szabó Anna, a Vitaakadémia munkatársaként leginkább azt pontozta, mennyire alkalmazták a diákok a tanultakat, mennyire feleltek meg a csapatok a „racionális vita” követelményeinek, azaz sikerült-e meggyőző érvelési stratégiát kialakítania a vitázóknak a saját személyes meggyőződésüktől függetlenül is. A vitavezető kiemelte a humor fontosságát is, ami a vita során többször is nagyon jó hangulatot teremtett, de hangsúlyozta, hogy ez akkor igazán jó retorikai eszköz, ha racionális érvekkel is alátámasztjuk mondandónkat. A közönség soraiból kiválasztott harmadik zsűritag úgy értékelte, hogy a pro oldal az érvelésben volt erősebb, a kontrák pedig a kérdésfeltevésben, és hogy – bár a racionális vitánál a retorikának nincs olyan nagy szerepe – nála mégis ez is közrejátszott abban, hogy a pro csapatnak ítélt több pontot.

Hogy milyen jó hangulatban zajlott a vitaklub, mutatja az is, hogy nem csak a csapattagok, de a nézők is ott maradtak a verseny után és tovább folytatták a beszélgetést, és ahogy az egyik vendég elmondta, számára ugyanolyan izgalmas volt ez a vita, mint ha ő maga is versenyző lett volna, és észre sem vette, hogy elröpült az idő, és még a telefonját sem hiányolta.