Olvasási idő: 5 perc
Melyik a jobb: a brit vagy az amerikai angol? Kiknek van jobb humoruk, a briteknek vagy az amerikaiaknak? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket boncolgattunk a miskolci MCC-ben, és bár a kérdésekre a több mint egyórás vita után sem találtunk válaszokat, az biztos, hogy mindannyian jól szórakoztunk ezen az estén. Az MCC két vendégoktatója, a brit Calum T. Nicholson és az amerikai Stephen Sholl szállt ringbe, hogy megküzdjön egymással, a meccset pedig Thibaud Gibelin francia történész-politológus vendégünk vezette.
Teltház fogadta vendégeinket a miskolci MCC-ben, ahol a három külföldi vendégoktató egy fergeteges hangulatú estét varázsolt az angol nyelv iránt érdeklődő közönség számára. Egy igazi showműsor szem- és fültanúi lehettünk, látszott, hogy mind a brit, mind az amerikai vendégünk nagyon élvezi a helyzetet, és nagy örömmel ugratják egymást, azt bizonygatva, mennyivel nagyszerűbb, közkedveltebb az ő nyelvük, kultúrájuk, vagy akár humoruk, mint a másiké. Mindeközben persze érezhető volt az a barátság, ami köztük van, hiszen több mint két éve kollégák már az MCC-nél.
Calum Nicholson bár brit származású, Kanada francia nyelvterületén nőtt fel, és mint mondta, néha kissé keverve beszéli az amerikai és a brit angolt. Mivel több mint két éve már Magyarországon tartózkodik, a magyar nyelv rejtelmeibe is betekintést nyerhetett ez idő alatt. Mint elmondta, sok hasonlóságot lát a britek és a magyarok között, hiszen mindkét nemzet nyelvéről elmondható, nincsenek hasonló nyelvek a szomszédságukban. Náluk a skótok, az írek vagy a walesiek nyelve ugyanúgy eltérő a brit angoltól, mint ahogy a magyar sem hasonló a szlovákok, románok vagy az osztrákok nyelvével. De hasonló a két nép humora is – jegyezte meg –, hiszen vegyük csak a Monty Python Gyaloggalopp című filmjét, amit például a németek nem értenek, a franciák nem szeretnek, de a britek és magyarok körében nagyon népszerű. A magyaroknak ugyanolyan „sötét” a humora, mint a briteké, és ugyanolyan szívesen csinálnak tréfát saját magukból, mint a britek – tette hozzá.
Brit és amerikai: két nemzet, akiket elválaszt a közös nyelv. És ez valóban így van – mondta brit vendégünk, és számos példát hozott a különbözőségekre a szóhasználat, a kiejtés, a helyesírás terén. De eltérő a két nép gondolkodásmódja is – mutatott rá. Ebből persze gyakran félreértések is adódhatnak, mert például, ha a brit azt mondja valamire, „that’s not bad”, azt úgy érti, „nagyon jó”, míg az amerikai épp fordítva, úgy gondolja, „nagyon rossz”.
A humor terén is számos eltérést tapasztalhatunk – mondta Calum Nicholson. Hiszen nézzük csak a vígjátékokat! Az amerikai vígjátékokban a főszereplő mondja a vicceket, és tudja is, hogy vicceset mond, míg a briteknél maga a figura a vicc tárgya. De különböző az is, ahogy a két nép látja saját magát. Az amerikaiak szuperhősökként gondolnak magukra, míg a britek hobbitokként, hiszen vegyük csak az Office című nagysikerű vígjátéksorozatot, amit a britek készítettek el először, majd az amerikaiak „lemásoltak”. A briteknél Martin Freeman alakítja Timothy Canterbury figuráját, aki később a Hobbit című film Zsákos Bilbója lett, az amerikai Office-ban pedig ugyanezt a szerepet John Krasinski játssza, aki a Dr. Strange című film egyik szuperhősét is alakítja.
„Igazából az amerikaiak elveszik mindenből az erőfeszítést és megcukroznak mindent” – foglalta össze mondandóját egy velős mondatban Nicholson, majd átadta a terepet amerikai kollégájának, aki igazán állta a sarat ellenfelével szemben. Stephen Sholl elmondta, az ő ősei is britek voltak, és tiszteli is a briteket, annak ellenére, hogy azok bizony nem ismerik a fejlődés szót, és szeretnek minden régihez ragaszkodni. „Amit a britek jól csináltak, mi jobbá tettük” – mondta kissé fennhéjázó mosollyal, majd hozzátette, az egyik legszembetűnőbb példa erre a kiejtés, hiszen az amerikai betűzés próbálja azt helyrehozni, amit a britek elrontottak. Azt is kiemelte, a brit akcentust sokszor összekötjük a felsőbb osztálybeli emberekkel, eltérően Amerikától, ahol az amerikai angol az átlagember nyelvét jelenti. Szó esett még a dialektusokról, mértékegységekről, sportról, egyetemekről és számos más területről, ahol eltérés tapasztalható, és persze mindketten azt állították, az ő nemzetük mindenben erősebb, jobb és kiemelkedőbb, mint a másiké.
Jól szórakoztunk, sokat nevettünk, és sok érdekeset hallhattunk az egy nyelvet beszélő, de más-más nemzetet képviselő vendégeinktől. Az MCC egyik küldetése, hogy a kulturált véleményütköztetést, a magasszintű vitakultúrát megtanítsa diákjainak, és ezen az estén ennek lehettünk tanúi.
