Olvasási idő: 3 perc

Igazán pörgős FIT-nap kerekedett ki a miskolci MCC-ben szombaton, annak ellenére, hogy odakint zuhogott az eső, és álmosító, „ágyba visszahúzó” időre ébredtünk aznap. A hangulatról a kiváló szakemberek gondoskodtak, akik jól ismerik a gyereklelket, és tudják, hogy jó témával és megfelelő módszerekkel egy ilyen napot is izgalmassá lehet tenni.

A hatodikosokhoz „Jövőkutatás és űrfizika” témával érkezett Fockter Zoltán csillagász, akinek a jókedve, a téma iránti elhivatottsága és lelkesedése a foglalkozás első percétől átragadt a diákokra. A csapattal először találkozó oktató egyenként ismerkedett a gyerekekkel, érdekelődött, hogy ki mit szeret, mivel tölti a szabadidejét. Az ismerkedés után egy interaktív prezentációval folytatódott a program, amiben szó volt a gravitációról, Galileiről, Einsteinről, a modellezésről és az ISS űrállomásról is. Az ezt követő vitában – érdemes-e vagy sem az űrkutatásba fektetni – nagyon éretten, meglepően magas szintű tudással és választékos stílusban érveltek egymással szemben a gyerekek, személyeskedés és veszekedés nélkül.

Az űrkutatás történetéről, annak hasznáról illetve az Európai Űrszövetségről is hallhattak az előadótól, majd csillagképet készíthettek egy mitológiai jellegű történet segítségével, de a kedélyeket leginkább a Milka csokis kísérlet borzolta fel: „A fény elektromágneses hullám” című előadását egy szemléltető példával támasztotta alá a csillagász úgy, hogy nagy tábla Milka csokikat olvasztottak fel a gyerekek mikrohullámú sütőben, és közben számolták a fénysebességet. Persze a szemléltető eszközből – a csokiból – a végén desszert lett.

Miközben a kisebbek az űrkutatás rejtelmeivel foglalkoztak, a nagyobbak, a nyolcadikosok az önértékelés témáját járták körbe Gyurcsík Simon Judit és Petrusán-Molnár Dalma pszichológusok segítségével. A bemutatkozás során, amikor egy időjárási tényezővel kellett jellemezniük a pillanatnyi hangulatukat a gyerekeknek, hamar kiderült, hogy bizony a többségük meglehetősen fáradt. Az álmoskás kezdés ellenére azonban aktívan kapcsolódtak be a foglalkozásba, és nagyon jó volt látni, ahogy folyamatosan nyílik ki a csoport, amiben az oktatók által bevetett ráhangoló játékok – a „kacsintós gyilkos” vagy a „gubancolós” –  is segítettek. A szakemberek előadást tartottak a gyerekeknek az önértékelésről, majd az elméletet gyakorlati feladatokkal is megerősítették: a fiataloknak saját magukat és egymást is jellemezniük kellett 5-5 pozitív tulajdonsággal, illetve 3-4 fős csoportokban egy segítségkérő lány levelére kellett reagálniuk. Az utóbbi feladat nagyon megindította őket, és szívmelengető érzés volt hallani, hogy milyen empátiával kezelték a problémát.

Az esős délután hangulatát feldobták a kreatív feladatok: üdítően hatott az önarckép-készítés, illetve az is, amikor egy termék vagy szolgáltatás megtervezésén kellett ötletelni.

A nap végén a diákok associációs Dixit-kártyák segítségével adtak visszajelzést a foglakozások során átélt élményekről, és többüktől is elhangzott, hogy ezentúl másként fognak önmagukra tekinteni. A szakemberek véleménye pedig az volt, hogy a nyolcadikosok érettek, és igazi szimbiózisban tudnak egymással együttműködni.