Interjú Prof. Dr. Robert Kert-tel, a Wirtschaftsuniversität Wien büntetőjogi professzorával

Prof. Dr. Robert Kert-tel beszélgetett Dobó Sára Borbála és Somogyi Dorottya Klára, az MCC Büntetőjogi Műhelyének junior kutatói.

Dobó Sára Borbála: Ön gazdasági büntetőjoggal foglalkozik – mióta érdekli a terület és honnan jött ez az érdeklődés?

Dr. Robert Kert: Jó kérdés. Tulajdonképpen eredetileg büntetőjoggal foglalkoztam, majd amikor a doktori disszertációmat akartam írni, uniós jogi témában gondolkoztam, de nem találtam ehhez konzulenst. Büntetőjog területen viszont igen, ezért végül azt élelmiszer büntetőjog témában írtam, amely mind a büntetőjog, mind az uniós jog területeit érinti. Elég speciális terület volt ez, akkoriban nem is volt Ausztriában ismert téma. Ezt követően kezdtem el igazán uniós joggal foglalkozni, eleinte a büntetőjog európai uniós vetületével, majd konkrétabban gazdasági büntetőjoggal. Csak ezt követően tértem át a nemzeti gazdasági büntetőjog területére, amely Ausztriában 15 évvel ezelőtt senkit nem érdekelt, ma azonban az egyik legmodernebb, legnépszerűbb jogterület, rengeteg esetjoggal, ahol most tanítok, a Wirtschaftsuniversität-en (a továbbiakban: WU) pedig kiemelten fontos területet jelent. Igyekszem azonban a mai napig általános büntetőjoggal is foglalkozni, éppen két kollegával írunk ilyen témában könyvet.

Somogyi Dorottya Klára: Mesélne kicsit arról, milyen egyetemi oktatási rendszer működik az egyetemen?

R.K.: A többi egyetemmel ellentétben a WU-n három éves alapképzés (bachelor) és két éves mesterképzés működik, az öt év elvégzésével kap az ember teljesértékű jogi diplomát. Az alapképzésben sok a gazdasági jogi képzés, a büntetőjog területén is, mint pl. a gazdasági- vagy adóbüntetőjog.

S.D.K.: Ha valaki három év után abbahagyná a tanulmányait, mihez tudna egy alapképzés diplomával kezdeni?

R.K.: Jó kérdés, ezt mi sem tudjuk még pontosan. A jogi képzés a WU-n különleges, mert a többi osztrák jogi karral ellentétben itt osztott képzés működik. Többször elhangzik ellenérvként, hogy egy alapképzés diplomával nem lehet mihez kezdeni, ennek ellenére sokak hagyják abba tanulmányaikat az alapképzést követően, ilyenkor például adótanácsadóként lehet elhelyezkedni, de egyébként nyilván szűkösek a lehetőségek. Egy kis félelem van is bennünk, oktatókban, hogy kevesebben csinálnak majd mesterképzést és rosszabbul fognak keresni, mint kereshetnének egy teljesértékű diplomával. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy van ennek a felosztásnak előnye is: mesterképzésen ugyanis sokkal tudatosabb hallgatókkal találkozik az ember – 2013-ig az Universität Wien-en oktattam, és itt, a WU-n olyan feladatokat lehet a hallgatóknak adni, amelyeket az Universität Wien-en nem lehetett volna.

D.S.B.: Hogy élte meg személyesen az online oktatást, mennyire voltak motiváltak a diákok?

R.K.: Nagyon jó kérdés. Mit is mondjak… nagyon-nagyon boldog voltam, mikor vége lett. Az elején még félig vicces volt, egy kicsit érdekes is, hogy máshogy működtek a dolgok. Kollégáimmal sok oktatóanyagot töltöttünk fel Youtube-re, amelyeket Ausztria-szerte nézhettek a joghallgatók. A diákok teljesítménye azonban szemeszterről szemeszterre rosszabb lett, személy szerint pedig unalmasnak és megerőltetőnek éreztem a végére az online oktatást. Teljesen más élmény, amikor az ember bemegy az előadóba személyesen és csillogó szemű diákokat lát, mint amikor egy számítógépnek magyaráz, ahol a diákok a kameráikat sem kapcsolják be adott esetben. Számomra egyértelmű lett, hogy az online oktatás nem igazi megoldás. A legrosszabb talán az volt, hogy a diákok közötti kommunikáció is teljesen megszűnt, ezért is lett olyan rossz a teljesítményük, hiszen egyedül maradtak a kérdéseikkel - a legfontosabb információkat az ember a közös tanulások, gondolkodások alkalmával a diáktársaitól kapja, nem az oktatóitól, és ennek hiányát nagyon megsínylették.

S.D.K.: Az osztrák oktatás nagy hangsúlyt fektet a gyakorlati oktatásra. Amikor vizsgáznak a diákok, általában használhatnak törvénykönyvet - hogyan működött ez online?

R.K.: Alapvetően használhatnak mindent, főleg a mesterszakos hallgatók, hiszen az ember ügyvédként is megnézi munka közben a vonatkozó jogszabályt vagy kommentárt. Alapképzésen voltak olyan dolgok, amelyeket fontosságuk miatt kellett szó szerint megtanulniuk a diákoknak, a vizsgák tisztaságát pedig bekapcsolt kamerákon keresztül ellenőriztük. Személyes meggyőződésem, hogy a legfontosabb, hogy az ember tudja, mit hol kell keresni – a hallgatóimnak is mindig azt mondom, a jogszabály használatának ismerete a lényeg, nem az, hogy mit tudnak memorizálni.

D.S.B. Olvastam, hogy sok európai uniós jogösszehasonlító projekten dolgozott. Mi az Ön szemében ezen projektek legnagyobb előnye?

R.K.: Az én munkám inkább az európai uniós rendelkezések nemzeti jogba való beilleszthetőségével kapcsolatos kérdések vizsgálata volt, ugyanis kiemelten fontosnak tartom, hogy mielőtt egy európai uniós jogszabály hatályba lép, nézzük meg, milyen következményei lesznek ennek a nemzeti jog szintjén. A tagállamok „gondolatainak” feltérképezése nagyon fontos, hiszen saját jogrendszerrel rendelkező entitásokról beszélünk, nem mindegy tehát, mennyire kompatibilis belső szabályaikkal az uniós jog. Én magam nagy támogatója vagyok az európai uniós büntetőjogi együttműködéseknek, hiszen a közös piac és politikai térségben ezen terület is elengedhetetlen.