Olvasási idő: 5 perc

Nem a mai klímaváltozás az első az emberiség történetében, hiszen voltak jégkorszakok, felmelegedések, „világvégék” már korábban is. A médiának köszönhetően ma ez az egyik legnagyobb probléma, ami miatt a mai fiatalok szoronganak. De lesz-e valóban világvége? Meg tudja-e ezt egyáltalán a mai tudomány biztosan mondani? Ilyen és ehhez hasonló izgalmas kérdéseket boncolgattunk Prof. Dr. Rácz Lajossal, a Szegedi Tudományegyetem oktatójával, aki igazán közvetlen hangú és humoros módon beszélt KP-s diákjainknak a klímaváltozásról, az ehhez kapcsolódó klímaszorongásról, az emberiség történetének korábbi, hasonlóan nagy problémáiról.

KP-s diákjaink nagy érdeklődéssel hallgatták Rácz Lajos professzor urat, aki közvetlen, vidám stílusban, közérthetően beszélt egy nagyon komoly témáról, a klímaváltozásról, amely ma az egyik legfontosabb kérdés, és „behívja” a pusztulás fogalmát is – mondta előadásának bevezetőjében. A mai fiatalokat egyébként is nagyon foglalkoztatja ez a probléma, hiszen a média egyik kedvenc témája ez napjainkban. Tudjuk, egy hír akkor hír, ha magas a hírértéke, ezért elindult egy licitálás ezen a téren, ami már sokszor a realitás határait is átlépi – tette hozzá a professzor.

Azok a megállapítások, melyeket 20-30 éve tényként kezeltek, ma már nem tekinthetők annak – a tudomány a természeténél fogva nem tud végső megoldást adni. A természeti változások vizsgálatakor a rendelkezésünkre álló forrásokra kell támaszkodnunk, és a természettudományi források pontosan meg tudják mondani, milyen változások történtek az elmúlt évezredekben, de a történeti források is sokat elmondanak erről, például Thököly naplójából pontosan megtudhatjuk, milyen volt az időjárás akkor.

Többen, többször is megjósolták már a világvégét, de felvetődik a kérdés: kivel történik meg a világvége? Személyt, települést, egy népet, vagy akár az egész emberiséget érinti? És egyáltalán, mi a világvége?

A klímaváltozások mindig is részei voltak az életünknek, volt, amikor sokkal „durvább” időszak volt, mint ma – hívta fel a figyelmet a professzor –, a jelenkori felmelegedés nem kiemelkedő, csak a természetes tényezők és az ember ipari tevékenysége is abba az irányba viszi az eseményeket, hogy még gyorsabban melegedjen a Föld. Voltak „világvégék”, amelyekben az éghajlati változás szerepet játszott, mint például Noé és az özönvíz, a 14. sz. nagy pestisjárványa, de ide sorolhatjuk a tűz megszelídítését is, amely a Homo Erectushoz köthető. A tűz használata magával hozta – mint minden technikai fejlődés – a hatalom és függőség kialakulását, a tüzelőanyagigényt, de velejárója lett a füst és hamu is, azaz a környezetszennyezés is. 

A 14. sz. pestisjárvány kora volt a kis jégkorszak ideje, amikor Európa az alultápláltság állapotába került, csökkent a termőföldek területe, és ez egy létfenntartási válságot eredményezett. Ebben az időszakban nem volt fizikai orvoslás, azon múlt valakinek az élete, hogy milyen volt az immunrendszere.

A 6 év alatti gyerekek közül minden harmadik meghalt, és az emberek úgy érezték, elérkezett az apokalipszis, és azt gondolták, ez Isten büntetése.

A jelenkori felmelegedéssel kapcsolatban az előadó elmondta, a Duna Magyarországon 1963-ban fagyott be utoljára, és ekkor még attól féltek, mi történik, ha visszatér a jégkorszak. Az ember biológiai államcsínye 1880-1960 között történt meg, amikor az iparosodás, az urbanizácó és a gyarmatosítás elkezdődött. Az igazi felmelegedés az 1980-as évektől gyorsult fel. Vannak olyan helyek, ahol drasztikus mértékben emelkedik ennek hatására a tengerszint, mint például Floridában vagy Bangladesben. De míg a gazdag országok meg tudják oldani ezt a problémát, az olyan szegény országok, mint Banglades nem, hiszen a népessége nagyon gyorsan nő, és az ország egyharmada 5 méterrel él csak a tengerszint fölött, ezért, ha emelkedik a tengerszint, nem tudnak tovább ott maradni – ráadásul a só miatt a termőföld is megszűnik –, ezért az egyetlen lehetőség számukra az elvándorlás.

A professzor szerint ma nem a klímaváltozás az, ami problémát okoz, hanem az emberiség sebezhetősége. Míg korábban ugyanis az emberek mindenhez alkalmazkodtak, ma egy mesterséges világban élünk, és mindenhez ragaszkodunk. Nem vagyunk már igazán életképesek, az amazonasi őserdőben biztosan nem élnénk túl egy éjszakát sem – tette hozzá zárásképpen Dr. Rácz Lajos.