Olvasási idő: 6 perc

Napi kétszeri autómosás és élére állított fűszálak, míg máshol elsivatagosodás. Szürreális Beatles-szoborcsoport a vurstli mellett és Manasz-szobor Lenin elvtárs helyett. Üzbegisztánban, Kazahsztánban és Kirgizisztánban – egykori szovjet tagországokban – tettek szakmai látogatást az MCC Migrációkutató Intézetének munkatársai, akik többek között arra is kíváncsiak voltak, mennyire érezhető ma is ezekben az országokban az egykori nagyhatalom, a szovjet fennhatóság utóhatása, mennyire önállósultak, nyitottak-e a nyugati világ felé, és milyen migrációs problémákkal küzdenek a térségben. A miskolci MCC-ben a személyes élményekkel, fotókkal színesített beszélgetés során mi magunk is úgy érezhettük, mintha mi is ott jártunk volna Közép-Ázsiában.

Vargha Márk vezető elemző, az expedíció egyik résztvevője és beszélgetőpartnere, Tóth Bettina junior kutató segítségével igazán színes képet kaphattunk Közép-Ázsia e három országáról, amelyek sok mindenben őrzik még az egykori szovjet nagyhatalom emlékeit, de egyre erőteljesebben éledezik a nemzeti büszkeség is, és próbának önállósulni a három nagyhatalom – Oroszország, Kína és Irán – szorításában egyensúlyozva.

Üzbegisztán fővárosában, Taskentben az az érzése a látogatónak, mintha Svájcban járna – emlékezett vissza Vargha Márk – mert rendezettségét, „jólfésültségét” tekintve messze felülmúlja az európai országok többségét. A fűszálak szépen rendezett sorokban, mindenütt virágok és működő szökőkutak – a szocialista parkosítás öröksége ez – nyolc sávos sugárutak, hatalmas építkezések nyújtanak kellemes látványt az ideutazó számára. Az elemző azonban felhívja a figyelmet az országban uralkodó kettősségre: a csodásan rendezett és állandóan öntözött parkok, terek mellett, az ország déli területein hatalmas vízhiánnyal, elsivatagosodással küzdenek – persze a fővárosiakat ez sem akadályozza meg abban, hogy naponta kétszer mossák meg Chevrolet autóikat – emellett hatalmas a légszennyezettség, és a külföldiek körében is oly kedvelt dinnye- és más gyümölcsültetvényeket szennyvízzel locsolják.

Azt is megtudhattuk a kutatótól, hogy a klán alapú autokrata társadalomban még mindig fontosak a régi hagyományok, és nem mindenben hajlandóak a nyugati életmódhoz közelíteni, így az sem megengedett, hogy a bárokban, mulatókban egymással táncoljanak a fiúk és a lányok. Ez sem szegi azonban kedvét a fiataloknak, egyre több gyermek születik, talán az egyre erősödő nemzeti öntudatnak és az éledező – korábban a Szovjetunió által elnyomott – iszlám vallásnak is köszönhetően. A sokfelé nagy problémát jelentő vízhiány azonban épp az ellenkező hatást fejti ki, ezeken a területeken nagy az elvándorlás, sőt, sokan emiatt hagyják el az országot is – hangsúlyozta a migrációkutató.

„Utazásunk” második állomásaként Almatiba, Kazahsztán fővárosába kalauzolt minket Vargha Márk, ahol a városi kertészek munkája észrevehetően kevésbé precíz, mint az üzbégeké – mondta mosolyogva – légszennyezettségben viszont nem maradnak el szomszédjuk fővárosától. Itt egy nyugatibb világgal találkozhatunk, tele számos nyugati stílusú étteremmel, kávézóval, ahol a vendégeknél általános a többórányi – süppedős fotelben – üldögélés és semmittevés, és itt találkozhatunk a vurstli mellet a kissé szürreális Beatles szoborcsoporttal is, ami – ugyan oda nem illő módon – azért mutatja a nyitást a nyugati kultúra felé.

A migrációkutató kiemelte, migrációs szempontból Kazahsztán helyzete különlegesnek mondható Közép-Ázsiában: nemcsak származási, hanem célország is, hiszen a tőle délre fekvő valamennyi állam polgára képviselteti magát az alacsonyan képzett vendégmunkástömegben, viszont a fejlett készségekkel rendelkezők innen is továbbmennek Oroszországba.

De ugyanilyen népszerű célállomás Oroszország a kirgizek számára is, akiknél az expedíció harmadik állomásaként jártak a migrációkutatók. Még a napjainkban zajló háború sem tántorítja el az Oroszországban élő kirgizeket attól, hogy ott maradjanak, sőt, továbbra is nő a kivándorlás oda. A Biskekről – a kirgiz fővárosról – készült fotókat látva, nem csodálkozunk, hiszen lerobbant gyárak, bádogviskók, elhanyagolt játszóterek, rendezetlenség és hatalmas szmog jellemzi az országot.

Biskekben a – migrációval is foglalkozó – munkaügyi miniszterrel is találkoztak az expedíció tagjai, akitől megtudták, a politikai- és szabadságjogok tekintetében ez az ország a „legtisztább”. A népesség összetételét tekintve, többféle nemzetiség él együtt Kirgizisztánban is, és sajnos ez az együttélés nem mindig zökkenőmentes: a nagy létszámban itt élő üzbégek és a kirgizek között többször volt már összetűzésig fajuló konfliktus.

A kirgizek egyébként – a kazahokhoz hasonlóan – nomád népek, eltörökösödött mongolok, akik nagyon értenek többek között a nemezeléshez, nagyon szép dolgokat készítenek, például a kalpagot, amiből nem mindegy, hogy ki milyet visel – tudtuk meg Vargha Márktól. A kirgizek egyrészt a múltban élnek, de a jövő felé is tekintenek – mondta az elemző, mert bár Kirgizisztán egy kapitalista ország, mégis ott van a köztereken Lenin, Marx és Engels szobra is. A nemzeti öntudatra ébredés egyik jele viszont, hogy a főváros nagy teréről a Lenin-szobrot száműzték egy félreeső helyre, hogy helyét átvegye a kirgiz hősi eposz alakja, Manasz. Most ő figyel a magasból az emberekre. De a rádió egyik csatornáján akár a nap 24 órájában is követheti valaki a Manasz-eposzt – mesélte Vargha Márk.

Itt, Kirgizisztánban találkoztak a magyar delegáció tagjai a dungánokkal is, a helyi, pár tízezer fős, ám dinamikusan növekvő létszámú kínai eredetű, muszlim vallású kisebbséggel, akik nyitottsággal fordultak az addig még sosem látott magyarok felé. A kirgizekről általában is elmondható, hogy szeretik a magyarokat, testvéreknek tekintenek minket, az országukba látogató hazánkfiait kedvesen fogadják, és tudják, hogy nem tévesztendő össze Budapest Bukaresttel – mondta el a kutató.

A kirgizek együttműködőek, nem csak Oroszországgal, de a világ más népeivel is. Nekünk magyaroknak is meg kell ragadnunk a lehetőségeket gazdaságilag, de a kultúra, az oktatás és a tudomány terén is, hogy szorosabb kapcsolatot építsünk ki velük a következő évtizedekben – hangsúlyozta a vezető elemző.