Olvasási idő: 5 perc

Hét halálos gazdasági főbűn, amit minden diáknak ismerni kell. James Otteson ’Seven Deadly Economic Sins’ címmel jelentette meg legújabb könyvét, amelyről egy online könyvvita formájában az MCC hallgatóságával is megosztotta gondolatait. A vitáról dr. Cséfalvay Zoltán, az MCC Technológiai Jövők Műhelyének vezetője, az esemény moderátora készített összefoglalót.

Ma már talán kevesen tudnák felsorolni a hét (halálos) főbűnt, – kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, és jóra való restség, – amelyek önmagukban talán nem mindig oly nagyok, ám további sokkal súlyosabb bűnök forrásává válhatnak. 
Talán nem véletlen a párhuzam a keresztény erkölcsi tanítással, hiszen Otteson az indiánai Notre Dame katolikus egyetemen tanít filozófiát és üzleti etikát. A különleges kombinációból pedig egy olyan könyv született, aminek nyugodt szívvel lehetett volna akár azt az alcímet is adni, hogy ne bűnözzünk a szabad piacgazdasággal szemben, mert akkor mindannyian csak rosszabbul járunk (Otteson, a szó ideológiai telítettsége miatt, kifejezetten kerülte a kapitalizmus kifejezést). 

Rövid nyitó előadásában ugyan csupán két halálos gazdasági főbűnről beszélt részletesebben, ám így is mindenki számára azonnal világossá válhatott a könyv fő mondavalója: az a gazdasági rendszer prosperál, amely a szabad és független emberek kooperációjára épül. Amíg az emberiség történetében hosszú évezredeken és évszázadokon át szinte alig volt gazdasági növekedés, mert egyes birodalmak viszonylagos jóléte csak más népek és országok kifosztásából eredt, addig a 18. század második felében olyan mély változás játszódott le a morális attitűdben, ami alapvetően átalakította a történelem menetét. A mások kifosztásra építő modellt, játékelméleti szóhasználattal élve, a zéró összegű játszmát, felváltotta a kooperációra és piaci cserére támaszkodó modell, ismét játékelméleti kifejezéssel, a nyertes-nyertes játszma. 

Ennek azonban alapfeltétele volt egy gyökeres morális változás, a másik ember önállóságának és függetlenségének tiszteletben tartása, és annak elismerése, hogy az ember önként és saját jószándékából lép be egy kooperációba (vagy marad ki abból). Az együttműködés pedig nyilvánvalóan haszonnal jár azok számára, akik részt vesznek benne, és mivel az együttműködéssel növekszik a javak mennyisége és minősége, és vele együtt az általános jólét, ezért végső soron azok is jól járnak ezzel, akik éppenséggel kimarnak egy adott piaci kooperációból. 

Ebből az alapállásból nézve pedig már könnyen beazonosíthatóak a gazdasági főbűnök, mint például az a hit, hogy a központi tervezés mindent megold, hogy a piacok mindig tökéletesek, vagy, hogy a technológiai haladás eleve adott és megállíthatatlan. Sohasem szabad elfelejtenünk azt sem – mondja Otteson, – hogy miden gazdasági döntésünk új lehetőségeket nyit meg, mint ahogyan egyúttal elzár más utakat. Egy adott tevékenység alternatív költsége (opportunity cost) több mint százötven éve, Frédéric Bastiat óta ismert, de Otteson számára ismét legalább ennyire fontos annak morális háttere: alternatívák között mérlegelni csak a döntéseiben szabad ember képes. 

Otteson  a vitában nem kerülte meg azokat a kérdéseket sem, amelyekre adott válaszai napjaink népszerű narratíváit nézve olykor már az ’eretnekség’ határait súrolták. Így például, szembeszállt azzal a lépten-nyomon hangoztatott állítással, hogy korunkban a gazdagok gazdagabbak a szegények pedig szegényebbek lesznek. Hiszen, - egyetértve az 1998-as közgazdasági Nobel-díjas Amartya Sen-nel – Otteson is tovább kérdez: valójában milyen egyenlőtlenségekről beszélünk, hiszen az egyenlőtlenségeknek nagyon sok fajtája és vonása van. Ráadásul, statisztikailag is pontatlan a harcias megfogalmazás, mert az esetek többségében, noha valóban nyílik az olló a tehetősebbek és a szegények között, a számok azt mutatják, hogy gazdagok gazdagabbak lettek, míg a szegények helyzete változatan maradt. Az igazi kérdés Otteson számára mégis inkább az, hogy mi okozza az egyenlőtlenségeket, mert – és ez hangzott talán a leginkább ’eretnek’ kijelentésének, – a gazdasági növekedés és a prosperitás szempontjából nem minden egyenlőtlenség káros. Otteson szerint károsnak, vagy könyve címénél maradva: bűnnek, akkor tekinthető az egyenlőtlenség, ha az például gazdasági és jogi erőszakból vagy bürokratikus önkényből, vagyis a kooperációs modell megsértéséből fakad.

Természetesen, Otteson is adott egy alcímet új könyvének: ’A jólét és a boldogság akadályai, amelyeket minden polgárnak ismernie kell’. Ha nincs is időnk elolvasni mind a 320 oldalt, az MCC-s könyvbemutató és vita hetven perce – reméljük – segíthet majd eligazodni a gazdasági főbűnök között.