Olvasási idő: 3 perc
„Maga a gazdasági növekedés nem káros a környezetre - a növekedés csupán egy statisztikai illúzió” – hangsúlyozta Richard Werner professzor legutóbbi debreceni előadásunkon. A University of Winchester közgazdász tanára szerint a GDP és a nemzeti jövedelem statisztikai fogalmak és a termodinamika törvényei szerint nincs valós növekedés fizikai értelemben.
Richard Werner prezentációjában elmondta: „a tény az, hogy a gazdasági növekedés nem káros önmagában, ami ártalmas a környezetre, az a szennyezés és környezet károk, melyeket természetesen meg kell állítani. A növekedés nem egy ellenség, csak egy statisztikai illúzió.” Rámutatott, olyan fogalmak mint a GDP 200-300 évvel ezelőtt alakultak ki, amikor a pénzügyi szereplők megpróbáltak mutatókat találni arra, hogy mennyire erős egy gazdaság, statisztikai adathalmazokat raktak össze.
Kifejtette, a gazdasági növekedésre szükség van a jólét megteremtéséért és ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a környezetvédelem költségeit. A gazdasági növekedés egy szükséges feltétel. „Minél nagyobb mértékű a gazdasági növekedés, akkor egyre nagyobb erőforrásaink lesznek arra, hogy megóvjuk a környezetet.” - mondta Werner Professzor.
Az előadás során a professzor egy rendkívül érdekes és provokatív témát is körüljárt: a kormányzati beavatkozás szerepét a piaci eredmények javításában. Az előadó szerint a kormányzati beavatkozásról alkotott gondolkodásunk sokkal rugalmasabbnak kellene lennie, mint ahogyan azt eddig gondoltuk.
Szerinte a kormányzati beavatkozásnak csupán az elméleti, "Alice Csodaországában" létező torzítása és hatékonyságvesztesége van. Valóságban minden piacot mindig korlátoznak, és ezért a kormányzati beavatkozás könnyedén képes lehet a piaci eredmények javítására.
Az előadás során Professor Richard Werner bemutatta a gazdasági fejlődés más megközelítéseit, különös tekintettel Friedrich List fejlesztésgazdaságára, amely a kereskedelemre és iparpolitikára összpontosított, valamint a német gazdaságtanra, amely a történelmi iskolára (Historical School) épült, és szélesebb fókuszt, intézményi tervezést és a bankhitelek szerepét vizsgálta.
Werner professzor elmondta, hogy ezeket a fejlesztéspolitikákat sikeresen alkalmazták Németországban és az Egyesült Államokban. Kevesen tudják azonban, hogy ezeket az intézkedéseket kelet-ázsiai országokban is alkalmazták.
A japán "csoda", az "kelet-ázsiai csoda" (a Világbank 1993-as tanulmányának neve) és a kínai "csoda" mind azt mutatják, hogy ezek az országok minimálisan vagy egyáltalán nem hiteleztek külföldről, hanem olyan politikákat alkalmaztak, amelyeket az IMF és a Világbank kifejezetten nem támogattak vagy tiltottak, mint például a bankrendszerben a hitelirányítás bevezetése. Ezek a politikák lehetővé tették ezeknek az országoknak a gazdasági függetlenség elérését, és Kína esetében akár a világbirodalmi státusz elérését is.
