Olvasási idő: 5 perc

Saul Kelly, a londoni King’s College professzora a Vezetés és annak teóriái című előadásával érkezett hozzánk.

Saul Kelly a londoni King’s College professzora, a biztonságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok szakértője, történész. Számos képzést tartott már a hadi vezetés témakörében, mind az akadémiai szférában, mind célzottan a brit katonaságban. Eddigi életútja során többször bejárta a Közel-Keletet, több hadi gyakorlaton és bevetésen is részt vett megfigyelőként, hogy testközeli tapasztalatok által kapjon visszacsatolást arra nézvést, hogy mire van szüksége a tanítványainak. Eddigi húszéves egyetemi karrierje során több mint kétezer hallgatót oktatott. Hozzánk a Vezetés és annak teóriái (Leaderhip and its Theories) című előadásával érkezett.

A pénteki beszélgetés során a témájához tartozó, a közelmúltban lezajlott és aktuális geopolitikai eseményeket világította meg számunkra Kelly, így kitértünk az Arab Tavaszra és az iráni tankerhajó felrobbanására is. Majd, az interjú továbbhaladtával, egyre hangsúlyosabbá váltak a kutatói tevékenységére, illetve magánvéleményére vonatkozó kérdések.

A szombati esemény alkalmával a brit egyetemi oktató egy átfogó keretrendszert mutatott be, aminek alkalmazásával különböző attribútumok alapján lehet kategorizálni a vezetőket; tágan értelmezve a kifejezést: a vezetési stílusuk alapján. Ezt követően nyílt lehetőségünk alkalmazni a frissen megismert elemzési módszert. Kelly csoportokra osztotta a társaságot, melyek mindegyike kapott egy történelmi személyt a második világháborúból, akiket e módszertan szerint kellett kategorizálniuk. Így a résztvevő szakkollégisták mélyebben beleláttak az Adolf Hitler, Winston Churchill, Bernard Montgomery, George C. Marshall, valamint Dwight D. Eisenhover karaktere mögött meghúzódó vezetői stílusba. A csoportok először külön-külön is újra felelevenítették az elméletet, majd elkezdték feldolgozni az oktató által biztosított tanulmányokat/könyvrészleteket, s ezt követően új szakmai források után kutattak. Végül minden csoport egy-egy szószólója negyedórában prezentálta, mire jutottak, illetve ezek után az érdeklődők kérdései sem maradhattak el. A prezentációkat követően Kelly úr megfogalmazta a javaslatait és kritikáit az elemzésekkel kapcsolatban, és értékelte az eredményeket, amihez a brit hadseregnél alkalmazott technikát alkalmazta. Ezt a speciális eljárást „short wash-up”-nak nevezik a brit hadseregnél.

A mi csapatunk Bernard Montgomery karrierjét követte végig. Az áttekintés során kiemeltük az életpályája legfontosabb pontjait, amelyek befolyásolták a döntéseit. Továbbá összegeztük a Montgomery szemléletéből levonható tapasztalatokat, amiket egy 21. századi vállalatnál is alkalmazni lehetne. A tábornok számára a legfontosabb értékek a motiváltság, a csapatmunka, az információáramlás és a folyamatok monitorozása voltak. Emellett az alapos felkészültséget is rendkívül fontosnak tartotta, maga képezte az embereit, sőt a toborzások alkalmával is személyesen jelent meg, hogy kiválogassa a legjobbakat. A tábornok ugyanakkor számos hibát is elkövetett a pályafutása során, túlzott önbizalmából fakadóan. Erre kiváló példa az a második világháborús diplomáciai konfliktus, melynek során Montgomery tábornok nem értett szót az amerikaiakkal, ami a normandiai partraszállás után nagyban késleltette a hadműveleteket. Azonban ez sem tudta elhomályosítani a harcok során szerzett érdemeit, így továbbra is a legkiválóbb katonai vezetők között tartják számon.

Véleményem szerint rendkívül érdekesre sikeredett a workshop. Egyrészt a hazai felsőoktatási rendszerben sajnálatosan egyáltalán nem elterjedt az az oktatási stílus, melynek esetében a hallgatók az oktató támogatásával és moderálásával saját kutatómunkájuk és a csoporton belül kialakult viták keretében ismerkednek meg egy adott témával. Másrészt a hadi vezetés annyira specifikus téma, mellyel tanulmányaink során még nem találkoztunk a középiskolai történelemórákon kívül. Harmadrészt meglepő volt az, hogy – hangozzék is bármilyen elcsépelten – mennyi mindent lehet tanulni a múltból. Az alkalom végkicsengése gyanánt arra jutottunk, hogy az egyes szituációkhoz más és más vezetői stílusokat kell adaptálni, s ezekhez alkalmazkodni kell vezetőként is.

Laskay Katalin
(MOME – design és művészetmenedzsment MA)  

Reizinger Kristóf
(ELTE – biztosítási és pénzügyi matematika MSc),

Tóth Máté
(BCE – pénzügy MSc)
 

A fényképeket készítette: Gyurkovits Tamás, MCC