Több mint 20 ország szaktekintélye a béke fontossága mellett – Zárult az MCC Budapest Peace Forum második napja

A nagyszabású nemzetközi konferencia második napja Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nyitóelőadásával indult. A miniszter angol nyelvű, a külföldi közvetlentőke-befektetésekről szóló előadása szerint változás áll be Magyarország finanszírozási szerkezetében. Magyarországot alapvetően belülről finanszírozzák, de a külső finanszírozás is nagyon fontos, sőt, egyre fontosabb. Emlékeztetett, a magyar gazdaság egyike a legnyitottabb OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) gazdaságoknak, sorrendben a negyedik.

Nagy Márton szerint két alapvető feladat áll a gazdaságpolitika előtt: új tőkebefektetéseket kell hazánkba vonzani és a profit tekintetében szükséges növelni az újrabefektetéseket. A miniszter kiemelte, ehhez megvannak az adottságok, hiszen hazánk kiváló befektetési környezetet kínál. A külföldi tulajdonú vállalatok 10 százalékos hozamot realizálnak hazánkban.

Szintén kiváló eredmény, hogy Magyarországon teljes foglalkoztatottság van. Ami fejlesztésre szorul, az a termelékenység és a munkaerő hatékonysága. A magyar gazdaság a híd, ami összeköti nyugatot és keletet, valamint ipart és szolgáltatószektort, a külföldit és a hazait is – zárta sorait a miniszter.

Az energiaválság nem piaci problémákon alapul, az EU politikájának köszönhető

Az ukrajnai háborúval teljesen elveszítettük az energiaellátási stabilitásunkat – emlékeztetett a MOBEN Consulting alapítója a Peace Forum második napjának első panelbeszélgetésén. Emin Emrah Danis elmondta, bár az energiaárak az év elejére normalizálódtak, a helyzet az elhúzódó háború miatt továbbra is annyira bizonytalan, hogy nyár végére ismét bekövetkezhet egy árrobbanás. Az energiaválság nem piaci tényezőkre vezethető vissza, hanem politikaiakra. Pontosabban az Európai Unió politikájának köszönhető.

Bár Oroszország kezdte a háborút, de az energiaháború valójában Európának köszönhető – hívta fel a figyelmet a diskurzus során a West Bohemia Egyetem Professzora, a Svatopluk alapító elnök. Petr Drulak szerint az EU „hipnotizáltnak” tűnik ebben a kérdésben, nem hajlandó tágítani szankciós politikájától.

Bár az orosz energiahordozók szerepe Európában jelentősen csökkent, az alternatívák nem versenyképesek – hívta fel a figyelmet a MOL-csoport Csoportszintű Stratégiai Operáció és Üzletfejlesztés ügyvezető igazgatója. Bacsa György szerint a mostani európai megoldások és importmódok drágábbak, a cégeknek több kiadással járnak. A globális versenyben Európa emiatt nem elég erős.

Valójában a korlátozott energiakészletekért versengenek az európai államok egymással – reagált a Chair for Diplomacy and Cyberspace igazgatója. Shaun Riordan az LNG megoldásokkal kapcsolatban megjegyezte, nem mindenki számára hozzáférhető és szállított mennyiség tekinteténen sem kielégítő ez a megoldás. Szerinte a kontinens energiabiztonsága forog kockán, így változásra van szükség az energiapolitikában. Riordan figyelmeztetett, ennek legfőbb akadálya ugyanakkor az, hogy az energiadiplomácia és politika ideológiai alapú és nem a realitásokra épül.

A nemzetközi jog kiemelt szerepe a háborús konfliktusban

„A fegyverek között elhallgat a jog.”

Ez a Cicero idézet volt Sándor Lénárd, az MCC Nemzetközi Jogi Műhelyének vezetőjének felütése az MCC béke konferenciájának második napján, az állami szuverenitás határairól szóló panelbeszélgetésen. A háború és béke kérdését jogi szempontból vizsgáló szakértők, Varga Réka, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja, Evans Ogada, a Nairobi Egyetem előadója, Sanjay Kumar Pandey, a Jawaharlal Nehru Egyetem professzora, Akihiro Iwashita, a Hokkaido Egyetem professzora, valamint Miguel Ayuso-Torres, a Comillas Pontificial Egyetem professzora mind egyetértett abban, hogy a jog – és ezen belül a nemzetközi jog – szerepe igenis fontos ebben a helyzetben.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánja kiemelte, a fegyveres, fizikai háború mellett egyfajta jogi háborúról is beszélhetünk. Varga Réka arról is beszélt, hogy Oroszország már a háború indulását is jogi érveléssel támasztotta alá.

Evans Ogada úgy vélekedett, a konfliktus kapcsán valamennyi állam szeret az erkölcsi nagyság szerepében feltűnni, valamint előfordul, amikor azt akarják bizonyítani, hogy jogkövető államként mindenben a jogszabályi előírásoknak megfelelően cselekszenek. A Nairobi Egyetem előadója leszögezte, Oroszország már a háború kirobbantásakor megsértette a nemzetközi jogi normákat a szuverenitásra és a területi integritásra vonatkozóan.

Erre reagálva, geopolitikailag közelítve a kérdést, Sanjay Kumar Pandey szerint az orosz szempontokat is érdemes megvizsgálni. Az ő szemszögükből nézve az USA és a nyugat számos korábbi megállapodást megsértett. A Jawaharlal Nehru Egyetem professzora emlékeztetett, a nyugat az oroszokat sarokba szorítja a NATO bővítéssel, ezzel pedig orosz szempontból aláássák a biztonságukat.

A Comillas Pontificial Egyetem professzora szerint a háború és a jog nem összeegyeztethetetlen. Ma viszont totális háborúról beszélhetünk, gazdasági és jogi háború is zajlik, ahol a jogot, mint a háború eszközét használják az egyes államok – tette hozzá Miguel Ayuso-Torres.

Akihiro Iwashita, a Hokkaido Egyetem professzora úgy látja, több szempontból nevezhetjük a konfliktust akár egy hidegháború 2.0-nak is, bár bizonyos mértékben mégiscsak másról van szó. Kettős kihívást foglal magában ez a helyzet, amelyben a hidegháború és a II. világháború utáni rendszer is válságban van. A professzor szerint 30 boldog év után számos bizonytalanság jelentkezett, és mára nemzetközi jogi szempontból is egy krízisben tatáljuk magunkat.

Varga Réka zárógondolata szerint a nemzetközi jog feltehetőleg nem fogja megoldani ezt a konfliktust, de keretet tud adni hozzá. A mediáció alap lehet a kiindulási pontra, azonban fontos, hogy mindkét fél elfogadja a közvetítő államot.

Mielőbb megoldást kell találni a háborús konfliktus elcsitítására – példák békére a történelemben

Az MCC Peace Forum konferencia kilencedik panelbeszélgetésének középpontjában a jelenlegi ukrán-orosz háború, valamint a történelmi események jelenre gyakorolt hatása állt. A beszélgetés célja volt, hogy mélyebb megértést nyújtson a történelem összetettségéről és annak a mai életünkre gyakorolt jelentőségéről. A szakértők feltették hát maguknak a kérdést: Mit tanított számunkra a történelem?

A jelenlegi háborús konfliktust látva semmit – adta meg a rövid és velős választ Hahner Péter, a Rubicon Intézet főigazgatója. A szakember megosztotta véleményét, miszerint az iskolai történelemoktatásban csak azt sajátítjuk el, amire szeretnénk emlékezni. Az emberiség történelme annyira összetett, hogy mindenki csak a saját nézőpontjára és érdekeire koncentrál benne. A békekötés kapcsán Hahner megjegyezte, akkor lehet tartós és sikeres békéről beszélni, ha a veszteseket nem tépázzuk meg túlságosan, és a jövőben partnerekként, egyenlő felekként tekinthetünk rájuk.

Christopher Davis, az Oxford Institute of Population Ageing csoport munkatársa főként a 20. századi történelemmel kapcsolatos kutatásai alapján állapította meg, milyen lehetséges végkimenetele lehet egy háborúnak. Mint elmondta, beszélhetünk teljes győzelemről – mint például a második világháború kapcsán –, de előfordulhat az is, hogy a harcoló felek kimerülnek – mint az Észak- és Dél-Korea közti konfliktus esetében –, ami egyfajta tűzszüneti állapotot eredményezhet, aminek megvan a maga jogi háttere. Beszélhetünk ugyanakkor olyan tűzszüneti állapotról is, ami nincs kimondva, emiatt pedig egy befagyott konfliktus eredményeképp jön létre – ez a helyzet például Grúzia és Örményország esetében. Létezik ugyanakkor egy negyedik kategória is: amikor az ellenségesség a két fél között megszűnik. Ez lenne az ideális – mutatott rá –, minden konfliktus esetében erre kellene törekedni.

Damjan Krnjevic Miskovic, az Ada Egyetem oktatója egyetértett Christopher Davisszel, felhozva Szíria és Izrael példáját: bár a két ország nem oldotta fel a közöttük húzódó ellentéteket, már több mint tíz éve egyfajta tűzszüneti állapotban vannak. Nem idális helyzet – mondta a szakértő –, de az érintettek megtanultak együtt élni a formális megoldás hiányával. Hozzátette, hogy alternatív megoldásokban is lehet gondolkodni – például népszavazás –, de előbb vagy utóbb muszáj kompromisszumot kötni, és valamilyen módon lezárni a háborút. Igaz ez Oroszország és Ukrajna esetében is. Mivel nincs kizárva, hogy az orosz oldal esetleg atomfegyverekhez nyúljon, mielőbbi megoldást kell találni a feszültség valamilyen módú elcsitítására.

Juan Gabriel Tokatlian, a Torcuato Di Tella Egyetem dékánja úgy vélte, a háború és béke kérdéskörében érdemes azt a kérdést is megvizsgálni, miként lehet elkerülni egy háborút. A szakértő véleménye szerint ennek három fontos eszköze van: a regionális párbeszéd, a harmadik fél általi mediáció és a nemzetközi döntőbíráskodás. Ezen eszközök sikeres alkalmazásával Dél-Amerikában vívták a legkevesebb háborút az elmúlt 200 évben. A háború maga a probléma – mutatott rá Tokatlian –, így annak elkerülése jelentheti az igazi győzelmet.

A béke a keresztény és a zsidó hit egyik alapértéke

A béke a keresztény hit egyik alapértéke – kezdte Carsten Uwe Rentzing, a Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház közép- és kelet-európai képviselője az orosz-ukrán háborút vallási szemszögből vizsgáló panelbeszélgetést. A korábbi püspök arra is kitért, hogy a háború nem származik Istentől, hiszen tőle csak az élet származik, melyre Jézus iránymutatásait hozta példának.

Matthew Schmitz, a Compact Magazine alapítója és szerkesztője katolikus szemszögből értékelte a kérdést. Mindenekelőtt meg kell említeni Ferenc pápa szerepét, aki az elsők között szólított fel a háború befejezésére, valamint a béketárgyalások megindítására.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija a háború és béke kérdéskörével kapcsolatban megemlítette, hogy a Bibliában rengeteg háborúról olvashatunk, de ezek egy adott kor adott helyzetét mutatják be, semmiképp nem tekinthetők követendő példának, sokkal inkább olyannak, amelyből tanulnunk kell. Kiemelte, a Talmud törvényei szerint az erőszak, a háború sohasem opció, csakis akkor, ha az önvédelemből történik.

A béke nem csupán a fegyverek jelenlétének hiányát jelenti – hívta fel a figyelmet Carsten. A német püspök hangsúlyozta, hogy a békének mindenféleképpen igazságosnak kell lennie. Véleménye szerint az igazságos béke a lakosság jólétéből és az érdekek kiegyenlítésből tevődik össze – tette hozzá. Köves Slomó a béke kapcsán kiemelte, manapság megfelejtkezünk arról, hogy a számok és hírek mögött egy-egy ember személyes tragédiája áll. „Egy igazságos béke megkötésére kevés esélyt látok” – vélekedett Matthew Schmitz. Köves Slomó igazat adott az amerikai szakembernek megjegyezve azt, hogy csakis Isten tudja a tökéletes békét biztosítani, hiszen az Ő jelenléte nélkül csak kompromisszumos megoldás születhet. Ugyanakkor egyetértettek abban, hogy bármiféle béke és fegyvernyugvás jobb mint az, hogy emberek halnak meg.

A panel mélyebb teológiai témákat is feszegetett. Hol van a háborúban Isten, vajon Ő kinek a pártján áll – vetődött fel a kérdés. A panelbeszélgetés minden résztvevője egyetértett abban, Isten a szenvedőkkel együtt szenved és Ő mindenhol jelen van.

A nukleáris hatalmak együttes felelőssége egy atomháború elkerülése

A nukleáris eszkaláció egy nagyon is valós veszély – mondta George Beebe, a Quincy Institute vezetője. Dick Chaney volt amerikai alelnök egykori tanácsadója hozzátette, hogy az orosz ukrán konfliktus 2014-es kirobbanásának orosz szemszögből egyik fő oka az volt, hogy Oroszország el akarta kerülni, hogy a Krími-félszigeten található Szevasztopol kikötője NATO bázissá váljon. A szakember ismertette az Oroszország által alkalmazott elrettentés technikáját. E modell szerint egy agresszív hatalom csak akkor állítható meg, ha egy nagyobb, erősebb ellenféllel találja szembe magát, melyre a történelemből számos példát ismerünk – emlékeztetett George Beebe, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy csak a diplomácia vethet véget a konfliktusnak.

Max Abrahms, a Northeastern Egyetem professzora szerint a nukleáris fegyverekről nagyon is érdemes beszélni, azonban a szakember csak kevés esélyt lát az ilyen típusú fegyverek bevetésére. Oroszországnak nem áll érdekében a további eszkaláció és a NATO-val való háború – vélekedett. Mindezek ellenére úgy véli, hogy a nukleáris fegyverek bevetését még akkor sem lehet teljes mértékben kizárni, ha a konfliktus minden szereplője racionális.

„Véleményem szerint nincs valós nukleáris fenyegetés” – reagált Abdolrasool Divsallar, a Szent Szív Katolikus Egyetem professzora, aki kiemelte, hogy annak ellenére, hogy az orosz elnök a legmagasabb készenléti fokozatba helyezte az orosz nukleáris fegyverarzenált, ennek kézzel fogható jele nem igazán látszik.

Az Oroszország által alkalmazott elrettentés sikeres volt, hiszen nincsenek NATO csapatok Ukrajnában – szögezte le Omar Ashour, a Doha Institute for Graduate Studies professzora, aki azonban azt is kifejtette, hogy nem lát esélyt a háborús fenyegetés csökkenésére. A szakember arra is emlékeztetett, hogy a háború valójában 2014 óta zajlik, de a nyugati vezetők, Barack Obamával és Angela Merkellel az élen, abban a hitben tartották az ukrán vezetést, hogy az elvesztett krími területeket a diplomácia és a szankciós politika segítségével vissza lehet szerezni.

A béke szükséges, de a konfliktusban álló felek viselkedése szempontjából egyelőre nehezen elérhető - vélekedett Max Abrahms. Az amerikai szakember a nemzetközi kapcsolatok elméletére alapozva úgy véli, hogy a vesztésre álló sarokba szorított fél sokkal nagyobb eséllyel eszkalálja a konfliktust. Erre reagálva George Beebe elmondta, hogy az eszkaláció esélye fennál, de ez nem feltétlenül jelenti a nukleáris fegyverek bevetését. A nukleáris hatalmak együttes felelőssége egy atomháború elkerülése, hiszen ezen múlik a világ sorsa – zárta gondolatát az amerikai szakember.

Az MCC Budapest Peace Forum előadásokkal és vitafórumokkal folytatódik az Mathias Corvinus Collegium vidéki helyszínein.