Olvasási idő: 5 perc

5000 milliárd forint hozzávetőlegesen az a nemzeti érték, amivel többet termelhetett volna az ország az elmúlt időszakban, ha nem sújtja a gazdaságot a Covid-járvány. A magyar gazdaság viszonylag gyorsan felállt a válságból – az idei év második felében már meghaladtuk a járvány előtti szintet – ez is bizonyítja, hogy egy működő gazdaságot ért a vészhelyzet. Hogy kik voltak a nyertesei és vesztesei a válságnak, milyen túlélési stratégiát választottak a cégek, és mit tanultak a válságból? Erről beszélgettek az érdeklődők a téma szakértőivel, Szepesi Balázzsal, az MCC Közgazdasági Iskolájának és Vállalkozáskutatási Műhelyének vezetőjével és Pogácsás Péterrel, a Közgazdasági Iskola szenior kutatójával a miskolci MCC képzési központban.

Szinte nincs olyan család, vállalkozás, amelyre ne lett volna hatással gazdaságilag is a Covid-járvány. Az MCC két kutatója a magyar kis- és közép-vállalkozásokat vizsgálta, és 50 vállalkozói mélyinterjú, számos szakértői konzultáció és adatelemzés alapján végezte el felmérését, hogy pontos képet kapjon a járvány magyar vállalkozásokra gyakorolt hatásairól, és megismerje, milyen üzletstratégiát választottak a cégek a válság túléléséhez, illetve hogyan formálta át a járvány hosszabb távon a magyar gazdaságot.

Kik a nyertesei és vesztesei a válságnak?

Elsősorban a járvány keresletre gyakorolt hatásán múlt, ki járt jobban, ki rosszabbul, és az ágazati hovatartozás határozta meg, hogyan hatott a járvány a vállalkozások keresletére – mondták el a szakértők. Nyertesek között említhetjük a mezőgazdaságot vagy az élelmiszergyártást, ezen belül is az alapélelmiszerek gyártását. Azoknál a cégeknél, amelyek diverzifikáltan működtek – vagyis új termékeket, szolgáltatásokat vezettek be –, ott egyes termékeknél visszaesés, más termékeknél növekedés volt tapasztalható, így kiegyenlítődött a mérleg, megmaradt a vállalkozás. A kényszerű diverzifikációk által levegőhöz jutottak ugyan a cégek, de nagy bevételt nem szereztek, ez csupán az életben maradáshoz volt elegendő. Azok a vendéglátóipari vállalkozások például, ahol a járvány alatt kiszállítással is elkezdtek foglalkozni – bár ez a szolgáltatás nagy bevételnövekedést nem eredményezett – talpon maradtak az új szolgáltatás bevezetésének köszönhetően.

A veszteségek fő forrása a kieső kereslet.

A vállalkozások jövedelmezőségének csökkenése többféle tényezőre vezethető vissza, ezek közül a legmeghatározóbb az, hogy a működési költségeket nem lehetett a kieső árbevétellel azonos mértékben csökkenteni.

A cégek majdnem felének voltak likviditási problémai a járvány miatt. Ennek megoldásában a saját tartalékok és a hitelmoratórium voltak a legfontosabb eszközök, a beruházások finanszírozásában pedig a támogatott hitel- és garanciaprogramok. A felmérésekből kiderül, hogy a vendéglátás és szálláshelyszolgáltatás volt a járvány legjelentősebb vesztese, és az is látszik, hogy bár nincs nagy eltérés a vidék és a főváros között, mégis leginkább Budapest belvárosában jelentett nagy gondot a válság ezen a téren, ahol a külföldi turistákra épít teljes mértékben ez a szektor.

A válságkezelés fő eszközei: a rugalmasság, költségcsökkentés és az óvatosság.

Az első hullám sújtotta legerősebben a gazdaságot – derült ki a felmérésből –, a termelő cégek is leállították a működést, utána viszont megtanultunk együtt élni a vírussal. Komoly értékként jelent meg a hazai üzleti gondolkodásban a munkaerő megtartása. A kormány is támogatta ezt, főleg a vendéglátásban, de mindenütt erre törekedtek maguk a vállalkozások is. Egyfajta vállalati szolidaritás alakult ki, egyrészt a munkavállalóval szemben, másrészt a vállalkozások között is.

Mit tanultunk tehát a járvány okozta válságból?

A magyar vállalkozó úgy látja, jól kezelte a járványt, „ütésállóbb” lett a válság hatására. Arra a kérdésre, hogy mit tettek volna másképp, ha előre látják az eseményeket, a megkérdezettek 90 %-a azt állította, hogy a leghelyesebben járt el, függetlenül attól, hogy milyen stratégiát választottak a válságkezelésre.

A vállalkozói magatartás nem úgy működött, mint ahogy azt a „nagykönyvben” megírták: ritka, hogy a megkérdezett vállalkozók a kreativitást, a változásra való képességet és a nyitottságot hangsúlyozták volna, sokkal inkább az alkalmazkodóképességet és a személyes kapcsolatokat tartották fontosnak.

Kiderült, mennyire fontos a szolidaritás, az összefogás, és előtérbe került a stratégiai gondolkodás, valamint a hosszú távú tervezés is.