Vállalatok mint társadalmi szereplők - Richard Hamilton előadása

A Mathias Corvinus Collegium Vezetőképző Akadémia első vendége Richard Hamilton volt. Az első este, február 15-én, pénteken volt lehetőségünk egy esti interjú keretében kérdezni az előadótól, aki a pályafutásától kezdve a Brexiten át, mindenről készségesen mesélt nekünk.

Richard Hamilton alapképzéseit Manchesterben és Essexben végezte, mesterdiplomáját pedig az Oxfordi Egyetemen szerezte, ahol nemzetközi gazdálkodást tanult. Pályafutása során széleskörű tapasztalatokra tett szert a privát és az állami szférában is. Közel tíz évet dolgozott a Barclays-nál, ötöt pedig a KPMG-nél. Az állami szférában többek között Károly walesi herceg jótékonykodással foglalkozó szervezeteinek stratégiai tanácsadója volt, később pedig az Angol Nemzeti Opera vezető menedzsere.

Szombaton, a vállalatok mint társadalmi szereplők álltak az interaktív előadás középpontjában. Milton Friedman megállapításából – miszerint a vállalatok legfontosabb szerepe a profitmaximalizálás – kiindulva jártuk körül a társadalomnak az üzleti szegmens irányába támasztott elvárásait.

Általánosan az a legelterjedtebb vélekedés, hogy a vállalatok célja pusztán a profit maximalizálása, ugyanakkor fontosak számukra a profit mellett a részvényesek és a szervezet minden résztvevője (munkavállalók, környezet, ügyfelek, versenytársak stb.). Ez jól mutatja a vállalatok társadalomba ágyazottságát, ami fontos a vállalatok társadalmi felelősségvállalása szempontjából. Számos felmérés is azt a tendenciát mutatja, hogy a munkavállalók számára nem csak és kizárólag a fizetés a fontos mérlegelési faktor a munkahely megválasztásakor, hanem többek között szociális jvellegű szempontok (elismerés, kihívások stb. – lényegében az önmegvalósítás) is előtérbe kerülnek. Ugyanez igaz a kollektív társadalmi elgondolásra is a vállalatok céljai tekintetében – köszönhetően részben annak is, hogy egyes problémák megoldását a társadalom a vállalatoktól várja (például azért, mert a politika alkalmatlannak bizonyult abban a kérdésben).

A CSR és a társadalmi felelősségvállalás mára már szinte elengedhetetlen szempontok a nagyvállalatok, különösen multik számára. A társadalmi értékek teremtése nemcsak a vállalat felelősségvállalását jelenti, hanem a tőke befektetését olyan, szociális hozadékkal rendelkező projektekbe, amelyek végezetül szintén profitnövekedést eredményeznek. Rendkívül szemléletes volt az a példa, miszerint ha a vállalat színvonalas egészségügyi szolgáltatásokat biztosít munkavállalói számára, abban az esetben – a betegség miatt kiesett idő csökkenéséből kifolyólag – összességében hatékonyabb lesz a munka. Ezen felfogás mellett tett hitet Larry Fink, a BlackRock, a világ legnagyobb alapkezelőjének ügyvezető igazgatója, aki 2019-es levelében rávilágít az új generációk eltérő igényeire és elvárásaira, valamint az ezáltal bekövetkező változások fontosságára, és arra bíztatja a cégvezetőket, hogy ők is hasonlóan járjanak el.

Az elméleti alapok tisztázása után gyakorlati feladatokon keresztül beszélgettünk arról, hogy milyen globális kihívásokkal kell szembenézniük a vállalatvezetőknek, milyen elvárásokkal rendelkezik a társadalmunk velük szemben, valamint, ezek az elvárások hogyan változtak az évek folyamán. Elemeztük az egyes szolgáltatási szektorok felelősségvállalási szerepkörét, a magán és az állami szektorba vetett bizalmat, és megbeszéltük azt is, hogy egy-egy ágazat milyen bizalmi kihívásokkal néz szembe manapság. 

Analizáltuk a Greenpeace közbelépését is a Shell olajfúrótornyának elsüllyesztése ellen. A Shell a környezetet kárósító, de olcsóbb leszerelés mellett döntött, amit a Greenpace megakadályozott, így a Shell jelentős reputációs veszteséget szenvedett el. Ez az eset volt az első az előző évezred végén, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalomnak nemcsak gazdasági jellegű elvárásai vannak vállalatokkal szemben. Egy szintén érdekes példa volt az Egyesült Királyságban működő Carillion esete: a kifejezetten állami tenderekre specializálódott vállalat lényegében piramisjátékként működött irreális bónuszrendszerrel a menedzsment számára (nem a profit, hanem a bevétel volt az alap). A csődbe jutó vállalat nem kapott segítséget az államtól, ugyanis az alkalmazott üzleti modellt nem lett volna szabad egyáltalán állami megrendelésekkel éltetni.

Hamilton kiemelte az angol vállalati törvény jelentőségét is, amely magában foglalja a vállalat működésének irányelveként a társadalmi felelősség szerepét. Itt megvitattuk, hogy az angol szabályozás jóval általánosabb irányelveket jelöl ki, míg például a magyar szabályozás szigorúbb, és opcionálisnak tekinti a vállalati felelősségvállalást.

Kis csoportokban elemeztünk további iparágakat a társadalmi felelősségvállalásuk szempontjából, többek között az energiaszektort is vizsgáltuk. Hangsúlyoztuk a megújuló és nem megújuló energiaforrások használatából következő nyomást, ami a vállalatokra nehezedik, továbbá azt, hogy a megújuló energiák használata csökkentheti az energiaszektor munkaerőigényét, valamint kitértünk a környezetkárosító hatásaira (olajfinomítók), és kiemeltük az energiabiztonság kérdését is. Vizsgáltuk továbbá a telekommunikáció aspektusait is, arra felhívva a figyelmet, hogy az objektív információk biztosítása, valamint általánosságban az információhoz való hozzáférés biztosítása rendkívül fontos, így ugyanis a társadalom fejlődése, illetve a fennálló különbségek csökkentése is elősegíthető.

A hétvégét két vitával zártuk. Vállalatvezetőkként az elsajátított szempontokat figyelembe véve kellett döntenünk. Az első feladatban arról kellett döntést hozni, hogy egy angol párt bankszámláját fenntartja vagy megszünteti a bank, ha kiderül, hogy a párt radikális nézetei nem összeegyeztethetőek a bank értékeivel. A második feladat során pedig egy bank Zimbabwéból való kivonulásáról kellett dönteni: ha a kivonulás révén nagy valószínűséggel csődbe megy a bankrendszer, diktatórikus vezetés kerül hatalomra.

A döntés igazán nehéz voltát az okozta, hogy csak sejtéseink lehetnek a kimenetelről, például kivonulás esetén – s ezzel a diktatúrát nem elismerve – az ügyfelek számára mekkora az okozott veszteség, ha számolni lehet a pénzügyi rendszer összeomlásával, s ezáltal a pénz elértéktelenedésével.

Vagyis a profitmaximalizálás elve mentén figyelembe vett/veendő szociális aspektusok jelentős mértékben megnehezítik a döntéshozók munkáját, jól megválasztott döntésekkel azonban nemcsak profitban mérhető eredményt kapunk.

Ezen keresztül rájöttünk, hogy pusztán gazdasági érdekeket – profitot – figyelembe véve könnyebb objektíven dönteni, azonban, ha morális, etikus stb. szempontokat is figyelembe veszünk, a döntéshozás jóval nehezebb lesz.

Összességében egy nagyon tartalmas, érdekes és előremutató előadást halhattunk Richard Hamiltontól arról, hogy hogyan érdemes ma vállalati stratégiát építeni, amely nem csak a profit megszerzéséről, hanem a társadalomban való hasznos tagként való részvételről is szól. A nap tanulságaként azt az üzenetet vihettük magunkkal, hogy a vállalatok a társadalom részeként és nem attól különálló egységként működnek.

A beszámolót írták: Pataki Nikolett (BCE GTK, nemzetközi gazdálkodás szak), Reizinger Patrik (BME VIK, villamosmérnök) és Reizinger Kristóf (BCE KTK, gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés) az MCC Vezetőképző Akadémia hallgatói.