Olvasási idő: 3 perc

A napokban tartotta az idei félév utolsó Vezetőképző Klubját az MCC. A rendezvény vendége ezúttal Gyarmati István korábbi államtitkár és diplomata volt.

A szakember tanulmányait a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen végezte, amely meghatározó volt az életében, bár véleménye szerint az élethez szükséges tudás maximum 50%-át lehet egy felsőoktatási intézménybe elsajátítani, a másik felét magunknak kell megszerezni. Gyarmati István szólt arról is, hogy már 16 éves korában konkrét elképzelései voltak a jövőjét illetően, szerinte fontos ezekkel a sorsdöntő kérdésekkel minél hamarabb elkezdeni foglalkozni. Élete során több helyen is dolgozott: pályafutását a Külügyminisztériumban kezdte, ahol pár évre rá felfüggesztették munkaviszonyát, miután az akkori államtitkár Marjai József titkári felkérését visszautasította. Élete során számtalanszor kellett elhagyni az akkori munkahelyét, de ezt sosem bánta, mert utólag mindig jobb helyre került. Kemény munka nélkül nincs eredmény - ezt Gyarmati István is megtanulta doktori dolgozatának írása közben, amely egy hadtudományi témát dolgozott fel. Elmondása szerint minden perc, amit nem pihenéssel töltött megérte, hisz így tette magának lehetővé, hogy pár év elteltével visszahívást kapjon a külügyminisztériumba, ahol számos fontos feladattal látták el, például a bécsi haderőcsökkentő tárgyalás levezénylésével.

1996-ban Horn Gyula akkori kormányfő közvetlen munkatársaként dolgozott elsődleges feladata a NATO-hoz való csatlakozási lehetőség kidolgozása volt, amely akkoriban, egy posztszovjet államként nem tűnt egy reális elképzelésnek. Élete során mindezek mellett rengeteg helyen volt lehetősége sikeresen helytállni, utolsó állomása New Yorkban volt, ahol az EastWest Institute alelnöki pozícióját töltötte be. Előadása közben igyekezett hangsúlyozni a hatalom és befolyás közti különbséget, és hogy oly sok ember gyakran összekeveri a kettőt vagy nem megfelelően használja, amely akár bukáshoz is vezethet. Elmondása szerint karrierje során volt lehetősége mind a kettőt birtokolni és legjobb tudása szerint felhasználni. Végszóként mégis azt emelte ki, hogy mindegy melyik utat járja az ember, melyik szakterülettel foglalkozik, mindig szembe fogja találni magát problémákkal, amelyekből csak akkor lelhetjük meg a kiutat, ha azokból lehetőséget kovácsolunk magunknak.