Volt-e alternatíva? Magyarország a második világháborúban

A rendezvény legutóbbi, 5. előadása Magyarország második világháborús szerepvállalását vizsgálta. Elkerülhető lett volna Magyarország belépése a második világháborúba? Hogyan teljesített a Magyar Királyi Honvédség a világégés harcterein? Milyen alapvető változásokkal járt hazánk német megszállása 1944. március 19-ét követően? Mely tényezők okozták Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletének kudarcát 1944. október 15-én? – többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatott mindenki, aki ellátogatott az eseményre. A kérdéskör ismert és elismert szakértőit, Pritz Pált, az MTA doktorát, valamint Szakály Sándort, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatóját Pócza Kálmán illetve Gali Máté, a Mathias Corvinus Collegium Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának oktatói kérdezték.

Az est első kérdése arra irányult, hogy mekkora mozgástere volt hazánknak a második világháborúban. Pritz Pál szerint Magyarországnak akkoriban hihetetlenül szűk mozgástere volt, aminek főként külpolitikai okai voltak, de ezt a kényszerpályát belpolitikai tényezők is jelentősen befolyásolták. Szakály Sándor úgy véli, hogy hazánk mozgásterét alapvetően Trianon határozta meg. Az akkori közegben, a területek elcsatolása után, szinte lehetetlen volt a revíziós törekvéseknek ellenállni, és Magyarország ezen ambícióit főként Németország támogatta. A kisállamoknak annyi mozgásterük van, amennyit a nagyhatalmak megengednek nekik, illetve Magyarország élt a felkínált lehetőségekkel – tette hozzá a szakember. Arra a kérdésre, hogy volt-e reális esély arra, hogy a revíziós törekvések megvalósuljanak nem német és olasz segítséggel a szakemberek egyöntetűen nemleges választ adtak. Mind a ketten leszögezték, hogy hazánk nem a faji ideológiák miatt csatlakozott a német szövetségi rendszerhez, hanem gazdasági okok és a bécsi döntések által megszerzett területek integritása miatt választotta az akkori magyar vezetés Németország barátságát.