Amerika büszke világelső innovációs teljesítményére, magabiztos, hogy a legtöbb területen (például informatika, gyógyszeripar) megdönthetetlen domináns pozíciója. A gazdaságon belül azonban nagyon nagyok a különbségek a technológiai változások gyorsasága tekintetében.

Ezekkel a különbségekkel magyarázható, hogy – az elemzők egy része szerint – egy soha nem látott technológiai fejlődés kezdetén vagyunk, mások szerint viszont a termelékenység nem nő, hiányoznak az áttörő újítások. „Repülő autót vártunk, ehelyett 140 karaktert kaptunk” – fogalmazta meg Peter Thiel milliárdos techno guru.

Erősebb gépek

A NBER tanulmánya bemutatja, mennyire nincs igaza azoknak, akik az informatikában és a gazdaság néhány más fontos területén hiányolják az innovációt. Az innovációs kiadások kétharmada a feldolgozóiparra koncentrálódik az Amerikai Egyesült Államokban, miközben csak a hozzáadott érték nyolcadát adják a területhez tartozó gyárak, ipari létesítmények. Ennek egyik fő oka, hogy az ágazatban meghatározó az olyan multinacionális vállalatok aránya, amelyek az új technológiák jelentős részét a világ más országaiban hasznosítják – csak a hazavitt profit jelenik meg a statisztikákban. Ezek a cégek nagyrészt az innováció kézben tartásával stabilizálják pozíciójukat. A fejlesztés igazi bajnoka az informatika. Nem csak a gyors technikai fejlődés miatt, hanem azért is, mert a többi szektor innovációja is legtöbbször ennek eredményeire épül.

Négy fő trend formálta és alakítja át most is folyamatosan a világot:

  •     a számítási kapacitások masszív növekedése,
  •     a számítógépek összekapcsoltságát erősítő internet,
  •    a szoftverek terjesztésének új technikái (Software as sevice – szolgáltatásként működő szoftver),
  •    a gazdasági tevékenységek mély integrációját megteremtő dolgok internete (Internet of Things).

Eközben mintha csökkenne a lendület: a szektor egyre jobban koncentrálódik a Szilícium-völgybe, egyre kevesebb cégtől származnak a szabadalmak – és ezek a cégek elsősorban a piacvezetők. A mezőgazdaságban a munkaigényt csökkentő fejlesztések domináltak az elmúlt hetvenöt évben. Nőtt az egységnyi területre jutott termények mennyisége, az ágazat tőkeigénye. A gépesítés nem csak közvetlenül javította a termelékenységet, hanem közvetve is: az alacsonyabb hozzáadott értékű tevékenységek az országhatáron kívülre költöztek. A kutatás-fejlesztési kiadások becsült hozama jelentős: évi 12-41 százalék.

Ez azonban lassú játék: 30-50 év is eltelik egy technológia első alkalmazása és elterjedése között.  Az energetika területén lassabb a technológiák terjedésének sebessége, hiszen meghatározóak a nagy és lassan megtérülő beruházások.

Mégis alapvető változásokon megy keresztül a szektor: 

  •  A napenergia előállításának költsége 2017 és 2010 között harmadára csökkent.
  •  Számos megújuló energiaforrás már közel van ahhoz, hogy versenyképes alternatívája legyen a fosszilis energia előállításnak.
  •  A termelés átalakulása, a megújuló energiaforrások előretörése új innovációs területeket nyitottak. Ilyenek az energiatárolás- és szállítás, a hálózatok intelligens menedzsmentjének technikái.

A kreatív ipart a tartalom előállítás és terjesztés árának drasztikus csökkentése formálta át. A szektor teljes bevétele növekszik, miközben az egy alkalmazottra jutó keresetek csökkennek – ennek fő oka, hogy egyre többen jelennek meg részidőben vagy hobbiból a kreatív piacokon. Ezt támasztja alá az is, hogy a művészek teljes életpálya alatt megkeresett jövedelme nőtt. A digitalizáció következtében az értékesítés volumene 10 százalékkal emelkedett a film- és a könyvpiacon, 50 százalékkal a televíziós piacon. Mindeközben a kiskereskedelem alapvető átalakuláson megy át az online értékesítés előretörésével, a szolgáltató szektor pedig egyre jobban összeolvad az iparral. A globális értékláncokat szervező cégekben már a megtermelt érték 40 százaléka származik olyan szolgáltatásokból, mint a logisztika, a dizájn vagy az informatikai háttér.

Így néz ki egy a technológiai fölényét kézben tartó, a digitális forradalommal kiteljesedő, természeti erőforrásait egyre jobban használó ország gazdasága.

Ahol inkább küzdeni lehet, mint nyerni

Vannak területek, ahol jóval kevésbé dübörögnek a fejlesztések. Ezek közé tartozik a közigazgatás, az egészségügy gyógyszeriparon kívüli része, a lakhatás, a szociális területek és az oktatás. Persze, sok fejlesztés a statisztikák számára láthatatlan ezeken a területeken, hiszen itt az újításból nem igazán lesz szabadalom.

A szerzők szerint pont ez a lassú fejlődés egyik oka: az új technológiák, eljárások kidolgozásáért nem igazán jár jutalom, ezért nem szerveződtek meg az innováció műhelyei, karrierútjai, piacai. Ennek következtében a tehetséges és vállalkozó kedvű emberek közül kevesen választják ezeket a területeket – itt inkább küzdeni lehet, mint nyerni.

A tanulmány rámutat, hogy az állami programok nem ellensúlyozzák az innovációs üzleti sikereket kevésbé kínáló szektorok intézményi hátrányait. Ezeken a területeken az állam is kevesebbet költ innovációra. Az egészségügyben a kormányzati fejlesztési pénzek is a gyógyszerkutatásba ömlenek. Az oktatásban kutatás-fejlesztésre költött egyetlen dollárra háromszáz dollár hadifejlesztés jut.

Az elemzés szerint a kevésbé dinamikus ágazatokat a megfelelő innovációs intézményrendszer kiépítésével lehetne dinamizálni. Ennek kulcselemei a jól finanszírozott kutatóközpontok, a vonzó kutatói karrierpályák, az innovációs sikereket díjazó mechanizmusok, a gyorsan növekvő vállalkozókat támogató ökoszisztémák. Ugyancsak fontos, hogy az ágazat kormányzati kezelése ne kösse meg az új modellekkel megjelenő vállalkozók kezét (mint az építési szabályozás a lakhatás területén), illetve ne tegye a fejlesztésnél jövedelmezőbbé a lobbizást (mint a mezőgazdaság egyes területein).

Lassúak a forradalmak

Ha sikerül is beindítani az innovációt az újításokra kevésbé fókuszáló szektorokban, az eredmény nem várható gyorsan. Kevés kivételtől eltekintve általános jelenség, hogy egy új eljárás első alkalmazása és elterjedése között hosszú idő telik el. A traktornak 50 év kellett. Az online kereskedelem piaci részesedése 2020-ban a koronavírus hatására fogja elérni a 20 százalékot – 40 évvel a technológia megjelenése után.

Tanulságok itthonra

A világot a közepénél forgatják. Az informatika, a gyártási technológiák, a kreatívipar vagy a gyógyszergyártás területén egy kicsi ország világszintű vállalatok nélkül a globális rendszerekhez való csatlakozás lehetőségeit, az apró piaci réseket keresheti. Egyrészt a globális innovációs biznisz számára értékes szolgáltatásokból lehet jó üzletet csinálni. Erre a logikára épít a Zalazone, vagy az ELI. Másrészt a technológiák terjedését lassító akadályok megszüntetésével hamarabb élvezhetjük az újítások előnyeit, dolgozhatunk ki jól piacosítható szolgáltatásokat. Ezt láthatjuk például a magyar filmbizniszben.

Az üzletre kell koncentrálnunk, nem a dicsőségre. Hatalmas összegek, tudományos infrastruktúrák működnek Amerikában és a világ néhány más innovációs központjában. Szívesen tapsolnak meg minket, ha a globális innovációs rendszerek költségeit csökkentjük olcsó kutatókkal, kis költségvetésű támogatásokkal. Ez komoly elismeréseket és jó megélhetést hozhat pár kutatóműhelynek, azonban a hazai gazdaságot nem teszi innovatívabbá vagy dinamikusabbá.

A hazai vállalkozások lehetőségei és üzleti problémái felé kell fordítani a fejlesztési erőforrásokat. Ezekben az esetekben a megoldás legtöbbször máshol már használt megoldások sikeres átvétele, a munkaszervezés, a marketing, a stratégiát megalapozó információs technikák fejlesztése.

Sok kicsi gyakorlatias feladat megoldásán keresztül teremt új jövedelmet és munkahelyet az innováció, nem nagy tudományos felfedezéseken keresztül.

Sokat tanulhatunk abból, miért nem sikeres az Innovatív Amerika egyes területeken. A tanulmányt átolvasva hét fő tényezőn múlik a sikeres innováció:

•    az innovációk alapját jelentő tudományos bázis;
•    a fejlesztéshez kötődő stabil karrierpályák;
•    a fejlesztések hozamát bizonytalanná tévő vagy erősítő állami szabályozás;
•    az innovatív megoldások kidolgozóinak elismerése;
•    a dinamikusan fejlődő, kisebb cégeket stimuláló beszállítói és szolgáltatói háttér;
•    a kutatói, vállalkozói gondolkozás egysíkúsága vagy sokszínűsége;
•    az ágazati szereplők együttműködési képessége és intézményei.

Múlik rajtunk, rajtunk múlik

Azokon a területeken lehet sikertörténet az innováció alapú magyar gazdaságfejlesztés, ahol ezeket a problémákat jobban meg tudjuk oldani, mint más országok. Kemény és nehéz feladatokat adó lista ez. Mégis jó hír, amit az amerikai innováció áttekintéséből kiolvashatunk: nem a nagy globális konglomerátumok vagy a komoly tőkekoncentráció az, ami az innovációs sikerhez kell. Azaz múlik rajtunk, rajtunk múlik, hogy mennyire aktív az innováció és mennyiben járul hozzá a gazdaság növekedéséhez.
 

A szerző az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője.

Fotó: Facebook.com, Rubik kocka hivatalos oldala