A statisztikák szerint, a 60-as években a magyarországi romák harmada rendelkezett állandó munkahellyel. Ez a szám egy évtized alatt háromszorosára emelkedett, így eltűntetve a romák és a teljes népesség foglalkoztatottsága közötti különbséget. Ebben az időszakban a foglalkoztatottság egyetlen tartalékát ők jelentették, ezért a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük hozzájárult integrációjukhoz is. Ez nem csupán a munkaerő-piaci helyzetükre hatott pozitívan, hanem a társadalmon belüli státuszukat is alapjaiban változtatta meg (jó irányba).

Egy 1970 körül készített felmérés adatai azt mutatják a munkaképes korú (15–59 éves) cigány férfiak 85 %-a volt aktív kereső.

75 százalékuk állandó munkaviszonyban volt foglalkoztatott, további 10 % pedig ideiglenes munkaviszonya volt. A nők esetében a számok így alakultak: még a teljes magyar női társadalom 64%-a, a cigány nőknek 30 %-a volt aktív kereső. Ez a különbség elsősorban a roma családok jóval nagyobb gyerekszámával magyarázható. Mindenesetre ez a mutató is szépen ívelt tovább, a 80-as évek végére pedig egészen 50 %-ig kúszott fel.

A kommunista rendszerben kialakult társadalmi felemelkedés a romák esetében valós volt, az eddig társadalmon kívül esők integrálódtak és sikeresen tették meg az az első lépést egy jobb magasabb színvonalú élet kialakításához. A rengeteg rosszal együtt ez volt az az amúgy jó tendencia, ami a rendszerváltást követően megszakadt.

Egy munkahely elvesztése mindig súlyos csapás, viszont az 1990 táján bekövetkezett tömeges elbocsátások a romáknál nem csak a háztartásokat és a jövedelmi viszonyokat érintették negatívan, hanem hozzájárultak a többségi társadalom és a romák közti integrációs kapocs eltűnéséhez is.

A kialakult helyzetben nőtt a magyarországi romák leszakadása, továbbá rövid idő alatt a korábbi évekhez képest is drasztikusan romlottak a jövedelmi viszonyaik és a kilátásaik egyaránt. A visszaesés napjainkig elnyúló rendszerszintű problémákat eredményezett például az oktatásban is, valamint felerősödött a „gyökértelenség” érzése. Az esélyegyenlőség és az oktatás kapcsolatával foglalkozó szakirodalom szinte mind kimondja, egyértelműnek ítéli, hogy az otthonról hozott hátrányok hatékony csökkentésének ellenszere az oktatási rendszerbe való mihamarabbi bekerülés.

Ezen elv mentén haladva, már az óvodában meg lehet kezdeni a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását. Ami az említett időszakot illeti nem egy egyszerű vállalás, mert csak minden negyedik roma gyereket járattak szüleik óvodába. Így ez érintettek volt, hogy kisiskolásként találkoztak először az oktatási rendszerrel. 

A roma diákok oktatási rendszerbe kerülési hozta magával azt a szegregáción alapuló, hosszú évekig elhúzódó problémát is, hogy őket nagyobb számban az enyhe értelmi fogyatékkal rendelkezőknek létrehozott osztályokba (kisegítőbe), vagy erre specializálódott intézményekbe irányították. Ezekben az osztályokban eltérő tanterv alapján tanultak a diákok, bizonyítványukban pedig minden esetben feltüntették, hogy ilyen képzésben volt részük.

Ebben az időben kétfajta értelmi fogyatékost különböztettek meg: a genetikust és a familiárist. A második említett csoport alatt az otthonról hozott hátrányos helyzetet értették, amelyre nem felzárkóztatással, integrációval, hanem az elkülönítéssel válaszoltak.  Ez az attitűd nem az eltérőségek csökkentését, hanem azok újrateremtését eredményezte.

Míg Magyarországon ebben az időben nagymértékben nőtt a közép- és felsőoktatásban résztvevők aránya, addig a romák esetében ez a növekedés egyáltalán nem volt érzékelhető. Sőt, az általános iskola elvégzése után sokan a munkaerőpiacon próbáltak meg elhelyezkedési lehetőségeket találni. Akik mégis a továbbtanulást választották, nagy számban a szakmunkásképzésben tanultak tovább, és szereztek képesítést. Az érettségi és felsőoktatásba való bekerülés pedig szinte lehetetlen volt számukra.

Így bár nőtt a romák oktatásban való részvétele a felzárkóztatás hiánya és az otthonról hozott hátrányok csökkentése helyett a helyzetüket mindez konzerválta.

Összességében elmondható, a rendszerváltás időszakában, az akkor kialakult gyors változások a cigányság elveszítette a lába alól a talajt. Ehhez hozzájárult a tradicionális cigány közösségek felbomlása, a hagyományos mesterségek piacának megszűnése is. Az 1990 utáni események nyomában megjelenő tömeges munkanélküliség néhány év leforgása alatt villámgyorsan tette semmissé annak a lassú folyamatnak szinte minden eredményét, ami addig integrálni tudta őket a magyar társadalom szervezetében.

Fontos leszögezni a tanulás érték. Mind a romák, mind többségi társadalom értékrendjében. A tanulmányok sikeres elvégzéséhez és a továbbtanuláshoz elengedhetetlen a motiváló tanár, pozitív iskolai közösség, támogató szülői háttér. Ilyen segítő tényezők lehetnek még a különféle felzárkóztató- és tehetséggondozó programokat egyaránt. A társadalmi felemelkedés záloga pedig nem más, mint a közoktatásban való eltökélt és sikeres részvétel.

Borítókép: tenyleg.com.