Az MCC Média Iskola gyakorlatorientált képzésének részeként a diákok időről-időre interjúkat (is) készíthetnek különböző témákban meghatározó gondolkodókkal, közéleti szereplőkkel. Alább Steiner Attila államtitkárt kérdezték. 

MCC Média Iskola: Csehország és Lengyelország kifogásolta az Európai Bizottság új klímavédelmi tervét. Hogyan áll ehhez Magyarország, „szabadságharcot“ fog vívni Brüsszellel a klímapolitikában is?

Steiner Attila: Ezt a józan ész harcának nevezném. Arról van szó, hogy jelenleg azok a tagállamok szeretnék a kitűzött célok legnagyobb mértékű növelését, és képviselik leghangosabban az álláspontjukat, akik eddig nem, vagy csak alig értek el az 1990. évi bázison C02-csökkentést. 

Nem inkább a saját gazdasági érdekeiknek adnak hangot?

Lengyelország hatalmas kőszén készletekkel rendelkezik, így természetesen nagy arányban a kőszénre alapozta az iparát és ezen belül az energiaiparát.  Ezen a téren kellene a közel 100%-ról 0%-ra lemenniük 2050-re, ami óriási kihívás. Csehországban arányaiban szintén jelentős a szénalapú energiatermelés, tehát ez számukra is komoly feladat.
Nem az a cél, hogy ki tud nagyobbat mondani, hanem hogy ki tud a gyakorlatban is többet letenni az asztalra és nagyobb emisszió-csökkenést elérni. 

Magyarország mit tud letenni az asztalra? 

Magyarország kimondottan jól áll. Miniszterelnök úr kifejezésével élve, hazánk a klímabajnokok közé tartozik. Az Európai Bizottság az 1990-es referenciaévhez viszonyítja a célkitűzéseit, ahhoz képest – a jelenleg érvényes célkitűzések szerint – 40%-kal akarjuk csökkenteni 2030-ra a szén-dioxid kibocsátást. Magyarország a jelenlegi célok teljesítése tekintetében az első tíz tagállam között van, hiszen 33%-kal csökkentettük eddig a kibocsátásainkat. 

Más országok hogy állnak, pl. Ausztria?

Érdekes, hogy pár, magát zöld országnak kikiáltó tagállam nagyon rosszul áll. Többen is, például Ausztria, Spanyolország, vagy Portugália, nem hogy csökkentették volna, hanem növelték a kibocsátásukat az uniós célérték alapját adó 1990-hez képest. Mi mínusz 33%-on állunk. Ezek a tagállamok most azt mondják, hogy ne 40% legyen a cél, hanem még több, 55%.  

Maga Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke harangozta be az új célkitűzést.

Igen, a Bizottság meg szeretné emelni a jelenlegi 40%-os célt legalább 55%-ra, ami ambiciózus, hiszen látni kell, hogy a tagállamok részéről nagyon sok munka áll az eddigi tervek kidolgozása mögött. Kétéves munka után most készültek el a 40%-os célkitűzéssel számoló nemzeti tervek; miután mindenki átgondolta, hogy ezt hogy lehet megvalósítani; ehhez milyen program; milyen finanszírozás kell. Erre most jön egy új javaslat. Az ambíciónövelés első lépéseként a Bizottságnak egy hatástanulmányt kell készítenie arról, hogy hogyan kivitelezhető ennek a célnak az elérése. A rendelkezésre álló hatástanulmány csak az uniós szintű aggregált számokat tartalmazza, tagállami bontásban nem mutatja az adatokat. Vagyis az Európai Bizottság azt várja, hogy az állam- és kormányfők úgy köteleződjenek el egy ambíciószint emelése mellett, hogy közben nem is tudják, hogy az az ő országukra milyen hatással lesz. Valószínűleg ez lehet az oka Lengyelország és Csehország tiltakozásának. Tehát az Európai Bizottság úgy szerette volna elkezdeni a vitát állam- és kormányfői szinten az Európai Tanács októberi ülésén, hogy a pontos számok sem ismertek. 

Ez szervezési káosz vagy lendület?

Ha én lennék az Európai Bizottság elnöke, akkor azt mondanám, hogy lendület. Tagállamként azt mondanám, hogy ez egy szervezési káosz.

Említette a nemzeti terveket. Ezeknek mi a lényege?

A tagállamok elkészítették nemzeti cselekvési terveiket, melyekből kiderül, hogy az adott tagállam milyen intézkedéseket foganatosít a 2030-as klímacélok elérése érdekében. A cselekvési terv azt is megmutatja, hogy a tervezett intézkedések milyen hatással lesznek a tagállam gazdaságára, az energiaárakra, az ellátás biztonságára. 
Fontos, hogy a zöldítést, az energiabiztonságot és az árakra gyakorolt hatást mind együtt vizsgáljuk, hiszen ha nagyon hirtelen elmozdulunk az egyik irányba, akkor az a másik kettőnek a rovására mehet. Például ha egyik napról a másikra bezárjuk az összes atomerőművet, és csak megújuló energiából termelünk, akkor annak jelentős ellátás-biztonsági kockázatai lehetnek. Az árra is nagyon komoly hatással lenne: ha éppen nem fúj a szél, akkor drágán kell áramot importálni. 

A Kormány által februárban elfogadott Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv jelentős és gyors lépéseket ígért, de az eredményekről eddig keveset hallhattunk.
Befolyásolja a járványhelyzet a terv megvalósulását?

Az Akcióterv alapján a nyáron elfogadott Klímatörvény fontos előrelépés, hiszen jogi kötőerővel bír. Európában is precedensértékű, hogy törvény rögzíti a 2050-es klímasemlegességi célt.
Valóban, a koronavírus helyzet nagyban befolyásolja az intézkedéseket. Viszont azt is látni kell, hogy erősen lecsökkent a nemzetközi közlekedés, különösen a légi forgalom. Tehát a koronaválság pozitív mellékhatásaként egy komoly kibocsátás-csökkenést sikerült elérni, és ez az egész Európai Unióra érvényes. Az a nagy kérdés, hogy amennyiben visszaállunk a normalitásba, mennyit sikerül megtartani ebből a csökkentett kibocsátásból. 

Akkor ezek szerint az Akciótervben ígért határidők vagy dátumok is késlekedni fognak?

Ez az adott területektől függ. Én azt tudom mondani, hogy jelenleg a gazdaság helyreállítása a fő célkitűzése a kormányzatnak, úgyhogy a forrásokat is értelemszerűen így kell átcsoportosítani. Brüsszelben, illetve a kormányzatnál is az az általános álláspont, hogy a zöld politikákba való befektetés pont egy ilyen kiutat jelenthet a magyar gazdaság számára. 

Mi a különbség a liberális és a konzervatív „zöld politika” között? 

Felelősséggel tartozunk azért a környezetért, amelyben élünk. A különbség a két irányzat között talán úgy fogható meg, hogy míg a baloldal globális szintű megoldásokra koncentrál, illetve egyik napról a másikra nagyon ambiciózus célokat tűz ki és nem foglalkozik azzal, hogy a mellékhatásokat nem kezelve megfizethetetlen lesz az energia és közben nem biztos az áramellátás. A másik iskola szerint a közvetlen környezetünk megőrzése alapvető konzervatív érték és a fő kérdés az, hogy hogyan lehet az energiaellátás biztonsága, a fenntarthatóság és az megfizethető árak háromszögében úgy mozogni, hogy mind a háromra figyeljünk. Ezt a kiegyensúlyozást, fontolva haladást nevezném a konzervatív megközelítésnek.

Mi fontosabb: a migrációs politika vagy a zöldpolitika? Miről fogunk többet hallani a következő hónapokban?

Mindkét téma párhuzamosan fut jelenleg, és meglátásom szerint a migráció politikailag sokkal megosztóbb vita, így ideológiai szempontból várhatóan ez viszi el majd a show-t. 
Ezzel szemben a zöld politika kapcsán egy sokkal pragmatikusabb vitának lehetünk tanúi, hiszen a célszám-emelések mögött konkrét beruházásokról beszélünk. 
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem a migráció elleni harcot is szolgálja, mert a migráció forrásországai jelentősen melegedő klíma mellett egyre kevésbé lennének élhetőek, így egyre többen indulnának útnak. 
 
Magyarország az egyetlen EU-s tagállam, ahol nincs környezetvédelmi minisztérium, miért? 

A klímavédelem kérdésköre rendkívül komplex, leginkább a kormányzati hozzáállás számít és nem az, hogy milyen főosztályokat vagy minisztériumokat nevezünk el zöldnek. Úgy gondolom, kormányzati szinten jól koordinált a különböző feladatok megoldása, minden területnek megvan a maga felelőse. Azon tagállamok, akik elsőre „zöldnek” tűnnek, mert van egy ilyen minisztériumuk, nem biztos, hogy a valóságban is olyan előrehaladást értek el a környezetvédelmi kérdésekben, mint mi.

Tud-e olyan magyar iparágat vagy technológiát megnevezni, amely egyszerre versenyképes is és környezetbarát is?

Szegeden, a lézerközpontban folyik egy kutatás, amely előremutató technológiai újítást eredményezhet. A kutatás célja, hogy a nukleáris felezési időt lecsökkentse, s ezzel „nyolcadolás, tizedelés” valósuljon meg. Egy ilyen új technika a nukleáris iparnak is adhatna újabb lökést, meghatározhatja a nukleáris energia jövőjét, hiszen a villamos energiatermelés folyamata közben nincs szén-dioxid kibocsátás és a nukleáris hulladék kezelése is sokkal egyszerűbb lenne a felezési idő rövidültével.

A környezettudatosság számos üzleti és politikai érdeket veszélyeztet, lehet-e ezt az érdekellentétet valahogy orvosolni?

Elnézve a mostani terveket, az európai szinten zöld beruházásokra elkülönített zöld forrásokat, azt gondolom, hogy ezzel teljes mértékben megjelenik egy üzleti ösztönző. A több mint 1000 milliárd eurós uniós költségvetés 25%-át zöld beruházásokra kell költeni, illetve az állam- és kormányfők által júliusban jóváhagyott 750 milliárd eurós új mentőcsomag 37%-át kell zöld beruházásokra fordítani. Ez azonban nem csak az üzletről, hanem egy szemléletváltásról is szól. A lakosság hozzáállása nagyon fontos. 10-15 éve még mindenki idegenkedett attól, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet, ma már ez mindenki számára természetes. Ha egy ehhez hasonló szemléletváltás végbemegy ezen a területen, akkor az generálja a keresletet és az üzleti lehetőségeket is.

Ez rengeteg pénz, és ahol rengeteg pénz van, felmerül a korrupció veszélye. Magyarország miért ellenzi az új Európai Ügyészséget vagy azt, hogy a pénzek elosztása jogállamisági feltételekhez legyen kötve? 

Most is megvannak a megfelelő mechanizmusok, hiszen az Európai Bizottság most is ellenőrzi a források megfelelő módon történő felhasználását. A már meglévő eszközök ugyanúgy alkalmasak lesznek az új források monitorozására is. Az Európai Bizottság bármikor fel tudja függeszteni az utalásokat, amikor azt látja, hogy visszaélés történt.

Milyen együttműködést lát atomenergia terén az EU-ban?

Az atomenergia volt a múlt század egyik leginnovatívabb területe az EU-nak: gondoljunk csak az atomenergia közösségre az EU létrejöttekor. Az EURATOM, az Európai Atomenergia Közösség szerződése az egyik alapító szerződésként az atomenergia használatát szabályozza.

Együttműködés még sincs, nagy viták vannak az atomenergiáról.

Az atomenergiáról szóló uniós viták során nemrég egy fontos bírósági döntés született, a Hinkley Point brit atomerőmű megépítésével kapcsolatban, amely egy precedensértékű per az atomenergia Unión belüli megítélésének szempontjából. Ausztria megtámadta azt a bizottsági döntést, amelyben jóváhagyták az új projektet, s ezzel felmerült a kérdés: lehet-e állami támogatást adni atomenergia-projektekre. A Bíróság kimondta, hogy igen. Így hiába nem szereti egy tagállam az atomenergiát, nem tudja ezeket a projekteket ellehetetleníteni más tagállamokban. Ez egy fontos üzenet. Németország most megpróbálja kivezetni az atomenergiát, amellyel kiszolgáltatottá is vált, hiszen jól látszik, hogy amikor nem fúj a szél és nem süt a Nap, akkor francia atomenergiára van szükség annak érdekében, hogy a német villamosenergia-piac ne omoljon össze.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2020 végére ígérte a 2050-es klímasemlegesség eléréséhez szükséges nemzeti tiszta fejlődési stratégiát. Ez most hol tart, mikor hozzák nyilvánosságra?

Az Unió felé leadtuk a nemzeti energia- és klíma terveket, amelyek felvázolják a 40%-os csökkentés eléréséig követendő menetrendet 2030-ig, ezt követi egy kitekintési rész 2050-ig. Ami a hosszú távú tervezést illeti, egy kicsit szkeptikus vagyok, hiszen most, 2020-ban nem tudhatjuk, hogy a jövőben milyen technológiák fognak rendelkezésünkre állni. Az ezzel kapcsolatos munka zajlik az ITM-ben, és a folyamat végén rendelkezésünkre áll majd ez a hosszú távú útiterv. 

2020 januárjában nagy port kavart a klímavédelemmel kapcsolatos konzultációs kérdőív, illetve annak elbagatellizálása. Tervez-e a kormány konzultációt az Ursula von der Leyen által bejelentettekkel kapcsolatban? 

A kérdőív a kormany.hu portálon jelent meg és több mint 200 ezer ember töltötte ki, ezt nehéz elbagatelizálásnak tekintetni. A válaszadók véleménye alapján kijelenthető, hogy a magyarok osztják a kormány klímaügyekben képviselt álláspontját, 92 százalékban támogatják, hogy hazánk 2050-re klímasemleges legyen. Én azt gondolom, hogy tekintettel arra, hogy ez egy összeurópai vita lesz és az egész EU jövője szempontjából kulcskérdés, jó eséllyel sor kerül majd szélesebb konzultációra is.

Az interjút az MCC Média Iskolájának diákjai készítették.