Kik a jelöltek, és milyen értékeket, a CDU mely szárnyait képviselik?

Három jelölt pályázik a pártelnöki tisztségre: az észak-rajna–vesztfáliai miniszterelnök, Armin Laschet, a CDU egykori bundestagi képviselője és frakcióvezetője, Friedrich Merz, valamint a Külügyi Bizottság elnöke és korábbi szövetségi miniszter, Norbert Röttgen. Laschettel közösen indul Jens Spahn szövetségi egészségügyi miniszter. Tehát három elnökjelölt. A CDU-ból a merkeli irány kritikusai, a Werteunion és a Junge Union számos tagja Friedrich Merzet támogatják. Abban bíznak, hogy Merz a CDU-t egy olyan ösvényre térítheti, amelyen a párt az AfD-től szavazatokat tud visszanyerni, és amelyen az visszatalál régi identitására. A merkeli irány támogatói az észak-rajna–vesztfáliai miniszterelnököt, Laschetet látnák szívesen az elnöki székben, aki már régóta Merkel hű követőjének mutatkozik, miközben Merz valójában Merkel vetélytársa, ugyanis Merkel egyszer keresztülvágta politikai karrierjét. Norbert Röttgennek, bár megjelentetett pár napja egy hosszú cikket a Frankfurter Allgemeine Zeitungban arról, hogy ő miként formálná a CDU-t, nincs sok esélye. A cikk sem túl meggyőző minden tekintetben. Amit Röttgen szeretne, az a CDU modernizálása, digitálisabbá, nőiesebbé tétele stb. Laschet alapvetően folytatná a merkeli politikát, Merz pedig jobban koncentrálna a gazdaságra, és néhányan azt is remélik tőle, hogy konzervatívabb lenne. Hogy ez tényleg így van-e, azt nem tudjuk, Merz ugyanis az a jelölt, akiben mindenki, aki a CDU/CSU jelenlegi politikájával elégedetlen, meglátja várakozásait.

Az utóbbi időben a média sokat írt egyfajta hatalmi vákuumról a CDU és az állam élén, amelyet az okoz, hogy Merkel fokozatosan kiszáll a politikából. Valóban létezik ez a vákuum?

Ezt árnyaltabban kell látni. Olyan időkben, amikor tüntetések zajlanak a polgárjogok szövetségi kormányzat általi beszűkítése ellen, nehéz azt mondani, hogy hatalmi vákuum lenne az állam élén. Azt hiszem, ez a helyzet eltorzítása. Mindenesetre valóban újdonság az előző évekhez képest, hogy Merkel kancellárasszony ideje lejárt. Már régóta nem pártelnök, az új elnök, Annegret Kramp-Karrenbauer pedig soha nem is tudta betölteni igazán a pártelnöki tisztséget.

Következésképpen a CDU élén valóban van egyfajta hatalmi vákuum. Senki nem tudja, merre tart a párt. Az állam élén Angela Merkel ugyan nyeregben ül, és támogatottsága még feljebb is szökött, amikor elkezdődött a koronavírus-válság, továbbra is ő az egyik legnépszerűbb német politikus. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy hivatali ideje a szövetségi választások után véget ér.

És épp amiatt, hogy senki nem tudja egyrészt, hogy ki lesz a CDU/CSU kancellárjelöltje, másrészt pedig a választások kimenetele is kérdéses, nagy a bizonytalanság a folytatással kapcsolatban. Már 15 éve nem volt Ilyen helyzet Németországban. Tehát: a hatalmi vákuum kifejezés túlzás, orientációdeficit a párt élén – ez a helyes megfogalmazás.

A CDU-s választások meg tudják tölteni ezt a deficitet?

Igen, legalább tisztázódna, hogy ki a pártelnök. Aztán azt kell világosan látni, hogy ki lesz a kancellárjelölt. A mostani elnökjelölteken kívül még sokan behozzák a képbe a bajor miniszterelnököt is, aki sokáig nagyon népszerű volt, az utóbbi időben azonban a nem igazán tiszta programja miatt veszített a népszerűségéből. A pártelnök és a kancellárjelölt meghatározása után azt kell megnézni, hogy milyen a nagypolitikai helyzet. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a CDU-nak a Zöldekkel kell majd szövetségre lépnie. Ez azonban a kereszténydemokratáknak további szavazatvesztést okozhat a jobboldalon. Ebben az összefüggésben az fog befolyásolni sok mindent, hogy az AfD hogyan pozícionálja magát. Ha meg tudná állítani a radikalizációját, és kizárná soraiból a demagógokat, vagy le tudná halkítani őket, akkor a szövetségi választások jól végződhetnének az AfD számára, a CDU számára viszont nagyon rosszul. A CDU-nak ugyanis nincs alternatívája a Zöldekkel való szövetséggel szemben. A bal spektrumon az SPD-nek ugyan már ismert a kancellárjelöltje, de a Zöldek valószínűleg az SPD előtt fognak végezni, ami fontossá teszi azt a kérdést is, hogy kit állítanak a Zöldek jelöltként. Aztán még azt sem lehet tudni, hogy a nyilvánosság véleménye hogyan alakulna, ha valamiféle baloldali szövetség létrejönne, amely a CDU helyett a következő kormányt állíthatná. Magyarán: amikor a CDU-elnökség és az uniópártok kancellárjelöltje már eldőlt, még akkor is messze kérdéses, hogy a szövetségi választások milyen eredménnyel fognak zárulni. Vagyis következő év őszéig marad Németországban a bizonytalanság.

Ha jól értem, akkor a CDU-nak segíthetne a szövetségi választásokon, ha a programját a Zöldek vagy az AfD felé közelítené.

Régebben a CDU a politikai középtől a jobb szélig a teljes spektrumot lefedte. Tehát korábban nem volt veszélyes konkurenciája jobb oldalról, és ezért a pártnak csak arról kellett gondoskodnia, hogy középről ne veszítsen szavazatokat. Ekkor azonban úgy gondolta Angela Merkel, hogy a jobboldali szavazók nem érdeklik, és a CDU-nak egy olyan pártnak kell lennie, amelyik kizárólag a politikai középen foglal helyet. Emiatt a CDU-nak időközben 10-15 százalék körüli szavazatvesztést kellett elszenvedni, ugyanis sokan nem-szavazókká vagy AfD szavazókká váltak. Ez még inkább így van, amióta a CDU mindenképpen a Zöldekkel akar egy politikai pályán lenni. Így is kell azonban tennie, mert ellenkező esetben minden szavazatot tartósan elveszítene a Zöldekkel szemben, amelyek a már elvesztett AfD szavazók kompenzációjához kellenének. Következőleg: minél zöldebbnek mutatkozik a CDU, annál nagyobb a kockázat, hogy még több szavazót veszít az AfD-vel szemben – feltéve természetesen, hogy az AfD nem mint szélsőjobboldali párt áll fel, hanem mint az úgymond „régi szép CDU”.

2019-ben részt vett a szászországi CDU választási programjának megírásában, és Önök azt az AfD felé közelítették. Vannak más tartományok, ahol szintén próbálkoznak valami mással?

A választási programot egyáltalán nem az AfD-hez igazítottuk. A program sokkal inkább a szászországi CDU szakmai osztályainak előkészítő munkáiból állt össze. Ebben a folyamatban én a következő pozíciót képviseltem: a CDU-nak a választási kampány során minél több szavazót meg kell próbálnia visszanyernie, akiket – főleg Szászországban – az AfD vonzása miatt elvesztett. Ennek érdekében ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy esetleg a Zöldekkel együtt alakítson kormányt. Szintén világosan kell kommunikálnia azt, hogy ha nem ér el többséget az SPD-vel vagy az FDP-vel együtt, akkor bizony kisebbségi kormányt fog alakítani. Ebben viszont nem követte a szászországi CDU-vezetőség a tanácsomat. Ehelyett tág teret engedtek a Zöldekkel való szövetség előtt, ami miatt Szászországban a szavazóbázis figyelemreméltó része hosszú időre el fog veszni – feltehetőleg az AfD-hez fog pártolni. Más szövetségi tartományokban attól függően különbözik a helyzet, hogy keleti vagy nyugati tartományokról van-e szó. Keleten az AfD mindenhol nagyon erős lett. Emiatt érdekes lesz a választói viselkedés tavasszal Szász-Anhaltban, ott ugyanis már majdnem 4 éve ugyanaz a koalíció kormányoz, mint most Szászországban, mégpedig a CDU, az SPD és a Zöldek szövetsége. Tehát a jövő tavaszi szász-anhalti országgyűlési választásokból megtudhatjuk, hogy mennyire is lehet végzetes a CDU számára egy Zöldekkel alkotott koalíció. Ne feledjük, ebben sok minden függ az AfD-től:

minél inkább jobbra húz az AfD, annál jobban megengedheti magának a CDU a Zöldekkel való szövetséget.

A régi tartományokban ezzel szemben sehol sem olyan erős az AfD, mint keleten, és emiatt a CDU-t ott sokkal kevésbé fenyegeti az a veszély, hogy az AfD felé szavazatokat veszít, ha a zöldekkel szövetkezik.

Ha ekkora különbségek vannak a nyugatnémet és keletnémet szavazók között, megérné egy „keletnémet CSU”-t alapítani, tehát a CDU-nak egy keletnémet testvérpártját, amely a keletnémet szavazókat jobban meg tudja célozni?

Egy keletnémet CDU-testvérpártnak a CDU-tól jobbra, valamint teljes mértékben az Alaptörvény keretei között kellene elhelyezkednie, és politikailag összekapcsolhatónak kéne lennie a CDU-val. Az AfD-nek megvolt az esélye, hogy egy ilyen pártként álljon fel, de az AfD már csaknem a kezdetektől két szárnyra oszlott. Az egyik szárny egykori CDU-sokból áll, akik pontosan egy ilyen pártot szeretnének a balra mozdult CDU-tól jobbra. A másik jobboldali populistákból és jobboldali, részben szélsőjobboldali demagógokból áll, akik az AfD-t egy rendszerellenes párttá szeretnék alakítani. Ez a politikai irányról folytatott vita még nem dőlt el, de eddig minden részvita a populisták és a radikálisok részgyőzelmével végződött. Következésképpen a CDU belátható időn belül Kelet-Németországban partnerpárt nélkül marad. És ez ismét azt jelenti, hogy a CDU arra kényszerül, hogy a Zöldekkel szövetkezzen, ha kormányozni szeretne. Ezáltal viszont továbbra is teret hagy egy tőle jobbra lévő párt számára.

Tehát kívánatos lenne, csak lehetetlen?

Az rossz, ha létezik a CDU-tól jobbra egy párt – egyrészt Németország számára, másrészt a CDU hatalma számára. Ezért vágytam mindig is arra, hogy a CDU a jobb szélig mindenkit integráljon, aki politikailag legalább félig értelmes.

Egy, a CDU-tól jobbra lévő párt tetszés szerint összekapcsolódhat minden lehetséges jobboldali demagóggal, radikálissal és extremistával, és ezáltal, mint egykor az NPD, politikailag megszilárdíthatja és a parlamentekbe viheti a jobboldali radikalizmust.

Nyilvánvalóan sokkal jobb lenne minden demokratikus jobboldali erőt a CDU-ban tudni, mert onnan kiindulva őket az uniópártok liberálisaival és szocialistáival egy belülről kiegyensúlyozott és széles, középső néppárttá lehetne összekötni. De Merkel alatt az uniópártok olyan ostobák voltak, hogy ignorálták ezeket a figyelmeztetéseket. Ezért sokáig fognak vezekelni, már ha ebből a hibás irányból egyáltalán még vissza tudnak jönni.

Ilyen körülmények között Ön hogyan látja Németország jövőjét?

Egy ország, amely az első világháború utáni nehéz időket túlélte, s amely a második világháború utáni teljes morális és anyagi tönkretételt túlélte, sőt, amelynek a keleti országrésze mindezen felül 50 év kommunizmust is túlélt úgy, hogy ezek az új szövetségi tartományok ma Németország legszebb részei: egy ilyen ország az elkövetkező nehézségeken is valószínűleg jobban úrrá lesz, mint szomszédjai.

A szerző Kiss Dávid, az Az MCC Fellowship Program ösztöndíjasa