A demonstrációk január 2-án kezdődtek és egyre inkább a már lemondott, de még mindig jelentős befolyással bíró volt elnök, Nurszultan Nazarbajev személye ellen összpontosultak. Kazahsztán egy hatalmas közép-ázsiai állam, mely északon Oroszországgal, keleten pedig Kínával határos.

Az egykori szovjet tagköztársaság – melynek többségi lakossága muszlim, de hatalmas orosz kisebbséggel is bír – az ásványkincsei miatt jelentős. Kazahsztán rendelkezik a globális olajtartalékok 3%-kával.

Kazahsztánt tekintélyelvű országnak szokták tekinteni a nemzetközi közegben, ugyanis függetlensége 1991-es elnyerése óta nem volt olyan választás, amit ne Nurszultan Nazarbajev politikai közössége, a Nur Otan nyert volna meg. Az állampárt megléte mellett a kazahsztáni civilszféra fejletlen, igazi ellenzéki pártok nincsenek. Ennek ellenére a közép-ázsiai óriást sokáig a tekintélyelvű stabilitás példájának tekintették. A politikai instabilitás előfeltételei azonban már jóval 2022 előtt megjelentek, mivel az összegyülemlő sérelmek a közvélemény növekvő elégedetlenségéhez vezettek. Ilyen események voltak például a tenge (a kazah fizetőeszköz) 2015-ös összeomlása az alacsony olajárak közepette, a 2016-os kínai földeladási kísérlet kudarca, a 2017-es világkiállításra elköltött pénzek mennyisége és az ehhez kapcsolódó korrupciós gyanúk, a főváros, Asztana Nazarbajev után Nur-Szultánra való átnevezése 2019-ben, illetve a COVID-19 járvány pusztító hatása. Igyekezve elkerülni a régióban megszokott puccskísérleteket (pl. Kirgizisztán) 2019-ben Nazarbajev látványos és szimbolikus keretek közt lemondott, átadva a hatalmat korábbi bizalmasának, Kaszim-Zsomart Tokajevnek. Szakértők egyetértenek abban, hogy Nazarbajev továbbra is befolyásos szereplője maradt a kazah politikai életnek, egyesek szerint egyenesen de facto az állam vezetője maradt. Nazarbajev lemondását követően a Biztonsági Tanács elnöke lett, mely egy olyan szervezet, aminek határozatai „kötelezőek és szigorúan végrehajtandóak az állami szervek, szervezetek és tisztviselők számára”.

A tüntetések január 1-2. során kezdődtek a nyugat-kazahsztáni Zsanaozen városában az üzemanyagárak emelkedése miatt. Az országban egy liter PB-ház 50 tenge (36,25 ft) volt 2021 nagy részében, de az újévben ez 120 tengére ugrott (87 ft), ami azért lényeges, mert Kazahsztánban a személyautók jelentős része gázzal működik. Zsanaozen egyébként is terhelt város, ugyanis 2011-ben olajmunkások közé lőttek itt a rendőrök azt követően, hogy hosszantartó tüntetésekkel magasabb fizetést és jobb munkakörülményeket követeltek – ennek a 10. évfordulója egyfajta extra löketet adott a demonstrálóknak. A tiltakozások ezt követően gyorsan terjedtek az egész országban és felölelték többek közt a korrupció és az egyenlőtlenség témáját is.

 A tüntetések során csaknem nyolcezer embert vettek őrizetbe. (A legsúlyosabb összecsapások Almati városában alakultak ki.)

Válaszként a tüntetésekre a kazah kormány több országból, köztük Oroszországból is kért segítséget a zavargások leverésére. A tüntetések azonban nem maradtak el a fegyveres erők bevetése ellenére sem. Taldikorganban a demonstrálók ledöntötték Nurszultan Nazarbajev szobrát, illetve skandálni kezdték a tüntetések jelszavává váló„Takarodj öregember!”-t is – arra utalva, hogy már nincsen szükségük az országot 1989 óta vezető politikusra. Nazarbajev mindeddig hallgatott a témában. A Szovjetunió idején a kommunista párt helyi főnökeként és a Politbüro prominens tagjaként hatalomra került Nazarbajev meglovagolta a kapitalizmus hullámát, hogy a független Kazahsztán első és egyetlen elnöke legyen közel 30 évig. Sokan szemére vetik, hogy 1991-2019 között a Nazarbajev-család többmilliárd dolláros vagyonra tett szert. Nazarbajev szóvivője és sajtótitkára, Ajdosz Ukibaj cáfolta azokat a pletykákat, miszerint a volt elnök „külföldi gyógykezelés” céljából elhagyta volna az országot és azt állította, nap mint nap segíti és támogatja utódját a helyzet határozott és sikeres kezelése érdekében.

Tokajev szerdán felkérte az Oroszország vezette katonai szövetséget, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (KBSZSZ), hogy küldjön csapatokat az országba. (A szervezet 2010-es alapszabály módosításának köszönhetően immáron belső fenyegetés esetén is bevethetőek fegyveres alakulatai, amennyiben minden tagország támogatja az elképzelést.) A tagországok erről pár óra alatt megállapodtak, majd egy 2500 fős, főként orosz katonákból álló alakulatot vezényeltek Kazahsztánba. 

Több szakértő szerint is az események a posztszovjet államokra jellemző „színes forradalmak” eseményeire emlékeztettek, ugyanakkor Rácz András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet kutatója szerint a klánok összecsapásának lehetünk szemtanúi. A szakértő kiemelte, egyetért Gazda Alberttel, a 444.hu újságírójával, amikor arról beszél, hogy „teljesen politikai” eseménysorozatról van szó, hozzátéve, hogy szerencsére nincsen etnikai töltete a tüntetéseknek. „Elitcsere zajlik a biztonsági szférában” – állítja Rácz, aki szerint a jelenlegi elnök, Tokajev klánja most próbálja meg kisöpörni elődjének embereit a Közép-Ázsiában kulcsfontosságúnak számító nemzetvédelmi pozíciókból. Rácz András kiemelte, hogy az „idealista nyugati állásponttal” szemben „nem beszélhetünk demokratikus törekvésekről”, hiszen a konfliktusban nem jelentkezett egyetlen jelentős ellenzéki szereplő sem – tekintve, hogy nem is nagyon van ilyen Kazahsztánban. (A kutató szerint ugyanezt bizonyítja, hogy milyen gyorsan le tudta zárni Tokajev a konfliktust.)

Tokajev elnök a tüntetések erőszakossá fajulását követően hivatalos nyilatkozatában úgy fogalmazott, „20 ezer bandita” támadta meg Almatit – illetve a többi érintett várost – akik ellen „figyelmeztetés nélküli tüzelési parancs” van érvényben. A biztonsági erők információi szerint a zavargók többször is megpróbálták átvenni az irányítást rendőrőrsök felett, így élniük kellett a kiadott paranccsal. Erzsan Kazjikan elnöki tanácsadó január 9-én (vasárnap) angol nyelvű videóbeszédet tett közzé, melyben az események szándékos félreértelmezésével vádolta meg a Nyugatot. „Sajnos Almatiban és néhány más régióban békés demonstrációkra telepedtek rá idegen nyelvű és belföldi terrorista csoportok” – fogalmazott. (Ezen indoklás használata rendkívül gyakori a posztszovjet félautokratikus és autokratikus államokban. Legutóbb Alekszandr Lukasenka fogalmazott úgy a megfigyelők szerint elcsalt 2020-as elnökválasztást követő demonstrációkra, hogy azt „külföldi ügynökök fűtötték”.)

Rácz András szerint a tüntetések inkább emlékeztetnek zavargásra, mint valamiféle szervezett politikai erő által vezetett „lázadásra”. Nincs szervezett ellenzék, a gyenge ellenzéki pártok érdemben nem befolyásolták az eseményeket. „A zavargások jellegét mutatja az a tény is, hogy amikor a tüntetők elfoglalták az almati repteret, a kulcsfontosságú irányítótorony helyett a duty free shopokba törtek be először, hogy alkoholt lophassanak” – emelte ki. Míg egyes orosz kutatóintézetek szerint felmerült a gyanúja, hogy Közép-Ázsiába vándorolt afganisztáni menekültek és migránsok között megbújt radikális iszlamisták lehetnek felelősek a tüntetésért – ennek hagyománya is van a régióban: lásd Üzbegisztán –, a nemzeti gárdisták lefejezése pedig pont ezt bizonyítja, Rácz András szerint ehelyett itt csak egyszerű lincselésről van szó, nem pedig „Iszlám Állam-típusú kivégzésekről”.

Az események hatására megszólalt az Afganisztáni Iszlám Emirátus külügyminisztériumának szóvivője is, aki „aggasztónak” nevezte a kazahsztáni belpolitikai állapotokat. Elemzők attól tartanak, hogy a kazahsztáni helyzet könnyen hatással lehet az afganisztáni eseményekre is, ugyanis a Zbigniew Brzezinski-féle dominóeffektuskönnyen értelmezhető ellentétes, avagy afgán-kazah helyett kazah-afgán irányba is.

Amennyiben a kazahsztáni politikai instabilitás tartós marad, az afganisztáni gazdaság importja és exportja súlyosan sérül, ami a helyi élelmezési válságot, illetve az ezzel járó migrációs hullámot is felerősítheti.

A kazahsztáni tüntetéseknek ráadásul volt még egy, keveset ismert dimenziója, mely súlyos hatással lehet a teljes világgazdaságra. A közép-ázsiai ország a világ második legnagyobb „bitcoinbányászati központja”, mely az internet leállásával visszafordíthatatlan mértékben sérült. Internet nélkül nem lehetséges a bányászat, bányászat nélkül pedig lelassul a nemzetközi kriptovaluta-forgalom, mely komoly hatást gyakorolhat a nemzetközi pénzpiacra is. Szakértők szerint a kazahsztáni „bányák” bezárásával a teljes kriptopiac az ötödével csökkent.

Az elnöki- és KBBSZ-alakulatok hatékony közbelépését követően a zavargások lassan véget értek, az áram pedig öt napot követően visszatért Kazahsztán teljes területén. Tokajev hivatalos televíziós elnöki nyilatkozatban tette közzé, hogy az „alkotmányos rendet helyreállították”. Január 9-én este a kormány hivatalos Telegram-csatornáján közzétettek egy információt, miszerint 164 tüntető halt meg a zavargások során. (A valós áldozatok száma vélhetően 164 fő fölé rúghat.) Megtorlásként Tokajev elbocsátott két, a volt elnökhöz köthető magas rangú biztonsági tisztviselőt, hazaárulás gyanújával letartóztatta a korábbi miniszterelnököt, a titkosszolgálati vezetőt, Karim Masszimovot, illetve eltávolíttatta Nurszultan Nazarbajevet is a Biztonsági Tanács éléről. (Források bizonyítják, hogy Tokajev és elődjének klánja között jelentősen megromlott a kapcsolat az utóbbi időben.) Tokajev továbbá kiemelte, hogy a KBBSZ alakulatai két napon belül – avagy még a hét végéig – megkezdik a kivonulást Kazahsztánból.

„Tokajev megvizsgálta, hogy meg akarja-e őt védeni Moszkva, amikor a KBBSZ segítségét kérti vagy sem? Mint kiderült a Kreml érdeke is, hogy a jelenlegi kazah elnök hatalomban maradjon, akár Nazarbajevvel szemben is” – emelte ki Rácz András kérdésünkre, aki kifejtette, az orosz dominanciájú biztonsági szervezet gyors közbelépése azt bizonyítja, hogy Tokajev már a kezdetektől kapcsolatba léphetett a föderáció vezetésével.

A címlapkép illusztráció, forrás: Unsplash