A hírekben szinte naponta olvashatunk tudósítást a Boko Haram nigériai dzsihádista szervezet emberrablásairól, öngyilkos merényleteiről, fegyveres támadásairól. A csoport az elmúlt évtized során a Csád-medence egyik legjelentősebb regionális fenyegetésévé vált, hiszen erőszakos cselekedetei miatt napjainkig mintegy 2,5-3 millió fő kényszerült lakhelyének elhagyására és közel 37 000-en haltak meg a csoporthoz köthető támadásokban. A Boko Haram elfordul minden nyugati értéktől és tanítástól, s arra buzdítja a helyi lakosságot, hogy csatlakozzanak a dzsihád afrikai mozgalmához. 

Ahhoz, hogy a Boko Haram létrejöttének okát és a szervezet fejlődésének történetét megértsük, mindenképp érdemes elolvasni a Nigériában uralkodó feszültségeket bemutató korábban megjelent cikket. Az ország északkeleti szövetségi államában, Bornóban az egyre inkább marginalizálódó társadalmi csoportok és az elégedetlen, nyomorban élő közösségek kiszolgáltatottságára és reményvesztettségére reagálva egy szélsőséges iszlamista tanokat hirdető csoport igyekezett választ adni. A szervezet vezetője Mohammed Juszuf volt, aki karizmatikus szónokként minden társadalmi csoportból könnyen toborzott követőket. A 2002-ben alakult, magát Boko Haramnak nevező, fokozatosan radikalizálódó mozgalom tagjai elfordultak a nyugati értékrend bárminemű megnyilvánulásától. A nigériai kormányzatot azzal vádolták, hogy igazságtalanul osztja az állami pénzeket, illetve korrupcióval is gyanúsították a politikai elitet. Szerintük ugyanis túl sok pénz összpontosult túl kevés ember kezében. A szervezethez kötődő szónokok egyre több helyen és egyre több ember előtt tudták terjeszteni elképzeléseiket. Megkezdődött az iszlám átpolitizálása és pár éven belül a radikális retorikát radikális tettek követték. A befolyásolt, feltüzelt közösség első támadására 2003 karácsonyakor került sor, amikor bozótvágókat ragadva közösségi intézményeket és rendőrségi épületek ostromoltak meg. A Boko Haram végül 2009-ben hirdette meg hivatalosan is a dzsihád megvalósítását. A csoport ellenzi a nigériai társadalom nyugatosodását, illetve célja Nigéria iszlamizálása, azaz annak elérése, hogy az országot a saría alapján kormányozzák. Eredeti célkitűzésük az volt, hogy egy összefüggő, iszlám által dominált állammá alakuljon át az ország északi területe.

A nigériai kormányt napjainkig is tehetetlenséggel vádolják, illetve azzal, hogy a külső szereplők bábjaként funkcionál.

A csoport által képviselt lázadó, a kormánytól és a nyugati ideológiáktól elforduló szerep eleinte sok fiatalt vonzott szerte az országból. A 2004-2008-as időszakban nagyon sokan önként csatlakoztak a szervezethez, akár távolabbi régiókból vagy akár más országokból is, de voltak olyanok is, akiket erőszak révén léptették be a csoportba. Előfordult az is, hogy a Boko Haram szenior tagjai az al-Káidához, illetve más afrikai terrorszervezetekhez mentek és fegyverrel, nagyobb pénzösszegekkel, illetve kiképzőkkel tértek haza. Ezenfelül a különféle terrorista stratégiákat, módszereket és taktikákat is átvették. Azért, hogy a Boko Haram megnyerje magának a csatlakozókat, mikrohitel-rendszert vezetett be az északi területeken, továbbá a tagoknak előre megszervezett házasságkötéseket ajánlott, ezzel is biztosítva minden harcos számára az egy vagy több katonafeleséget. A kitaszított gyermekek számára korániskolákat hoztak létre, illetve segélyeket osztottak a rászorulóknak. Sőt, sokszor olyan helyeken szerveztek egészségügyi ellátást, ahol azt az abujai kormány sosem tette. Összességében tehát a sok esetben nélkülöző, kilátástalan körülmények között élőknek – legalábbis első látásra – nagyon imponáló intézkedéseket vezettek be. Mindezt egy olyan vallási és ideológiai köntösbe bújtatták, amely akár életek kioltásán keresztül is képes volt a nyugati és keresztény értékek ellen harcolni. 

A szervezet stratégiai szempontból igen gyorsan fejlődött. A más dzsihádista szervezetektől begyűjtött információ, tudás - pl. bombakészítés, hatékony toborzás, sikeres emberrablás - és fegyverkészlet miatt egyre kegyetlenebb, összehangoltabb támadásokat tudtak végrehajtani. Olyan illegális tevékenységekben is részt vettek, mint az embercsempészés, bankrablások, átkelési díjak szedése, drogterjesztés vagy akár az internetes csalások működtetése. Földrajzi értelemben jellemzően Nigéria északi és keleti régióiban hajtottak végre szimbolikus - például rendvédelmi és nemzetközi szervezetek épületei és személyzete ellen - támadást, ám a későbbiek során a vallási létesítmények (keresztény templomok, iskolák), illetve a keresztény és mérsékelt muszlim civilek ellen elkövetett atrocitások száma is megugrott. Az emberrablások során egyre rangosabb személyeket ejtettek túszul és a bozótvágók, mérgezett nyilak helyett automata fegyverekkel, autóba rejtett pokolbombákkal és improvizált robbanóeszközökkel tartották rettegésben a térség lakóit. 2009-ben azonban a csoport vezetőjét, Mohammed Juszufot elfogták és megölték a nigériai hatóságot.

Ezután a szervezet irányítását Abubakar Shekau vette át, aki véreskezű parancsnokként már senkinek nem kegyelmezett. 

Ha arról kellene tudósítani, hogy mi zajlik most pontosan a szervezetben, talán még a helyi újságírók sem tudnának teljes mértékben eligazodni. Az azonban bizonyos, hogy az elmúlt években a sikeres nemzetközi katonai összefogásnak köszönhetően a Boko Haram visszaszorult a Sambisa erdőbe, amely egy sziklás, zöld növényzettel sűrűn borított terület – kiváló búvóhelyként és ideális stratégiai térként szolgál a szervezet számára. Mára a csoport által ellenőrzött terület jelentős mértékben csökkent és Maiduguri környékéről a Csád-tó partvidéke felé tolódott. Földrajzi értelemben regionalizálódott a csoport tevékenysége, hiszen nemcsak Nigériában, hanem Kamerunban, Csádban és Nigerben is hajtanak végre támadásokat. Ezzel párhuzamosan a szervezet új támadási taktikát kezdett alkalmazni: azért, hogy megfélemlítsék a helyi lakosokat – és eltántorítsák őket a kormányerőkkel való együttműködéstől – a dzsihádisták nagy tömegben, sok áldozattal járó öngyilkos merényleteket hajtanak végre (például zsúfolt piacokon, buszmegállókban), illetve diákokat rabolnak el, ha a kormányzattal való kooperációban ,,bűnösnek” látják őket. 

Az évek során több belső konfliktus is felütötte a fejét a szervezetben: még sok radikális sem értett egyet a csoport által alkalmazott brutális módszerekkel. Emiatt a Boko Haram 2016-ban két ágra szakadt. Voltak, akik hűek maradtak ahhoz a véreskezű Abubakar Shekauhoz, aki már 2009 óta vezette a szervezetet, ám voltak olyanok is, akik kiváltak. Az új csoport az Iszlám Állam Nyugat-afrikai Tartománya (angol rövidítésben ISWAP) nevet vette fel. Ezt az ágat az az Abu Muszab al-Barnavi vezette, akinek az apja még a 2000-es évek elején életre hívta a Boko Haram-mozgalmat, és akit egyébként az Iszlám Állam nyíltan támogatott és legitim vezetőnek ismert el. Az ISWAP jobban vigyáz arra, hogy ne idegenítse el magától a helyi muszlim közösségeket és inkább katonai bázisokat, keresztény templomokat támad. Azóta mind Shekau, mind al-Barnavi meghalt, ezért a jövő egyik fontos kérdése az lesz, hogy miként alakul majd a két szervezet sorsa:

 továbbra is feszültség uralkodik majd a két szervezet között, vagy esetleg összefognak a „hitetlenek” ellen?

A Boko Haramhoz köthető csoportok rendkívül aktívak napjainkban is. Legutóbb az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egyik dolgozóját rabolták el és videóüzenetben követeltek érte váltságdíjat. Továbbá az is jól látható, hogy a kaotikus helyzetet kihasználva újfajta banditaszervezetek is létesülnek. Ezek a Boko Haram mintájára, de nem ideológiai okokból, hanem haszonszerzés céljából hajtanak végre fegyveres támadásokat, emberrablásokat. A nigériai kormányzati erőknek és a nemzetközi közösség kontingenseinek tehát egyre több ellenséggel kell szembenézniük. Nem véletlen, hogy 2021 januárjában a nigériai hadsereg további repülőgépekkel való felszerelése kapcsán egy magyar cég neve is felmerült. A gerillaharcot folytató Boko Haram-csapatok az elmúlt években nehezen legyőzhető ellenfelekké váltak, hiszen láthatatlanságuk, mobilitásuk és kiszámíthatatlanságuk miatt szinte képtelenség felkészülni következő csapásukra. A terrortámadások létfenyegetésben tartják a régió lakóit, a probléma megoldása pedig annak mélyebb gazdasági, politikai és társadalmi okainak orvoslása nélkül lehetetlennek látszik. A Boko Haram tevékenysége miatt napjainkig mintegy 37 000 ember halt meg és közel 2,5-3 millió fő kényszerült lakhelyének elhagyására. Sokan a környező területeken létesített menekülttáborokban húzták meg magukat, ám voltak olyanok is, akik inkább a környező országokba, vagy akár Európa felé vándoroltak. A Boko Haram tehát egy helyi nigériai konfliktusból pár év alatt a Csád-medence régiójának legmeghatározóbb biztonsági kihívásává nőtte ki magát s tény, hogy a jövőben milliók életét befolyásolja majd a szervezet további tevékenysége.